Kiss Ambrus: Teret engedünk a szolidaritásnak

Tizennégy nap után beállt a rendszer, kiszámítható információs csatornáink vannak. Reggelenként fél kilenckor összegezzük az előző éjszaka, illetve a délután történteket, megnézzük a teendőinket. Mire kell döntéseket kérni, kormányzati szervekkel egyeztetek, illetve ők is kérdeznek tőlünk. Elsődlegesen a Fővárosi Védelmi Bizottság vezetőjével beszélek, mit látunk mi, mit látnak ők. Ha szükséges, beszélek a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetőjével, és a mi cégvezetőinkkel, hiszen tevékenységünk hatalmas logisztikát igényel.

Karácsony Gergely sokszor elmondta: alapvetően állami feladatot látnak el. Ha a főváros kivonulna, mi maradna? 

Ha nem lennének önkéntesek, hiányuk a pályaudvarokon azonnal jelentkezne. Nem feltétlenül közlekedési káoszt idézne elő, de nagy lenne hirtelen a tömeg, nem tudnák a menekültek, mit csináljanak, merre menjenek, hiszen egy részük átutazó, számukra nem triviális, hogyan lehet a Nyugatiból eljutni a Keleti pályaudvarra. 

A reptéri busz miért nem ingyenes? 

Ha azt látjuk a katasztrófavédelemmel, hogy volna tömeges igény kijutni a reptérre, akkor ingyenes különjáratokat szervezünk. Sőt! Teremtettünk lehetőséget, hogy azok az ukránok, akik Egyiptomban nyaraltak, visszafelé pedig, mivel a chartergépük nem szállhatott le Kijevben, miután idehozták őket, szintén eljuthassanak a repülőtérre különjáratainkkal.

Hova futnak be az információk?

A katasztrófavédelemhez, illetve a fővárosi rendészeti igazgatósághoz. Aztán egyeztetünk. Ha szükségét látják - érkezik egy különgép -, szólnak: buszok kellenek, és mi biztosítjuk őket.

Van felkészülési idő, vagy készhelyzet elé vannak állítva? 

Az esemény előtt 10-12 órával tudunk tervezni, szervezni: buszokat, sofőröket. A buszok egy része éjszaka is üzemben van, mert a pályaudvarokon várnak rájuk az emberek, hogy eljuthassanak a szálláshelyükre. Ez a civilek nélkül nem lehetséges. Ők lépnek az érkezőkhöz, kérdeznek: miben segíthetnek, vagy mondanak egy jó szót… a pályaudvarokon van még teendő…

Kézmosás, vécé-használat…

Meg pelenkázó helyiségek. A Nyugati pályaudvart most újítják fel, aki járt arra, ismeri az állapotokat. Kevés a vécé, azok zöme is fizetős. Egy héten belül tartósabb és nyugodtabb megoldást kell találnunk. Csináljuk, amíg a kollégák bírják erővel - nyilván azon túl is -, teremtünk megfelelő fetételeket.

Ez az állapot mennyi ideig tartható fenn?

Erre nem tudok válaszolni. Egyfelől pénzkérdés, másfelől addig csináljuk, ameddig bírjuk. Nem látom a pillanatot, amikor nemet lehetne mondani. Pénzadományokra mindenképp szükség lesz.

Mekkora a – feladatokkal együtt járó – kiadás?

Nem tudok kasszát mondani. Pár nap múlva számoljuk össze. Eddig 10 ezer adag ételt osztottunk szét, és körülbelül 1700 ember ment át a kezünkön. A buszoztatás költségének jelentős részét múlt hétfő óta a védelmi bizottság állja, de minket terhelnek a logisztikai mozgatások: az ételszállítás, kisebb családok elhelyezése kisbuszokkal. Ezeknek nyilván van költségük.

Ezek egyenként számszerűsíthetőek?

Azt kértük a cégeinktől, intézményeinktől, vezessék egyenként a kiadásaikat, hogy adott pillanatban, tisztában lehessünk a költségeinkkel.

Hány emberét érint ez a munka a fővárosnak?

Közelíti az ötszáz főt.

 A szociális ellátás, az otthonok fenntartása „mennyire látja kárát” embereik igénybevételének? Veszélyezteti-e az alapellátást?

Most még nem.

A szükséget szenvedőket hogyan választják külön? 

Jogos a kérdés. Fizikailag más épületekben vannak – ez megoldható az összes helyszínen –, hiszen teljesen más jellegű ellátást igényelnek. Fontos, hogy külön, vagy egy helyen lehessenek. Sok a rokoni kapcsolat a menekültek között, ők nyilván szeretnének együtt lenni, hogy tudjanak egymásról, hiszen arra is volt már példa, hogy menet közben szétszakadtak családok, és utána próbáltuk őket egyesíteni a szálláshelyen. Ezek logisztikai műveleteket igényelnek. A menekültek zöme a hajléktalanellátó rendszeren belül van, külön épületekben. Vannak „tartósabb” szállásaink is, vidéki táborok, ezek komoly személyi állományt igényelnek.

Rendőri jelenlét? 

Van. Időszakosan. Váltásokban a mi rendészeti embereink, akik felügyelik a ki-beléptetést, hiszen nem szeretnénk, ha illetéktelenek mennének be a táborhelyekre. A rendőrséggel minden településen kapcsolatban vagyunk, ahogy a polgármesterekkel is, és a lakosság is segít. Sok szociális munkás kell. A táborokban megerősítettük a személyzetet a logisztikára. Hétfő óta a Nyugati téri aluljáróban van info-pont, ami főleg a menekülteknek segít, de bárkinek segítenek. Nagy a tenni akarás a budapestiek részéről, ugyanakkor vannak különleges kérések, mint amit az Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnökasszony fogalmazott meg a minap, aki gyógyszerekhez, kötszerekhez szeretett volna hozzájutni, amit mi szerzünk be, ők pedig átjuttatják a határon.

Személy szerint mennyire viseli meg ez a „munka” érzelmileg?

Olyan személyiség vagyok, akit leköt a folyamat. Vannak percek - nem bulvárigényeket akarok kiszolgálni -, amelyeket nem fogok elfelejteni… az egyik táborban volt egy kárpátaljai, magyarul beszélő nagymama az unokájával, egy 11 éves kislánnyal, aki csak ukránul beszélt, aki egy számára ismeretlen helyen, senkihez nem tudott szólni, mert mindenki magyarul, vagy oroszul beszélt, neki ukrán nyelvű könyvet kellett szereznünk, hogy ne egész nap a telefonját nyomkodja a szobában.

Nagyjából egy hete kifejezetten ön miatt posztolt a főpolgármester, nagyon megdicsérte.

Nem láttam…

Akkor felolvasom. Először Önt idézi: „Kedden kezdtük el a felkészülést. Négy órakor összegyűltünk és elosztottuk a feladatokat. Felmértük a szálláshelyeket, az étkezési és utaztatási lehetőségeket. Reméltük, hogy az asztalfióknak dolgozunk, de csütörtök hajnalra kiderült, hogy nem. Azóta ott vagyunk a helyszínen, próbáljuk kezelni a helyzetet, és nem a jogszabályokat vizslatjuk, hanem segítünk.”  Majd így folytatja: a menekültek befogadása és ellátása állami feladat, ennek ellenére a Fővárosi Önkormányzat segít, ahol tud, mert ebben a helyzetben ezt kell tennünk. Szeretném külön megköszönni Kiss Ambrusnak a gyors és hatékony szervezést!

Látja… ez elkerülte a figyelmemet, de majd megköszönöm…

Szintén Karácsony Gergely tette közzé, hogy művészek egy csoportja az orosz nagykövetség közelében található Bajza utcai metrómegálló átnevezését kezdeményezte Ukrajna megállóra, amit fényképpel illusztráltak. Megjegyezte: ez egy nemzetközi akció, célja, hogy szerte a világban minél több városban nevezzék át azokat az utcákat, ahol orosz nagykövetségek találhatóak. Előzetesen tudott a kezdeményezésről és megígérte, hogy amíg a konfliktus nem csitul, addig a Fővárosi Önkormányzat alkalmazottai nem távolítják el a feliratot. Hogyan születnek ezek a prompt döntések, amelyek adott esetben akár a jog betűjével is ütközhetnek?

Akik fönt, az Andrássy úton közlekednek, tudják, ez egy szép metrómegálló, kijelzővel a földfelszín felett. Ezt az orosz követség felőli oldalon egyszerűen elvitték. Nem a feliratot vakarták le, más megoldás született, valaki az egészet, úgy, ahogy volt, kitörte, és elvitte.

Feltehetően nem a hatóság volt.

Nyilván nem. Könnyen lehet, hogy az orosz nagykövetség valamelyik lelkes munkatársa vagy egy vele szimpatizáló ember követte el, de ez csak feltételezés. Sokan szeretnék kifejezni a szolidaritásukat, a tenni akarásukat, és vannak ilyen figyelemfelhívó performanszok, amiben azt mutatják meg, hogy az Ukrajna elleni agresszió kapcsán mit tehetnek a művészek. Ha átragasztanak valamit egy metrómegállóban, mi nem fogjuk levakarni. Ezzel nem követünk el szabálysértést. Nem arról van szó, hogy átneveznénk állandóra ezeket a megállókat, hanem arról, hogy teret engedünk a szolidaritásnak, hagyjuk, hogy ez megtörténjen.

Végül, mi lesz a Trafóval, ami a pénzét a Sberbankban tartotta?

Azon dolgozunk, hogy veszteségük ellenére folytathassák a munkájukat, zavartalanul üzemelhessenek. Átnéztük pénzügyi helyzetüket, mit tudunk előre hozni a finanszírozásukban.

Van ráhatásuk, hol tartsák intézményeik a pénzüket?

Ráhatásunk nincs, de természetesen ismerjük a folyószámláik helyét. Két számla volt a Sberbanknál. Az egyik volt a Trafóé, ahol nagyon sok pénzt buktunk, több mint 300 millió forintot. Rajtuk kívül a BKV volt még érintett, nekik egymillió forint összeg alatti számlájuk volt, amit teljes egészében kártalanítanak majd. A Trafó esetében valóban súlyos helyzettel szembesültünk, leültünk velük, hogy ki tudják fizetni legalább a béreket, majd a járulékokat. Gyorssegélyt biztosítottunk, átcsoportosítottuk a forrásainkat. Felfüggesztették a pénztári kártyás szolgáltatásukat, hogy ne nőjön tovább a veszteség. Egyébként szürreális volt az egész, hiszen a kulturális szférában az állam biztosítja a béremeléshez a fedezetet, ezt előre átutalták az összes kulturális intézménynek, ami a Trafó esetében 29 millió forint volt. Ezt vitte el egy az egyben a krach. Próbáltam egyeztetni a kulturális államtitkárral, tudnak-e valamilyen gyorssegéllyel előállni, de nem tudtak. Azt mondták: ez most nincs a probléma-térképükön, amit sajnálattal vettem tudomásul.

És közben változatlanul azt állítja, hogy féléves a költségvetésük?

Igen, ezt állítom. Sőt! Most, hogy a benzin, a gázolaj ára kilőtt, további heti 70 millió forint plusz kiadással kell számolnunk.

Mennyivel?

Jól hallotta: 70 millió plusszal.

(Kiemelt kép: Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes háttérbeszélgetést tart a Fővárosi Közgyűlés jövő heti ülésének előterjesztéseiről, aktuális kérdésekről 2021. augusztus 27-én. Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu)