Kirekesztő igazság

A szociológiai felmérés tavaly készült a Rendőrtiszti Főiskolán és az ország hét jogi karán. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan vélekednek az alkotmányos alapelvekről a leendő rendőrök, jogászok. Valóban egyenlő jogok illetnek meg minden állampolgárt? Lehet-e köztük különbséget tenni – származástól, vallási, szexuális identitástól függően? Vannak-e kiváltságosok, akiknek eleve több jár a közjavakból?

Azt tesztelték, miként ítélik meg a diákok a kisebbségeket, például zsidókat, németeket, kínaiakat, krisnásokat, homoszexuálisokat, romákat. És mit gondolnak a „többségi magyarokról”? Egyébként közéjük sorolta magát a válaszadók 94 százaléka. (A kérdőíveket több mint 750 diák töltötte ki interneten.)

Az új előítélet-kutatás jóval átfogóbb az eddigieknél. A módszert Krémer Ferenc szociológus dolgozta ki. Koncepciójában az előítélet nem csupán érzelmi attitűd: olyan erő, amely már átformálta egész társadalmunkat. S a hatalmi hierarchia működésének is alapja.

Krémer Ferenc 2004-ben is végzett hasonló vizsgálatot a Rendőrtiszti Főiskolán. Tavaly – Fleck Zoltán és munkatársai segítségével – a joghallgatókra is kiterjesztették a felmérést. És ők a rendőröknél is jóval előítéletesebbnek bizonyultak. Főleg a cigányokkal szemben.

– Rendőrképzésre az alsóbb rétegekből is jelentkeznek, sokan Szabolcsból is. Ők közelről ismerik a romákat. A jogi karokra viszont leginkább az elit gyerekei jutnak be: nekik semmilyen személyes kapcsolatuk nincs cigányokkal. Ezért is érezhetik őket még idegenebbeknek – magyarázza Krémer.

Azt is kérdezték az egyetemistáktól: a rendőrségnek, a jognak mely társadalmi csoportot kell leginkább védenie? A rendőrhallgatók 72 százaléka a „többségi magyarokat” védené leginkább. A romák védelmét csak 31 százalék tartotta fontosnak. A joghallgatók közül viszont csak 7,6 százalék.

Nem mellesleg: a rendőrhallgatók közönyössé válhattak a demokrácia kérdéseire, vagy névtelenül sem merték vállalni a véleményüket, ugyanis míg 2004-ben közülük még több százan töltötték ki a kérdőívet, tavaly alig több mint ötvenen. Így a továbbiakban mi is inkább az ifjú jogászok válaszaira koncentrálunk.

A hallgatóktól azt is megkérdezték: „Egy üres állásra több, azonos feltételekkel rendelkező, de eltérő társadalmi csoporthoz tartozó pályázó jelentkezik. Ön milyen mértékben értene egyet a különböző csoportokhoz tartozók alkalmazásával?” Feltételeznénk, a törvényesség őrei állásügyben nem diszkriminálnak. Csakhogy nem így van. A jogászok több mint 70 százaléka „többségi magyarnak” adná az állást. Zsidónak 41 százalék. Romának csak 24 százalékuk adna munkát.

Míg a diákok leginkább a „többségi magyarokkal” szolidárisak, a legelutasítottabbak a kínaiak és a romák. Őket szinte már társadalmon kívülinek tekintik.

– A szolidaritás demokratikus rendszerekben növeli a társadalmi kohéziót. Nálunk a „többségi magyarok” leginkább önmagukkal szolidárisak, távolságot tartanak másoktól. A jogász elit pedig összezár, nem szívesen enged maga közé senkit – véleményez Krémer.

Az előítéletesség az emberi kapcsolatokat is torzítja. Az „egyetértene-e azzal, hogy családjának valamely tagja vagy közeli rokona párkapcsolatot létesítsen az alábbi családok valamelyik tagjával?” kérdésre is a joghallgatók adtak diszkriminálóbb válaszokat. Többségük szerint csakis saját körből szabad partnert választani. Vonzalmi viszonyt legkevésbé kínaiakkal, krisnásokkal, homoszexuálisokkal és romákkal alakítanának ki. Úgy tűnik: a kasz­to­sodó magyar társadalomban szakadékok választják el egymástól a különböző rétegeket.

A kutatók összehasonlították az első- és negyedéves joghallgatók válaszait. Kiderült: a jogi karon eltöltött időszak alatt a fiatalok elő­ítéletessége ugyan némileg enyhül, ám a világképük alapvetően nem változik.

– A diákok megtanulják a jogállamiság szabályait, a törvénykezés technikáját, de a demokratikus értékeket nem sajátítják el – említi Hack Péter alkotmányjogász, aki az ELTE jogi karán tanít.

Úgy látja, komoly gond van a jogászképzéssel. Az egyetemi tananyagban a humán értékek fontosságáról alig esik szó. Nem folynak viták társadalmi problémákról, a hallgatók nem tanulnak konfliktuskezelést. Korábban a diákokat sokkal jobban érdekelték az emberi jogi kérdések. Ma inkább az államszervezet, a kormány működése a „divattéma”.

– A rendszerváltás után a joghallgatóknak erős társadalmi küldetéstudatuk volt. Manapság legtöbbjüknek csak a karrierépítés fontos – jegyzi meg Hack Péter.

Angolszász területeken a jogászoknak húsz-huszonöt évig kell ügyvédként dolgozniuk, s csak azután lehetnek bírák. Rengeteg tapasztalatra, életismeretre kell szert tenniük, mielőtt másokról ítélkeznek. Idehaza más a helyzet. Hack említi: a frissdiplomás bekerül egy bíróságra fogalmazónak, majd titkár lesz, aztán kinevezik bírának. Zárt szakmai közegben képződik, így óhatatlanul szűkül a látóköre. Ez is fokozhatja az előítéletességet.

Szintén az ELTE jogi karának professzora Székely László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa. Felhívtuk, mit gondol ő a kutatásról. Tőlünk hallott először róla. Annyit azonban megjegyzett: harminc éve tanít joghallgatókat, de körükben még nem tapasztalt előítéletességet.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a 168 Órának ugyanakkor elmondta: szakmai összejöveteleiken gyakran esik szó az előítéletességről. A rendőri kényszerintézkedéseknél, bírói ítéleteknél sokszor tapasztalnak elfogultságot, de az eseteket bizonyítani nem lehet. Bánáti azért sorolja. Köztudomású, hogy a rendőrök sűrűbben igazoltatnak és állítanak elő romákat. Előzetes letartóztatásba is sokkal több cigány kerül. Az intézkedésekre mindig van jogszerű magyarázat, például: a cigány gyanúsítottnak nincsenek olyan lakáskörülményei, hogy házi őrizetben tartsák őt. Az ügyvéd szerint gyakori az is, hogy azonos súlyú bűncselekmények elkövetéséért a romák súlyosabb büntetést kapnak, mint a „többséghez” tartozók.

Tegyük hozzá: a zsidóság elleni uszításért, gyűlöletkeltésért viszont még soha senkit nem ítéltek el nálunk.

Hack Péter úgy véli: amióta a Fidesz kormányoz, a döntéshozók sokszor már formailag sem ügyelnek a törvényesség látszatára. Nyíltan megszegik az európai normákat. Példa rá a bírák kényszernyugdíjazása, amely a bírói függetlenség elvét sérti. Alkotmányellenesek a visszamenőleges hatállyal hozott ítélkezések is.

A jogászszakma jövőjét is aggasztónak látja Hack Péter: 2013-ban megszűnik az államilag finanszírozott egyetemi képzésük. Ha a szegényebbek végképp kiszorulnak a pályáról, erősödhet a jogásztársadalom zártsága, előítéletessége. S ennek beláthatatlanok a társadalmi következményei.