Kinyírta a NER a gyermekvédelmi szolgálat igazgatóját, azt is neki kellett lediktálnia, hogy miért rúgják ki
Molnár László 23 évig állt a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) élén, majd 2013 nyarán gyorsan leváltották. Azt mondja, nyilatkozatai alapján egyértelmű volt, hogy az új kormányzattal különböző állásponton vannak. Hogy segítsen az őt eltávolító főigazgató kellemetlen helyzetén, saját maga diktálta le, hogyan rögzítsék szerződésében a munkaviszony felbontását.
Molnár László öt év után először a 168 Órának mesélt részletesen a távozása körülményeiről. Története jól szemlélteti azt, hogyan működik a NER, hogy az együttműködés a másként gondolkodókkal még az olyan politikailag neutrálisnak tűnő területen sem kívánatos, mint a gyermekvédelem.
A szakmában nagy felháborodást keltett a döntés, Molnár László ugyanis széles körben elismertségnek örvendett. Utódjáról ezt már nem lehetett elmondani. Őt néhány hónap után vissza is helyezték korábbi pozíciójába.
Néha bele akarták lökni egymást a vízbe, de működött
Molnár László azt állítja, nem tudatosan választotta a gyermekvédelmi területet. Orvosi egyetemen gondolkodott, de a matematika, fizika nem volt az erőssége. Gyógypedagógián biológiából és magyar nyelv- és irodalomból volt a felvételi, ezért oda jelentkezett. Logopédusként végzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, később az ELTE-n szociálpolitikus diplomát is szerzett. Tanárként, majd gyógypedagógiai tanárként kezdett dolgozni egy pestszentlőrinci iskolában, amelyet akkor kisegítő iskolának hívtak.
Az ottani gyerekek társadalmi mobilitása a nullával volt egyenlő. Ahogy mondja, ezekben a családokban gyakorta jelen volt az alkohol és a családon belül erőszak, a gyerekek egy része ebből kifolyólag elég súlyos magatartási problémákkal küzdött. – Nekem a horgászat a hobbim régóta. Eldöntöttem, hogy csinálok az iskolában horgászszakkört a gyerekeknek. Voltak kétségeim, hogy mennyire működik majd a nehezen kezelhető gyerekekkel. Igaz, néha bele akarták lökni egymást a vízbe, de működött – meséli.
A gyerekek nagyon élvezték, hiszen mindannyian városi vagy lakótelepi gyerekek voltak kevés természetközeli élménnyel. A horgászathoz engedélyre volt szükség, ezért egy budapesti horgászegyesület képviselője kiment az iskolába, tartottak egy vizsgát a gyerekeknek, akik nagyon örültek az oklevélnek.
– A gyermekvédelembe ott a pestszentlőrinci iskolában szerettem bele. A gyerek őszinte, nem tud hazudni, ami nem marad így. A fogyatékos gyerekek felnőttként is őszinték, és ez nekem nagyon tetszik
– mondja. Ebben az időben szakfelügyelők látogatták az órákat, minősítették a tanárokat, így ismerték meg Molnár Lászlót. – 1985-ben szóltak, hogy Kőbányán van egy nevelőotthon, ahova vezetőt keresnek, szörnyű viszonyok uralkodnak. Már több embert megbíztak, de mindegyikük elszaladt. Nem is értettem, hogy felelősen gondolkodva, hogyan eshetett rám a választás. Kevés önbizalommal vállaltam el ezt a feladatot. Persze ennek nem szabadott látszania. Aztán lassan megerősödtem.
Molnár LászlóElmondása szerint valóban nagyon rossz viszonyok fogadták a kőbányai otthonban. Egy sittel teli, rendezetlen udvar, ahol egy elszenesedett karácsonyfa éktelenkedett a hókupacok között. Első benyomásnak drámai volt. A gyerekek elhanyagoltak voltak, az ott dolgozó kollégák egy része ránézésre nem különbözött a gondozottaktól.
– Volt olyan kolléga, aki azt mondta, hogy nem tud mit kezdeni a fogyatékos gyerekekkel. Megkérdeztem, hogy kényszeríti-e valaki arra, hogy itt dolgozzon. Ezen annyira meglepődött, hogy másnap már be sem jött dolgozni
– meséli.
Két évet töltött ott igazgatóként, ezalatt állítása szerint történt előrelépés az otthonban. Az intézményt gyakran ellenőrző fenntartó is elégedett volt a munkával. Minden gyerek tanult vagy dolgozott, és a nevelőotthon is konszolidált képet mutatott. Majdnem valamennyi munkatárs kicserélődött, és jó minőségű szakmai és emberi kapcsolatok alakultak.
– Ekkor újra szóltak a Fővárosi Tanácsnál, hogy hivatali munkakört kellene betöltenem, ami egyfajta elismerést és előmenetelt jelentett. Valójában kevés gyermekvédelmet és a gyógypedagógiát érintő feladatom volt, de annál több hivatali ügyködés, polgári védelmi feladatok, panaszügyek. Nem igazán nekem való dolgok – mondja.
Régen még lehetett a kirúgás veszélye nélkül vitázni
1990 szeptemberében került a Fővárosi Gyermek-és Ifjúságvédő Intézethez. A négy pályázó közül őt választották ki, és kinevezték igazgatónak a „Gyivi”-be, ahol 23 évet töltött. Abban az időben közel 4 ezer körül volt a gondozott gyerekek száma a fővárosban. Az intézmény jogutódja aztán a fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szolgálat (Tegyesz) lett. Szerteágazó feladatot látott el, a befogadó otthonok és a nevelőszülői hálózat működtetését az örökbefogadási ügyek intézéséig, az országos hatáskörű módszertani intézmény pedig Molnár László vezetése alatt az Budapestért díjat kapott. A Tegyesz érte el azt is, hogy a Söpf Merei Ágost kórházban az első inkubátort elhelyezzék az otthagyott babáknak. Szerveztek közös nyaralást a gondozott gyerekek és vér szerinti szüleik számára. Molnár László úgy véli, hogy ehhez kellett egy nyitott és befogadó szemléletű fenntartó, amilyen a Fővárosi Önkormányzat volt. Az 1997-es gyermekvédelmi törvény fordulópontot jelentett, és a végrehajtásához is rendelkezésre álltak komoly források. Persze sohasem annyi, amennyit a szakma kívánatosnak tartott volna, de egy felfelé ívelő, innovatív korszaka volt ez a hazai gyermekvédelemnek.
– Akkor is voltak ellenlábasok, voltak veszekedések is a fenntartóval. Hogy mi a fontos, mi kevésbé, de a szakmai vitákban soha nem merült fel az, hogy szabad-e nekem ilyeneket mondani, lehet, hogy kirúgnak. Manapság ez már nem így van
– állapítja meg.
Már a nyolcvanas évek végén elindult egyfajta reform a gyermekvédelemben, például hogy kisebbre, emberi léptékűre szabják a gyerekotthonokat. Ennek részeként a fővárosban átnevezték a nevelőotthonokat gyermekotthonokká, aminek ötletgazdája Molnár László volt. A nevelőotthon kifejezés véleménye szerint akkorra elhasználódott, csak negatív jelentések kapcsolódtak hozzá.
Molnár Lászlót a Duna TV egyszer elkísérte egy erdélyi szakmai körútra, a műsorban ő is adott egy interjút. Azt mondta, hogy jó lenne, ha egyszer majd a 12 éven alatti gyerekek csak nevelőcsaládokhoz kerülhetnének, nem otthonokba. A műsor után egy konferencián is elmondta ugyanezt, egy minisztériumi főosztályvezetőnek pedig annyira megtetszett az ötlet, hogy beleírták a jogszabályba. Ez a jogszabály hatályos, ennek ellenére a fővárosi csecsemőotthonok tele vannak. A feltételek nem adottak a törvény végrehajtásához. Egyszerűen nincs elég nevelőszülő az országban.
Vezetőként a szakmai döntés-előkészítésben is részt vett, a főpolgármesteri hivatalban állítása szerint nem született úgy döntés, hogy a szakmát és a civileket meg ne kérdezzék. – Most nem tudok arról, hogy a működő vezetőket bármiről is megkérdeznék – fűzi hozzá.
Azóta véleménye szerint a konferenciákon is a szakmaiság helyett a politika nyer teret. Korábban szakmai előadások hangzottak el tudományos szekciókban, újabban politikusok adnak elő. Molnárék az Orbán-kormány alatt 2012-ben szerveztek egy konferenciát, ahova néhány politikust is meghívtak a minisztériumtól.
– Volt ott egy helyettes államtitkár, aki előadott, és egy tájékozatlan újságíró azt hitte róla, hogy fogyatékos. Meg is jegyezte, hogy milyen jó ez a konferencia, hogy „ők is” előadhatnak
– meséli.
Érdeklődés hiányában szakmáról szó sem esett
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot (SZGYF) 2012 végén hozta létre kormányrendelet, ami az Orbán-kormány centralizációs törekvéseinek megfelelően olyan csúcsszervezet lett, ami minden nem egyházi fenntartású szociális és gyermekvédelmi intézményt magába foglal. Ellenőrzése alá vonták a TEGYESZ-t is, az SZGYF élére pedig főigazgatót neveztek ki, aki 2013 elején hivatalba lépett. Molnár László 2013. július közepéig maradhatott a TEGYESZ élén, ekkor hagyta ott az intézményt közös megegyezéssel. Nem egészen önszántából – fogalmaz.
Még július előtt érkezett ugyanis egy bejelentés ellene a főigazgatóságra, amelyet neki továbbítottak, hogy vizsgálja ki. Telefonon megkérdezett, hogy valóban ő vizsgálja-e ki a személyét érintő bejelentést. Azt mondták neki, hogy határidőre legyen meg a válasz.
Molnár László állítása szerint eltávolításakor azért nem a nyilatkozatait tüntették fel a munkaviszony megszüntetése indokaként, mert védhetetlen lett volna egy munkaügyi perben. – Az SZGYF akkori főigazgatója szorult helyzetben találta magát, mert végre kellett hajtania az államtitkári megrendelést.
Kénytelen voltam segíteni neki és javasolni az átszervezés elnevezésű indokot,
valamint hogy jogász végzettségű vezető kell a helyemre. Ez utóbbit már az akkor megjósolt személy ismeretében tettem. Az indok az volt, hogy a szakszolgálat jövőbeni feladataira tekintettel jogász végzettségű vezető szükséges a szakszolgálat élére. A főigazgató asszony maga sem volt biztos abban, hogy ez így jó lesz. Egy államtitkár döntése alapján a főigazgató volt a végrehajtó – idézi fel. Egy korábbi konferencián az illetékes államtitkár érdeklődéssel hallgatta előadását, aki elkérte tőle a prezentációját és több előadásai anyagát is.
– Az előadásomban nem volt kivetnivaló, hacsak nem az, hogy szociálpolitikai szemszögből korrekt volt gyermekvédelmi témában, mert próbáltam több szemszögből is megvizsgálni. Ebben pedig helyet kapott egyfajta plurális szemlélet is, meg szektorsemlegesség, meg ilyen fogalmak. Meg szubszidiaritás. Ő azért elég jól be tudta lőni, hogy én nem valami egyházi vonalat követek – állapítja meg.
A szakembernek a napnál is világosabb volt a „buzgó érdeklődés” oka. Úgy gondolja, hogy tanácsadóival együtt az államtitkár megállapította, hogy másként gondolkodnak.
– Manapság az együttműködés a másként gondolkodókkal még az olyan politikailag neutrálisnak tűnő területen, mint a gyermekvédelem sem kívánatos. Szerintem lehetett még hiányérzetük, mert közel ötmillió forint közpénzt költöttek el tiszavirág életű utódommal visszaéléseim feltárására. Ilyenek nem lévén, nem találtak semmit. Ami nincs, azt nem lehet megtalálni
– mondja Molnár.
A szakember most már örül a döntésnek, úgy látja, vele jót tettek az eltávolítással. Ezt alig fél éven el is intézték. Februárban volt a már említett konferencia, és július közepén küldték el. Az intézmény átadására egy–két hetet hagytak csupán, az átadás–átvétel is néhány óra alatt lezajlott.
– A jegyzőkönyv záradékában kénytelen voltam megjegyezni, hogy idő, de legfőképpen érdeklődés hiányában az intézmény szakmai feladatairól nem esett szó. Ezt csak az én „jóérzésem” miatt tartottam fontosnak, azóta sem gondolom, hogy bárkit érdekelne
– mondja erről a szakember.
Kollégái körében Molnár László a szakmai elhivatottságáról és megszállottságáról ismert. Elismertségét az is mutatja, hogy bárkivel beszéltünk, csak pozitívumokat sorolt vele kapcsolatban. Both Éva, a Tegyesz általános igazgatóhelyettese például kiemelte, hogy mind a mai napig érzi hiányát bölcsességének és az emberségének. Mezei Kata, a Burattino Általános, Közép- és Szakképző Iskola, Gyermekotthon igazgatója szerint nagyon hozzáértő, gyerekszerető ember. Egy nevelőszülő szerint nagyon sokan próbálták őt visszahelyeztetni a Tegyesz élére, Herczog Mária korábban úgy jellemezte őt, hogy kivételes empátiával foglakozik gyerekekkel és munkatársakkal, a fő bűne pedig az, hogy Demszky Gábor nevezte ki.
Molnár László jelenleg a Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskolaalapítvány kuratóriumi elnöke, és a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület munkatársa. Főként nemzetközi kutatási projektekben vesz részt, például alternatív büntetési formákban gondolkodik, amiben a fiatalkorúak javítóintézet helyett nevelőcsaládokhoz kerülnek. Állítja, ezekben a projektekben azzal a biztos tudattal vesz részt, hogy itthon semmit nem lehet belőle megvalósítani központi akarat híján, de intellektuálisan kihívást jelentenek. Elsősorban olyan eseteken dolgozik, ahol abúzus történt. Elmondása szerint tudatosan távol tartja magát az állami szinttől.
– A gyerekvédelemben nekem most jól esik kicsit perifériás szerepben lenni. Nagyon sokan vannak, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én, csak nincsenek abban a helyzetben, hogy beszéljenek. És ha ilyen megfélemlítve és alattvalói magatartást színlelve dolgoznak, akkor nem csodálom, hogy nem adnak hangot a véleményüknek. A bölcsődei dolgozók szakszervezetén kívül a szociális és gyermekvédelmi szakmából nem sok látszik
– jegyzi meg.
