Kinn is vagyok, benn is vagyok – A magyar külügyminiszternek sem kellene szabadsága alatt dolgoznia

Napjainkban semmi sem lehetetlen. A tudomány és a technika fejlődése, valamint a felfokozott élettempó tág teret nyújt korábban elképzelhetetlen lehetőségeknek is. Fölösleges tehát fennakadni azon, ha egy személy – esetleg – ugyanazon időben egyszerre több helyen is felbukkan. Különösen fölösleges, ha az illető az ország jelenlegi legfelső vezetésének tagja, hiszen már többször bebizonyosodott, hogy ezek az emberek – akárcsak egykor a kommunisták – különleges anyagból vannak gyúrva.

A múlt héten a külgazdasági és külügyminiszter ügye keltett feltűnést. Miközben ugyanis Szijjártó Péter a fehérorosz válságról tárgyalt „budapesti irodájában”, készült róla egy fotó, amint egy luxusjacht fedélzetén utazik az Adriai-tengeren. Nem meglepő, hogy az egymásnak ellentmondó tények (és helyszínek) bizonyos kétségeket ébresztettek sokakban, és egy pillanatra talán még a hatalom állandó igazmondásába vetett hit is megingott.

Szijjártó nyaral munka közben

Fotó: Átlátszó.hu

 

Szerencsére a minisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára azonnal mindent helyre tett. Menczer Tamás ugyanis közölte, hogy bár a miniszter szabadságon van, de közben dolgozik. Fel is sorolta, milyen fontos kérdésekkel foglalkozott a pihenés közben, majd megjegyezte, hogy Szijjártó általános munkatempóját még az ellenfelei is elismerik. Vagyis szerinte ez érthetővé teszi, hogy a szabadsága sem telik munka nélkül. Hogy hol, arra nem tért ki. Aztán – bizonyára kéretlenül, de annál erőteljesebben – hozzászólt a vitához a leszerepelt elszámoltatási kormánybiztos és dinnyeügyi szakértő is.

Budai Gyula nem kevesebbet állított, mint hogy a tárcavezető „minden idők legjobb külügyminisztere”.

Mindennek ellenére sokan, sokféleképpen és hosszasan elemezték az Adria, a Bem tér és a miniszter között kialakult Bermuda-háromszöget. Nem mulasztották el megjegyezni azt sem, hogy lám, hiába hívta fel a miniszterelnök mindenkinek a figyelmét, hogy „kevesebb Adria, több Balaton”, egyik legjobb embere, egykori magyar hangja tesz rá magasról. Eközben viszont láthatóan elsikkadt egy másik, ennél súlyosabb függelemsértés. Orbán Viktor ugyanis egyik legutóbbi rádiószózatában arról beszélt, hogy a kormánynak – és így tagjainak – nem jár szabadság. Mindazonáltal néhány napot mindannyiuknak pihenni kell „a munka minőségének fenntartása érdekében”.

És ez itt a lényeg. Hogy egy kicsit mindenkinek ki kell(ene) kapcsolni. Az nem igazi pihenés, ha valaki a szabadsága közben nem képes kilépni – legalább egy rövid időre – a mókuskerékből. A pszichológus szerint legalább tíz nap kell a teljes átálláshoz. Ennyi szükséges ahhoz is, hogy a sejtjeinkből kimenjen a feszültség, és empatikusabbak lehessünk embertársainkkal. Amikor Duró Zsuzsával, a kérdés szakértőjével beszélgettünk, külön is kiemelte, hogy nem a konkrét esetről mond véleményt, hanem a – jól megérdemelt – szabadság általános szabályairól. Úgy fogalmazott, mindenkinek – akár még egy miniszternek is – le kell néha raknia a hátizsákot, benne a nehéz terhekkel, amelyeket egész évben cipel. Aki ezt nem képes megtenni, önmaga ellen dolgozik, hiszen később hamarabb el is fáradhat. Mentális megerősödésre ugyanis minden embernek szüksége van, ezt pedig nem segíti, ha valaki halálra dolgozza magát.

Hasonlóan vélekedett a pihenés fontosságáról egy másik pszichológus is, aki azonban nem tudott – és a jelek szerint nem is akart – elvonatkoztatni a konkrét helyzettől.

Morálisan védhetetlennek tartotta ugyanis azt a magyar álláspontot, amelyet a belarusz ügyben a magyar külpolitika és személy szerint Szijjártó Péter képviselt.

Mint mondta, semmilyen körülmények között nem lehet megmagyarázni, miért igyekeznek védeni egy véreskezű diktátort. Hozzátette ugyanakkor, hogy a miniszter maga – szerinte – semmiképpen sem alakítója a magyar diplomáciának, legfeljebb végrehajtója a felsőbb akaratnak, olyan „táskahordozó”, amilyen régebben, politikai karrierje kezdetén is volt. A szakember nagyon szomorúnak nevezte, hogy a jelenlegi hatalom azt tesz, amit akar, a szélesebb közvélemény ingerküszöbét még ez az erkölcsileg tarthatatlan álláspont sem éri el, hiszen nem tiltakozik miatta senki.

Fotó: Czeglédi Zsolt

A két pszichológussal Budai Gyula kijelentéséről is szót ejtettünk, miszerint a fáradhatatlan és szabadságán is munkálkodó Szijjártó minden idők legjobbja lenne a poszton. Egyetértettek abban, hogy ez ügyben nincs valódi mérce, vagyis viszonyítási alap. Egyikük három nevet is említett, a tárca egykori gazdáinak nevét. És megjegyezte, hogy a jelenlegi utód nyomába se ér a XIX. század végi miniszter Andrássy Gyulának, vagy a két világháború között hivatalt viselő Kánya Kálmánnak, de még a Kádár-kori Péter Jánosnak sem. Beszélgettem egy olyan egyetemi tanárral is, aki a szocialista kormányok idején maga is dolgozott az államigazgatásban. Úgy fogalmazott, hogy

akkor gyakran úgy érezte, a csúcson van, de ma már tisztában van vele, közben egyre lejjebb süllyedt, s nem is kívánja vissza azokat az időket. Ez akár példabeszéd is lehet a hatalom mai birtokosai számára.

Duró Zsuzsa mindehhez hozzátette: minden ember egyedi példány. Már csak azért sem lehet a tárcavezetőket összehasonlítani, mert más-más korban, eltérő gondok és körülmények közepette tevékenykednek. Egy miniszter értékelésében – úgy általában – nagy szerepet játszik az, mennyire szereti és elégedett vele a felső vezetés, milyen a munkája hatékonysága. Az mindenesetre megállapítható, hogy a külügynek most jó a marketingje, amit mindenképpen bizonyítanak Menczer államtitkár már idézett mondatai is.

Szijjártó Péter adriai szabadságának rengeteg további részletével foglalkozott a múlt héten a sajtó. Közülük olyanokkal is, amelyek valóban problémát jelenthetnek. Ilyen például, hogy meg sem kísérelték megmagyarázni, miképpen – és milyen áron – került a miniszter az egyik leggazdagabb magyar, a Duna Aszfalt tulajdonosa, Szíjj László tiszakécskei nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó, hétmilliárd forint értékűre becsült luxusjacht fedélzetére? Az sem kevésbé érdekes, hogy ha véletlenül mégsem a Bem térről, hanem az Adriáról látta el teendőit Szijjártó, akkor az biztonságos volt-e? Egy külügyminiszter ugyanis hivatalosan csak védett vonalakon beszélhet, levelezhet, de vajon volt-e ilyen egy idegen hajón? Emlékezetes, hogy a négy évvel ezelőtti amerikai elnökválasztási kampány idején Hillary Clinton – akkori külügyminiszter – egy nem titkosított e-mail-fiókból küldött leveleket, s ez is hozzájárult későbbi kudarcához.

Egy pillanatig nem hisszük, hogy a sok-sok felmerült kérdésre bármikor érdemi választ kaphatunk. A hatalom hivatkozhatna Magyarország Alaptörvényére, amelyben fehéren-feketén szerepel is – IV. cikk (1) –, hogy „mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”. A szabadság fogalma ugyan nyilván szélesebb, de értelmezhető a pihenéshez való jogként is. Azt pedig már megszokhattuk, ha valaki itt az uralkodó elithez tartozik, akkor rá mindez fokozottabban érvényes.

Ezért nem is érdemes tovább ragozni.