Kinek van hitele? – A kommunikáció nincs összhangban a valósággal

A mesterségesen kettészakított országban a jelek szerint a valóságnak is két szintje van. Az egyik a gazdaság, a költségvetés mindenkori igénye. Ezen az oldalon vitathatatlan tény, hogy hitelekre szükség van. Ezzel szemben áll a kommunikáció, amelyet viszont a pillanatnyi érdekek vezérelnek. Vagyis az, hogy a miniszterelnök mindig a maga szája íze szerint interpretálja a valóságot. Röviden összegezve így magyarázták a lapunk által megkérdezett szakértők Orbán Viktor bejelentését arról, hogy Magyarország nemrég felvett 2,5 milliárd euró (mintegy 800-900 milliárd forint) hitelt a nemzetközi piacokon.

Érdemes egy kissé elidőzni azon a szövegkörnyezeten is, amelyben ez a közlés elhangzott, hiszen jól jellemzi a helyzetet. A kormányfőt – az interjúnak álcázott – szokásos péntek reggeli rádiószózatában az uniós költségvetés kilátásba helyezett magyar és lengyel vétójáról kérdezték. Orbán Viktor pedig immár hagyományosan elsorolta, hogy a brüsszeli bürokrácia – nem függetlenül Soros György intencióitól – miképpen igyekszik büntetni ezt a két államot. Majd rátért arra, hogy az Európai Unió vezetői közösen akarnak felvenni hitelt harminc évre, ami – szerinte – „nem egy diadalmenet”. Jobb is lenne kimaradni belőle, de ezt nem akarja, mert nem lehet magukra hagyni a bajban lévő államokat. Itt következett az, hogy ma Magyarország erős lábakon áll, stabil a megítélése a nemzetközi piacokon, ezért tudott újabb hitelhez jutni az unió nélkül is.

Nem is kérdéses, hogy Magyarországnak szüksége volt erre a hitelre – mondta a 168 Órának Felcsuti Péter közgazdász, a Magyar Bankszövetség egykori elnöke. Majd így folytatta: – Az Államadósság Kezelő Központban pontosan be van táblázva, hogy a következő harminc évben milyen összegeket kell visszafizetni. Tudható például, hogy

jövő márciusban lesz egy nagyjából 1 milliárd euró nagyságú törlesztési kötelezettség.

Így a központ jó előre eldöntheti, honnan szerezze meg az ehhez szükséges pénzt. Pusztán szakmai szempontból is ésszerű lehet egy újabb devizahitel felvétele.

Felcsuti Péter

Egy másik közgazdász, Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója egy másik szempontra hívta fel a figyelmet. Elképzelhető, mondta, hogy ezzel az összeggel – legalábbis rövid távon – uniós pénzeket igyekeznek kiváltani. Csakhogy Magyarország az idén záruló hétéves költségvetési ciklusban összesen 23 milliárd eurót kapott az Európai Uniótól. Ez évente – bár nem egyenlő elosztásban – 3,3 milliárdot jelent, és nincs benne a közvetlenül érkező mezőgazdasági támogatás, valamint sok egyéb kisebb összeg sem. Mindehhez képest a 2,6 milliárdos hitel elenyészően kevés. Ha Orbán Viktor úgy véli, hogy ettől biztonságban lesz az ország, akkor téved, mert ez semmire sem elég, legfeljebb a gazdaság további megterheléséhez. Ugyanis – eltérően az EU-s pénzektől – ezt vissza kell fizetni, mégpedig kamattal együtt – tette hozzá a szakember.

Inotai professzor úgy fogalmazott, hogy ennek a hitelnek egyetlen, de nem jelentéktelen előnye az lehet, hogy jól használható kommunikációs célokra. Ebben pedig messzemenően egyetértett Felcsuti Péterrel. Az egykori bankár beszélgetésünkben többször is azzal érzékeltette a helyzetet, hogy ennek a hitelfelvételnek nagyobb a füstje, mint a lángja. Vagyis adott egy racionálisnak nevezhető lépés: a magyar állam felkészül arra, hogy márciusban sokat kell fizetnie, viszont pillanatnyilag bizonytalannak érzi az uniós pénzek érkezését. Ez teljesen észszerű gondolat, amelyet azonban mellébeszéléssel leplez a kormányfő.

Mindez viszont az utóbbi tíz év tapasztalatai alapján egyik szakértőnket sem lepte meg. Inotai András szerint a mostani hitelfelvétel is jól jellemzi azt az állapotot, amelyben a lényeg már régóta a hatalom mindenáron való megtartása és a kommunikáció. Mindent ennek rendelnek alá, holott az idő nagyon sürget, mielőbb meg kellene kezdeni a gazdaság rendbetételét. A professzor emlékeztetett rá, hogy a világ a járvány első szakaszában mintegy 11 ezermilliárd eurót fordított a pandémia okozta gondok elhárítására, ami az éves globális társadalmi termék 12 százaléka. Magyarországon azonban ennek a töredékét sem áldozták hasonló célokra. Szerinte ez a következő időszakban biztosan visszaüt majd, és semmilyen hitelfelvétellel, még kevésbé a kommunikációjával nem lehet helyettesíteni.

A fentieket Felcsuti Péter azzal egészítette ki, hogy

bármi történik is a világban, azt a miniszterelnök a saját napi érdekei szerint igyekszik interpretálni,

legyen szó akár indokolt vagy racionális lépésekről is. Felidéztük, hogy a kormányfő még áprilisban is óva intett a külföldi kölcsönfelvételtől. Úgy vélte, hogy a járvány hullámainak csitulása után a kölcsönöket felvevőket „dróton fogják rángatni a hitelezők meg a spekulánsok”. Amire a Bankszövetség volt elnöke azzal reagált, hogy tavasszal Orbán Viktor még arról beszélt, hogy a külföldi – pláne devizaalapú – hitel növeli az ország kiszolgáltatottságát, vagy legalábbis ez felelt meg a miniszterelnök elképzeléseinek. Igaz – tette hozzá –, az Államadósság Kezelő Központ már akkor is vett fel hosszú lejáratú piaci pénzeket, de a napi érdekek alapján bármilyen nemzetközi hitel – akár még a Brüsszelből érkező is – veszélyesnek látszott, hiszen Orbán akkor éppen a külföldi hitelezőktől óvott.

E ponton mindkét szakértőnk igennel válaszolt arra kérdésre, hogy az uniós pénzekre, benne a tervezett helyreállítási mentőcsomag Magyarországot érintő – és jelentős összegű (8 milliárd euró vissza nem fizetendő támogatás és mintegy 9 milliárd euró igen kedvező feltételű kölcsön) – részére igenis szüksége lenne a hazai gazdaságnak. Inotai András úgy fogalmazott: a vissza nem fizetendő euróhitelnél jobb nem is kell. Majd emlékeztetett rá, hogy az utóbbi tíz évben

az uniós tagság páratlan lehetőségeket kínált a gazdaságban, ám azokat a kormány nagyrészt kihasználatlanul hagyta.

Közben viszont folyamatosan dacolt az unióval, aminek semmilyen kézzelfogható eredménye nem lett. Ez lehet az egyik magyarázata a mostani hitelfelvételnek is. A járványhelyzet ugyanis jelentősen megnövelte a költségvetés hiányát, a deficit az idén már két számjegyű. A professzor hozzátette: ennek ellensúlyozására Magyarország ebben az évben is kapott már mintegy két milliárd eurót, csak senki sem tudja, mire használták fel, ráadásul a kormány tagadja is. A külkereskedelmi mérleg, amely az utóbbi tizenöt évben, tehát az uniós tagság kezdete óta mindig többletet mutatott, az idén már deficites lett. Ebben szerepet játszik a Fidesz-kormány hivatalba lépése óta folyamatosan növekvő szerkezeti függőség (autóipar) és a szinte minden területen gyengülő versenyképesség. Valamint az is, hogy a forint folyamatos leértékelődése jelentősen növeli az importált termékek árát.

Inotai András

Inotai András szóba hozott még egy tényezőt, amiről viszonylag kevés szó esik napjainkban. Ez pedig az, hogy valamiből finanszírozni kell az egyre gyarapodó katonai beszerzéseket is. Az persze nagy kérdés – vetette fel –, hogy a 21. századi biztonságpolitikában miért van szüksége a magyar hadseregnek német Leopárd tankokra, vagy amerikai légvédelmi rakétákra. Természetesen eleget kell tennünk a NATO-tagságból adódó kötelezettségnek, ami évente a GDP 2 százalékának, vagyis mintegy 3 milliárd dollárnak felel meg. Ezt az összeget azonban a 21. századi biztonság erősítésére kellene költeni, a kibertechnikai támadások kivédésétől a digitális technológiák fejlesztésén át a társadalom stabilitásának erősítéséig és a jövőre való felkészítéséig. Az utóbbit azonban itthon és a szövetségi rendszerben is aláássa a kormány befelé fordulása, folyamatos ellenségkeresése és gyűlöletkeltése, a szolidaritás teljes hiánya. Márpedig a nyitott, alkalmazkodóképes és a jövő kihívásaira megfelelő választ adó, vagyis „innovatív társadalom” nyújtja a legnagyobb biztonságot. Az ebbe történő sokrétű beruházás nagyon is beleillik a NATO-kompetens biztonságerősítésbe – mondta a professzor.

Beszélgetésünkben Felcsuti Péter kitért arra is, hogy az átlagembert ezek a pénzügyi kérdések, különösen a számok, elég kevéssé érdekelhetik. Ennek a most felvett hitelnek az évi összköltsége hozzávetőleg másfél százalék:

800-900 milliárd forintnak évente mintegy 10 milliárd az éves kamata,

föltételezve persze, hogy a forint árfolyama változatlan marad, ami azért egyáltalán nem biztos. Az uniótól kedvezőbb feltételekkel kapnánk hitelt, annak az évi költsége két és fél milliárd lenne. Ez ugyan jelentős különbség, de ha azt vesszük, hogy a magyar állam évente kamatra kifizet ezermilliárd forintot, akkor ez nem is annyira jelentős különbség. Egy ország stratégiai érdekei mindenképpen megérhetnek 8 milliárd forintot, az persze már más kérdés, hogy Orbán Viktor mit tart stratégiai érdeknek. Az utca emberét viszont meg lehet győzni arról, hogy a most felvett hitel mennyire kedvező, hiszen az összköltsége másfél százalék, és ebből nagyjából ennyit is ért meg. Azok az emberek tehát, akik vevők erre a kommunikációra, most meggyőzve érezhetik magukat, hogy a miniszterelnök újra megmentette a hazát – mondta Felcsuti Péter.

Viszont e ponton már valóban teljesen elválik a politikai kommunikáció – vagyis a propaganda – a gazdasági szükségletektől.