Kinek higgyünk?

Pártunk és kormányunk lelkesen hirdeti önnönmagáról, mennyire buzgó keresztény, a kormány tagjai között, lám, teológus és lelkész is van.

Ezen buzgó keresztény párt és kormány főembere a minap megdöbbentő nyíltsággal uszított szerencsétlen menekülők, életüket féltők, a rabságból szabadulni vágyók ellen. Csecsemők, gyerekek, anyák ellen. Börtönnel, kitaszítással, kényszermunkával fenyegeti őket.

Jómagam nem vagyok oly buzgó keresztény, mint pártunk és kormányunk vezetői, ahogy mondani szokás manapság: a „magam módján” vagyok vallásos. A Gyulai Pál utcai gyülekezeti terem – ahova családi kötődések miatt járok – emlékezetem nyílása óta egy gyönyörűen hímzett bibliai idézettel fogad; János evangéliumából Jézus szavai: „Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.”

Ízlelgetem a szót: „semmiképpen”. Nem azt mondja az Írás, hogy „ha a népszerűségi indexem így vagy úgy alakul, akkor...”, nem azt, hogy „ha szavazókat akarok visszaszerezni, akkor...”, hanem azt a határozott szót használja, hogy „semmiképpen”. Sohasem. Semmikor.

Az önmagát buzgó kereszténynek tartó pártunk és kormányunk vezetője komoly teológiai vitába bocsátkozik tehát magával Jézus Krisztussal.

Kinek higgyünk?

Ráczkevy Miklós,
e-mail