Kincses Gyula: Azt szeretném, ha az orvosokat most békén hagyná a politika

Mit gondol, a kormány megfelelően kezeli a koronavírus-járványt?

Sehol nem kezelik jól, mert nem lehet jól kezeli. Ez a pandémia az egész világot olyan új helyzet elé állította, amelyre legalább ötven éve nem volt példa, így nem rendelkezünk eszközrendszerrel, kialakult gyakorlattal. A kormányok mindenütt tanácstalanok és számos hibát követnek el, mert elszoktak attól, hogy ilyen méretű járványt kezeljenek. Senki sem tudja, hogy mi vár ránk vagy hogy mi a következő lépés.

Lehet, hogy kevés az ismeretünk egy pandémiáról, de ma már egyre több és pontosabb előrejelzés áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy mikor kellene szigorítani a járványügyi korlátozásokon. Van, aki szerint megfelelő időben lépett a hazai kabinet, van, aki szerint elkésett. Hol lehet az igazság?

Középen. Az igazi megoldás minden ország esetében az eredményes megelőzés, vagyis az oltás és a személyes védekezés lehet. Az oltás a jövő biztonságát adja, de az, hogy az oltatlanok közül ki kerül a jövő héten lélegeztető gépre, legalább annyira az egyének saját felelősségén, szabálykövetésén múlik, mint a korlátozó intézkedéseken. Ez ugyan köztudott, de mégis azt figyeltem meg, hogy a járvány súlyosságával fordítottan arányos a lakosság veszélyérzete. Az első hullámban teljesen leállt az élet, a lakosság is komolyan vette a fertőzésveszélyt, így ez első hullám végén körülbelül négyszáz halálesetünk volt. Ez tényleg kevesebb, mint egy influenzajárvány áldozatainak száma, és a sikeres védekezés látszólag a vírustagadókat, a veszélyességét vitatókat igazolta. A második és a harmadik hullámban viszont a közhangulatra is reagálva lassabban jutottunk el oda, hogy bevezessük az érdemi korlátozásokat, és a lakosság is igen lassan állt vissza a maszkviseléses életre. Fásultság vagy türelmetlenség, vagy csak eljutottunk oda, hogy elég már, de a lakosság éppen most veszi legkevésbé komolyan a helyzetet, amikor a legjobban tombol a járvány, pedig most van a legnagyobb szükség az óvatosságra. Elég arra utalni, hogy már 200 felett van a napi halálozások száma. Ahhoz, hogy ne legyen negyedik hullám, gyors átoltottság kell, ebben egészen jól állunk.

Az ellátórendszert felkészülten érte a járvány?

Eszközök már vannak, emberhiány mindig volt, és van is. De ismétlem: ez egy teljesen új helyzet, hihetetlen fizikai, mentális, felelősségbeli terhelés, amire nem lehetett felkészülni. Ehhez képest a magyar egészségügy fantasztikusan jól, zokszó nélkül, a hippokratészi esküből kiindulva teljesít.

 

Fotó: 168.hu | Merész Márton

 

Egyre többen kerülnek lélegeztetőgépre, sok kórházból pedig azt hallani, hogy megtelt a covid-osztály. Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának vezetője szerint egyes kórházakban már egy triázs csapat méri fel az ellátandó betegek életkilátásait, illetve azt, hogy kik legyenek azok, akik mindenképp kapjanak intenzív ellátást. Az operatív törzs ezt tagadta. Valóban olyan súlyos a helyzet, hogy válogatni kell a betegek között?

Az első hullámban, a Magyar Orvosi Kamara kiadott egy elvi állásfoglalást a nemzetközi tapasztalatok és jógyakorlatok alapján annak érdekében, hogy amikor adott esetben az erőforrások szűkössége miatt sorrendet kell felállítani a betegek kezelésében, akkor az átláthatóan, objektív alapon történjen. Az orvosi kamarának azonban nincs semmilyen hiteles vagy hivatalos információja arról, hogy ezt alkalmazni kényszerültek-e már valahol. Tehát erről az orvosi kamara nem nyilatkozik, és Hegedűs Zsolt sem a szervezet nevében beszélt, hanem a kollegáktól hallott információkat adta tovább.

A Magyar Orvosi Kamara Győr Moson Sopron Megyei Területi Szervezetének elnöke, Szijjártó László a közösségi oldalon megkért mindenkit, hogy ne a háziorvosokat hibáztassák, ha még nem kapták meg az oltást. Az írta: „a lakosság tájékoztatása hiányos, gyakran téves, vagy félrevezető. Totális cenzúra van. A kórházakban dolgozók nem nyilatkozhatnak, nem mondhatnak véleményt." Ön szerint helyes ez a nyilatkozatstop, vagy hogy az újságírók nem kapnak megfelelő tájékoztatást?   

Szíjártó doktor bejegyzésének a lényege és célja az, védje a kollegáit, mert a folyamatosan változó szabályok és rapszodikus oltóanyag ellátottság miatti az oltás körüli zavarok méltatlanul a háziorvoson csapódnak le. A tiszta kommunikáció igényével – amit a kolléga is felvetett - abszolút egyetértek. Egy válsághelyzetben azonban ez nem azt jelenti, hogy minden félinformációnak azonnal az újságba kell kerülnie. Ezek adnak teret Dr. Gődényeknek és az eszméiknek a hangoztatására és az átpolitizálásra, amit mi hihetetlenül károsnak tekintünk. Most egy zajmentesebb, és tisztán a szakmai alapokat tisztelő kommunikációra van szükség. Ehelyett mindenki belebeszél, és a vírus elleni védekezés sajnos átpolitizálódott, ami most komoly károkat okoz. Abszurd, hogy az egyes vakcinék elfogadottsága is politikai meggyőződés kérdése. Most tiszta, hiteles, szakmai alapon álló beszédre lenne szükség. amiből senkinek nem szabadna politikai hasznot húzni. Most jó lenne egy picit békén hagyni az egészségügyet, úgy a politikának, mint azoknak, akik ebből szeretnek minél több Facebook like-okat szerezni.

A hiányos és gyakran egymásnak ellentmondó információk viszont oda vezettek, hogy az emberek elbizonytalanodtak, és nem tudják, bizonyos vakcinákat beadassanak maguknak vagy sem. Sokan ráadásul nem bíznak a kormányban, így nekik független hangra lett volna szükségük. Nem kellett volna legalább az orvosszakmai kérdésekben hangosabbnak lennie a kamarának?

A MOK mindig pontosan és egyértelműen kommunikált ezügyben, de a hitelesség megőrzése érdekében nem állunk bele a politikai színezetű vitákba.

Legutóbb az AstraZeneca kapcsán ingott meg a bizalom, miután több ország betiltotta, de nálunk napokig semmit sem mondtak róla. Nyugodt szívvel ajánlható a vakcina?

Napról napra változik a tudásunk a vírusról, az oltóanyagok hatásáról, de az AstraZenecával kapcsolatos nemzetközi szinten felmerült igen kis kockázatot jelentő aggályoknak a kockázata eltörpül a fertőzés okozta veszély mellett. Egyébként ez a kockázat olyan alacsony, hogy még a hormonális fogamzásgátlók ilyen jellegű kockázata is nagyobb, mint az AstraZeneca-oltásé, mégsem akarják sehol betiltani. Tehát szerintem ma -hangsúlyozom: ma- az a helyes álláspont, hogy oltani kell minden anyaggal, ami van. Mindegy, hogy az kínai, amerikai, angol-svéd vagy orosz. És ha majd hiteles bizonyítékok merülnek fel valós többlet-kockázatokról, akkor kell lépni.

A MOK nemrég közleményt adott ki arról, hogy elhatárolódik az oltásellenes orvosoktól. Azért volt erre szükség, mert olyan sokan vannak?

Reményeink szerint nem, de ők táplálják a vírustagadó, oltásellenes szektákat. Most rendkívüli helyzet van, amiben egyszerűen életellenes cselekménynek tartom az oltásellenességet. „Békeidőben”, a megelőzés céllal adott oltásnál számos egyéni etikai – szakmai megfontolás merülhet fel, de a fertőzés jelen agresszív terjedésű szakaszában a tömeges oltás az egyetlen elfogadható magatartás. Ezért lépni kellett, és nem elég az, ha az orvosi kamara csendben lefolytat bizonyos eljárásokat. Meg kell szólalnunk és el kell határolódnunk, el kell ítélnünk azokat a kollegákat, akik így gondolkodnak, cselekszenek, nyilatkoznak. Egy kisszámú szélsőséges csoport nem ronthatja sokezer tisztességesen dolgozó orvos megítélését.

 

Fotó: 168.hu | Merész Márton

 

Ők milyen szankciókra számíthatnak?

Ez az etikai bizottságok hatásköre, amire az elnökségnek nincs ráhatása.

A járvány közepén, március elsejével nagyjából ötezer egészségügyi dolgozó hagyta el a közfinanszírozott ellátást, mert az állam számukra elfogadhatatlan szerződést tett eléjük. Már látják, hogy ez pontosan hány főt jelent és mely osztályok dolgozói álltak fel túlnyomó többségben?

Nincs értelme annak a számháborúnak, hogy ez most 4800, vagy 5200 dolgozót jelent, mert nem ez az igazi kérdés. Azt kellene tudnunk, hogy milyen szakterületeket hagytak el, milyen korúak, és hogy közülük hányan tudnának aktívan részt venni a védekezésben. Erre vonatkozóan azonban nincs adatunk. És azt sem tudjuk, hogy ebből a négy-ötezerből hány ember az, aki tényleg elhagyja a gyógyítást, és hány az, aki azt mondta, hogy nem, én nem írom alá, de egyébként személyes közreműködőként, vállalkozóként hajlandó vagyok tovább dolgozni. Velük -ha az adott intézmény vezetője kéri- meg fogják kötni a közreműködői szerződést, erre kaptunk biztatás az országos kórház-főigazgatótól.

Milyen módosításokat szeretnének a szerződésekben?

A beterjesztett törvényhez képest sok mindenben sikerült javítást elérnünk, de vannak még rendezendő pontok. A két legsürgősebb, amit tisztázni kell, az az ügyelet és az ügyelet utáni pihenőidő díjazása. Papíron eddig is az volt a szabály, hogy az ügyelet minimális díjazása a normál óradíj 70 százaléka. Erről viszont sokan nem is tudtak, mert mindenki többet kapott, ellenkező esetben a kórházak nem találtak volna ügyeletest. Most viszont a döntéshozók azt mondták, megemeltük a bért, viszont nem minimumértéket határozunk meg az ügyeletért, hanem fixen a 70%-ban. De azt ugye senki sem gondolhatja komolyan, hogy az éjszakai túlmunkáért valaki kevesebbet kap, mint a normál nappali munkáért. Ilyen a világon nincs, teljesen jogos a felháborodás a kollégák részéről. Ez az egyik legfőbb probléma, és ezzel összefügg a másik gond is, a pihenőidő kérdése. A 24 órás műszak ugyanis általában egy nyolc órás munkanapból majd a másnap reggelig tartó ügyeletből áll. A jogszabály rendelkezik arról, hogy a 24 órás műszak után kötelező a pihenőidőt kivenni. Ez rendjén is van, hiszen az orvosnak joga van a pihenésre, a betegnek pedig a pihent, munkaképes orvosra. A probléma az, hogy jó néhány kórházban erre a pihenőidőre nem akarnak bért fizetni, mondván, hogy ekkor nem dolgozik az orvos, és levonják azt a nyolc órát. Hogy mindenki értse a dolog perverzitását, az ügyeletért 70 százalékot kap az orvos a jogszabály szerint, de a 8 órát 100 százalékos bérrel vonják le. Ez így tarthatalan.

A kormány hajlandó lesz ezen változtatni?

Bizonyos eredményt értünk már el. Az országos kórház-főigazgató kérésünkre engedélyezte, hogy az ügyeletért 100 százalékos bért adhatnak a kórházakban. Nem tudom mégsem azt mondani, hogy győztünk, mert Jenei Zoltán ugyan engedélyt tud adni a kórházak igazgatóinak, de pénzt nem. Ehhez finanszírozási rendeletmódosítás és forrásbiztosítás kell, amit kormányrendelettel lehet elérni.

Hosszú távon lát olyan témát a kamara, amiben még változtatásra lenne szükség?

Mindenképpen követelni fogjuk, hogy az ügyelet, az önként vállalt túlmunka beleszámítson a nyugdíjalapba is. Az orvosok ezekkel a túlmunkákkal jóval többet dolgoztak, be is fizették a járulékokat, tehát a nyugdíjszámításnál is figyelembe kell venni. De a MOK nem szakszervezet, azaz szeretnénk a munkajogi kérdések helyett, de legalább mellett a szakmai kérdésekkel foglalkozni.

Ha mindezek megvalósulnak, elégedettek lehetnek a dolgozók és a kamara is?

A béremelés és a hálapénz betiltása valóban történelmi fontosságú. Az alapbér az orvosi kamara javaslatának megfelelő lett, csak mi azt kértük, hogy ez ne bér, hanem alapbér legyen. Ezt egy tisztességes pótlékrendszerrel kell kiegészíteni, amely figyelembe veszi a tudományos fokozatokat, a szakterületek többlet terhét vagy hiányszakma jellegét és még számos más szempontot. És biztosan többen vannak, akik annak ellenére dolgoztak tovább, hogy nem volt teljesen tisztázott a helyzetük, de most a járványhelyzet miatt maradtak, teszik a dolgukat, életeket mentenek. Hogy mekkora az elégedettség vagy elégedetlenség, az majd akkor derül ki, amikor a dolgozók megkapják az első tisztán az új rendszer szerint számot fizetésüket. Ehhez már nem kell sokat aludni, a kamara pedig felül fogja vizsgálni, hogy mennyi az annyi.

(Kiemelt kép: 168.hu | Merész Márton)