Kiesés után, csőd előtt – Hortobágyi dráma a zöld gyepen
Volt sírás-rívás 2018 júniusában, amikor a záró fordulóban kiderült, hogy a Balmaz Kamilla drámai küzdelemben kiesett. Uzoma hátvéd öngólt vétett, Rudolf pedig a végpercekben, 3-3-nál hiába talált a hálóba, a partjelző beintette a lest. A Fradi borús döntetlennel, a Kamilla pedig a semmibe távozott. Zengett-zúgott a stadion előtti parkoló, tombolt a kétezer-ötszáz szurkoló. A sztenderd kiesőedző, Horváth Ferenc – akit általában vergődő csapatok élére szerződtetnek – szokás szerint hisztizett egy sort, elfúló hangon szidalmazva a sportszerűtlen riválisokat, akik nem biztosítottak egyenlő harci feltételeket. Végül is történt, ami történt, a Balmaz először (talán utoljára) kizuhant. Történelmi idény volt. Persze estek más, fontos dolgok is. Utoljára lépett a fűtött gyepre Gera Zoltán, akinek a térde már nem bírta tovább. A balszélen utoljára száguldozott Accra fia, Páncél Jóska (Joseph Paintsil), akit a Fradi nem tudott megvenni. Volt dráma bőven.
A helyiek persze tudták, hogy a jobb sorsra érdemes város s benne a narancs-fekete színek hívei milyen pénzügyi vitustáncot járnak. A légiósok önkormányzati bérlakásokban laktak, és nem akartak kiköltözni. Komoly állami pénzeket hajtottak fel. A legfontosabb persze a tao. A kisvárosba kontingensnyi légiós (és legalább ennyi Audi) érkezett, megdobogtatva a női szíveket. Még a pályamunkás is címeres kocsival járt. Mivel az átlagkereset a harmincvalahány főt foglalkoztató Balmazújváros Sport Kft.-nél 500 ezer forint, s mivel a fűnyírók, takarítók nem kereshetnek túl sokat, az üzemeltető milliós bérekkel traktálhatta a vendégjátékosokat.
De mi késztette a helyi nagyurat, Tiba István képviselőt (volt polgármestert és országgyűlési jegyzőt) a nagy futballkalandra?
– Akinek semmije sincs, annyit is ér – idézi a lázári kiszólást Csige Tamás hajdúdorogi polgármester, a szocialisták választókerületi elnöke, ahogy ironikusan mondja, „a helyi ellenzék vezéralakja”. – Ha egy vidéki nagyság a Fideszben előre akar törni, egy kicsit futballguruvá, sportmenedzserré kell válnia. Még Szijjártó miniszter is szervezett magának egykor egy olcsó futsalcsapatot. Tiba urat a vágy hajtotta. A képviselőséget 2002 óta gyűri, de sokáig nem történt semmi rendkívüli. Pedig NER-zászlósúrnak lenni életforma.
A pártpaletta szegényes Újvárosban. A helyi nép unja a politikát, rühelli, kicsit rettegi. Létezik egy kis Jobbik (két önkormányzati képviselőnyi erővel), idősebb szoci kontingens és pár tucat megélhetési fideszes. Tiba doktor a hortobágyi birodalmat 2006 óta csinosítja. A főtér, a templom, a kastély már rendben. Csak az utca depressziós, néma és néptelen. Mi kéne ide? Munka, persze. Szabadság. Rendes nyugdíj. Egy kis pénz. Ilyesmi nincs vagy nem nagyon van.
Ezt pótolhatja a sportcirkusz. Tiba 2014-ben adta át a polgármesterséget jegyzőjének, Veres Margitnak. A hajdú ember rátarti fajta. Hegedüs Péter jelenlegi polgármester meséli: Tiba a 2006-ben generált gyurcsányi önkormányzati cunami csúcsán lett polgármester. Köszönt is neki lent az utcán: „Szervusz, Pista.” Tiba a fejét rázta: „Neked most már polgármester úr.”
Benézünk egy pártirodára is. Vörös drapériával fedett asztal mellett ülünk, egy panellakás hátsó szobájában. A környezet enyhén késő-kádári, maga a baloldal fájdalmasan ódon. Volt katonatiszt, nyugdíjas alkalmazott, egykori tanárok. Pedig Balmaz valaha büszkélkedhetett izmosabb baloldallal is. Tudjuk, hogy itt született Veres Péter, a nagy önművelő és társutas, Groza Péter egykori cimborája, aki a káderlétbe érve nádfedeles házat építtetett a Rózsadombon, kutat ásatott, csirkét tartott, hogy otthon érezze magát. Grozával egyszer csizmában futottak versenyt a budai rakparton. De ez legenda, Balmaz meg nagyon más. A harmincas évek derekán – meséli Bodó László, a szocik nesztora – a szocdem pártnak a városban, az agrárszocialista hagyomány szívében ezerkétszáz tagja volt.
– Némelyik mai pártnak országosan nincs ennyi – mondja Bodó bácsi. Valóban nincs. Van viszont Coop, Lidl, nemzeti dohánybolt, OTP, ATM, pizza, speed, hogy a hazai modernitás kellékeit említsük.
De vissza a focihoz, mivel a történet eléggé keleti. Balmazújvárosban mindig szerették a focit. A többség Loki-drukker, közel van Debrecen. Hogy miért kell a Hortobágy könyökéből NB I-es profi klubot menedzselni, felvágás ez, vagy cifra nyomorúság, ki tudja? Két-háromszáz néző csöndesen elszotyolázgatott a megye egyben is.
Bodó László és Csige Tamás– Szóval, akinek semmije sincs, az annyit is ér – tér vissza Csige Tamás a politikai szociológiához. – És Tiba nyilván úgy gondolta, ha a Balmazújváros a Felcsúttal meccsel, bekerülhet a VIP-körbe, mint a félistenek. Kozma atya fogadja köszönését, biccent neki a Hernádi, a Garancsi. Vagy maga a Lőrinc. De ez tényleg csak álom.
Az mindig gyanús, ha egy kiscsapat méregdrága licencet vásárol olcsón egy kiesés előtt álló felsőbb osztálybeli klubtól. A Kisvárda is így kezdte, és már hol tart. A Balmaz a licencet Miskolcról vette, és hamarosan a másodosztályig jutott. Ott rosszul kezdett, kieső helyre csúszott, majd beszereztek egy csomó légióst, és elkezdődött a felfelé ívelés. Ezt már Hegedüs polgármester mondja, aki tavaly nyáron, Veres Margit bukása után függetlenként lett a város első embere. A hajdúknak egyszer csak elegük lett – van ilyen. Történt ilyesmi Hódmezővásárhelyen is. Nem véletlenül Márki-Zay errefelé olyan népszerű, hogy a helyiek – először nem is értettük – „emzépének” mondják.
Hegedüs korábban önkormányzati képviselő volt. Szikár, szívós, vékonycsontú, fürge ember. Élénk eszű, humora is van. Civilben katonatiszt is volt, itt-ott állomásozgatott, ’98-ban szerelt le, vállalkozásba fogott. Úgy hisszük, a rátarti Tibát nem nagyon kedveli. Tiba polgármesteri víziója a sportturizmusra épülő dinamikus Balmazújváros volt, Hegedüs nem utazik költségvetési lázálmokban. Ránézésre szereti a rendet, a józan földhözragadtságot, s legfőképpen a számszaki fegyelmet. A Fidesznek ez nem túl kedves. A kormánypártiak ellen – a helyiek mondják – főleg állóképesség és erős idegek kellenek. Egy kis kurázsi. Hegedüsben ez állítólag megvan.
– Azt mondják rám, hogy tönkre akarom tenni a balmazújvárosi sportot, legfőképpen a minőségi futballt – mondja a polgármester. – Ezt kategorikusan cáfolom. Igaz, én nem nagyon járok meccsre. Különös oka nincs. Nálam a helyi foci valahogy kimaradt. Egyrészt az NB I-ben, ami egy kisvárosnak mégiscsak luxus, már nem játszanak a helyi erők. Miért? Hogy mi lenne, ha a futballt üzemeltető kft. csődbe menne? Semmi. Befejeznék a bajnokságot a balmaziak. Jöjjenek a fiatalok. Nálam ez ilyen egyszerű.
Persze, ahogy a klasszikus mondta, „összenő, ami összetartozik”. Hegedüst a kampányban támogatni kezdték a letarolt helyi ellenzék maradványai.
– Lehet, hogy kisebbségben vagyunk, de vakok azért nem vagyunk. Látjuk, hogy mi mibe került. És mibe kerülhet még – mondja Hegedüs Péter. Nyolc fideszessel szemben ül két jobbikos, egy független és maga a polgármester. Az abszolút többséghez, a totális akaratátvitelhez hét fideszes voks kell.
Az ellenszél erős, Hegedüst szorongatják. Az sem lehetetlen, hogy a Fidesz-frakció előterjesztéseinek zömét az elítélt, de szabadlábon lévő volt polgármester sugallja, esetleg maga is fogalmazza meg. Amolyan árnyékkormányzás folyik.
A legforróbb vita az, hogy a futballt futtató kft. miért állam az államban. Hegedüs nem nagyon szereti, ha valamit nem ő ellenőriz. A gazda szeme hizlalja a jószágot. A Balmaz fociját üzemeltető cég költségvetése 288 milliós bérköltséggel indul, 170 milliós dologi kiadással folytatódik. Ez a 458 millió meghaladja a legnagyobb helyi bevételi forrásnak számító iparűzési adó összegét. De ezzel a dolog még nem ér véget, mert „úgy szokás”, hogy a kft.-ben százszázalékos tulajdonrésszel rendelkező város a labdarúgást ötvenmillióval támogatja.
– Ez a szolid ötszázmillió – mondja mosolyogva, talán csekélyke kárörömmel Hegedüs – költségvetésünket enyhén megterheli.
Fejünkben egyre nő a zűrzavar. Százmilliók kavarognak. Lehet, hogy szerencsés tájakon nem sok, Hajdú-Biharban nagyon nagy pénz. Alig vesszük figyelembe, hogy a kft. üzleti tervének bevételi oldala is van. Az MLSZ-től például várnak 161 milliót. De más baj is van.
– A munkáltatói jogokat állítólag én gyakorlom – dühöng a polgármester. – Csakhogy senkit sem válthatok le, senkit nem nevezhetek ki, senkit sem fenyíthetek. Hát mi megy itt?
Katonaléleknek furcsa ez. A nagy álmok álmodója, Tiba doktor egyetlen fontos posztot őrzött meg. Az önkormányzat érdekeit ő képviseli a Balmazújváros Sport Kft.-nél. Hegedüs szerint ez valójában fordítva van, a klub érdekeit viszi és védelmezi a városházán. Olyan ez, mint a nagyköveti poszt, amelyből az embert vissza kell hívni, mert a képviselet iránya megfordul. A kft. működéséről alig tudnak valamit. Egyszer bekérték a számlaforgalmat, hadd lássák. Megkapták, anonimizálva.
Sok ez nekünk a jóból, sietünk is a Fidesz-székházba (rendes, ápolt, kiskertes házikó), hogy le ne maradjunk az ellenoldalról. Szerencsénkre a Fidesz (nevezetesen Tiba István) épp sajtótájékoztatót tart A rombolás költségvetése munkacímmel. A Fidesz-frakció a polgármester költségvetési terveit egységesen elutasítja. A büdzsé kilőné azt a pillért, amelyen Balmazújváros jövője és sportélete is nyugszik. Károsítaná a fürdő, a szálló és a kávéház érdekeit.
A hótiszta sajtószobában templomi csönd, macskaléptű személyzet, mikrofonok belőve.
– Nem értem – békétlenkedik később a városházán Hegedüs. – Mi köze egy országgyűlési képviselőnek a város költségvetéséhez? Akarok én a Tisztelt Házban szónokolni?
Tiba doktor jő. Jobb és bal oldalán két önkormányzati képviselő, Csonka-Kis Pál és Tóth Attila. Pál riadt, feszengő és gátlásos, Attila izmos, mint egy vagyonőr. Bár hangja néha megbicsaklik. Nem is csoda, a szobában a debreceni tévé apparátusa, fiatal, befont hajú lányka, Tibával szemközt surrogó kamera.
– Interjúznánk – rebeg a lányka. Majd később. Tiba termetes, tekintélyes ötvenes, királyi tekintet, sztentori hang. Mint egy gazdatiszt. Fogorvosként kezdte, az egészségügyi menedzserséget is letette, talán kórházigazgatásra vágyott. Végül aztán belépett a Fideszbe. Tiba kitűnő fogász volt. Fúrás, tömés, beültetés. Tevékenységére most tenné fel a koronát. Előbb Attila ragadja magához a szót.
Tóth Attila, Tiba István és Csonka-kis Pál a sajtótájékoztatón– Azért nem fogadjuk el a költségvetést – bizonytalanodik el rögtön – azért, mert az nem építő, hanem romboló. A turizmust teszi tönkre Balmazon. És a gyógykezelésre vágyó lakosságot.
Attilától megtudjuk, hogy az önkormányzat megkárosítja önmagát, ellehetetlenítve a kft.-t, a Kamilla Gyógyfürdőt, a hozzá tartozó szállodát és a kávézót. (Ezekhez fűződhet valami érdek. És más nincs is Balmazon, ami ellehetetleníthető.)
Néma csönd, döbbent ásítás. Tiba úr akkor élénkül fel s ragadja magához a szót, amikor a labdarúgást hozzuk szóba. Cáfolja, hogy a sport kft. által benyújtott anyag költségvetés lenne. Ez ármány. Amit olvasunk, csak üzleti terv. Fel van tüntetve benne néhány összeg. A testületnek kell eldöntenie, akceptálja-e.
– Háromszáz gyermek sportolása – bólogat a félénk Pál Tiba balján. A kézilabda keretében kétszáz ifjú hölgy bontogatja szárnyait. Ennek a tönkretétele is folyik.
Újra a focira tereljük a szót. Mi van, ha a csapat nem tudja befejezni a másodosztályt? Nem égés ez a városnak az NB I után?
– Akkor az MLSZ kezében a döntés – mondja sértődötten Tiba. – Ha a tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzat úgy gondolja, hát tessék, adja el egy forintért. Mi nem éreztük túlzó vágynak az NB I-et. Ha egy sportoló fejlődni akar, elnyomni benne a vágyat hiba lenne. Az első osztályt végigcsináltuk, a másodosztályban is elműködtünk, amíg be nem állt ez a… ez a vezetési változás.
Mert ez a baj. A változás. Hogy a csapattal együtt a városházáról is kiszorulhatunk. Mert egyszer mindent elveszítünk. Pénzt, csapatot, hatalmat.
Indulunk, odakinn kisütött a nap. Sigért a Fradi elvitte Budapestre, ott kezdő. Rusért kaptak is valami pénzt. A többiek is elfutottak. Balmazújváros maradt ős magányban. A stadion üres. A pálya fölött diszkó dübörög. A puszta fölött süvít a szél.
Adóerő
– Kicsi az adóerő – állítja Hegedüs Péter, Balmazújváros polgármestere. Míg az egy főre jutó országos adóátlag 30-35 ezer forintnyi adózóképességre rúg, Balmazújvárosban ez 16 ezer. Kevés a munkahely, az emberek Debrecenbe járnak. A város Debrecen alvóvárosa lett. Bár a balmazi föld fele Európa legjobb löszföldjei közé tartozik, a határ másik része a Hortobágy felé esik.
Balmazújvárosnak nincs 17 ezer lakója, talán ezren kivándoroltak, ez pontosan megállapíthatatlan. A nők bébiszitternek, idősfelvigyázónak, ápolónak, takarítónak állnak, vagy szalagmunkát vállalnak, húst vágnak. A nádvágás és -feldolgozás helyi szakma, alföldi specialitás. Két-háromszázan nádtetőkészítéssel foglalkoznak Belgiumban és Hollandiában.
