Kidurrant a kisgömböc – Matyi Dezső megérzései
A könyvszakma befolyásos emberei tíz-tizenöt éve visszatérően azt jövendölték, hogy Matyi Dezső cégei előbb-utóbb bedőlnek. Akik ezt mondták, mindent elnyelő, kidurranásveszélyben lévő kisgömböcnek látták-láttatták az ország egészét behálózó könyvkereskedelmi láncot működtető vállalkozót. Nem ok nélkül gömböcöztek, hisz Matyi birodalmának növekedése tényleg páratlan volt az ágazatban. A mérlegadatok viszont azt mutatták, hogy a könyvmogul vállalkozásait súlyos adósságok terhelik, miközben az áruit bérelt boltokban kínáló Alexandrának és a vele együtt működő cégegyüttesnek igazán nincs olyan, piacra dobható vagyona, ami baj esetén fedezné a tartozás nagyját. Ebből sokan arra következtettek, hogy a birodalom expanziója valójában kényszermozgás, és a Matyi-vállalkozások az által képesek fennmaradni, hogy a kisebb adósságot nagyobbra cserélik. Így a cégek tulajdonképpen újra és újra időt nyernek, ám addig is nőnek.
Matyi Dezső ismerte ezt a véleményt, és amikor tíz éve szóba hoztam neki, csak nevetett. Azt mondta, hitelei milliárdosak ugyan, de immár könnyen kezelhetők, és egyetlen pénzügyi manőverrel akár meg is szabadulhatna tőlük (hogy mi lett volna ez a manőver, arról nem beszélt). Hozzátette: a könyvszakmának elemi érdeke, hogy az Alexandra stabil legyen, mert ha az Alexandra bedől, akkor a kiadók bevételének 20–50 százaléka odavész, s abba a hazai könyvpiac szereplőinek többsége belerokkanna.
Fotó: 168 Óra archív
Ebben volt is igazság, hisz a 2008-as válság előtti években Matyi Dezsőnek nyolcvanvalahány – általában nagy alapterületű – könyvüzlete volt, s azokban többtucatnyi kiadó termékét kínálták. A hazai kereskedők évente 45-50 milliárd forintnyi könyvet értékesítettek, s a bevétel ötödét a pécsi vállalkozó áruházai kasszírozták. Matyinak kilenc kiadója is volt, azok gondozták az akkortájt Magyarországon évente megjelenő 12-13 000 könyv 9-10 százalékát. A pécsi vállalkozó gazdasági társaságainál több mint ezren dolgoztak, a cégek árbevétele 16-17 milliárdra rúgott, a tulajdonos pedig stabil tagja volt a gazdag magyarok top százas mezőnyének.
A fentiek okán sokan sokáig úgy látták, teljesen megalapozatlan Matyi Dezső bukását jövendölni, ezt valójában csak a sikeres vállalkozó ellenségei sulykolják. Mert Matyi sikereit irigységgel, értelmiségi lekezeléssel szemlélő szakmabeliekből nem volt hiány. Zavarta őket, hogy a mindössze érettségivel rendelkező, idegen nyelvet nem beszélő, a könyvesszakmához nem különösebben értő falusi srác megállíthatatlanul tör előre.
Matyi Dezső 1968-ban Siklóson született, egy kis dél-baranyai faluban, Drávaszerdahelyen nőtt fel. Tizenöt esztendős volt, amikor kertészkedésből élő családja a Péccsel szomszédos Kozármislenybe költözött. Iskolásként neki is dolgoznia kellett a família földjén és zöldségesstandján. A Pécsett végzett gimnázium után a társadalombiztosításhoz került ellenőrnek, aztán sorkatona volt, majd az illetékhivatalnál kapott értékelőállást.
1989-ben a Kossuth Könyvkiadó hirdetésére jelentkezett utcai árusnak. Alvállalkozóként alkalmazták, s bár megtartotta értékelőállását, délutánonként könyvet árult. Napi ezer forintot hozott össze, ami jó pénznek számított, hisz a legtöbb embernek akkortájt havi tízezer sem jutott. Remek könyvpiaci megérzései voltak: szülei százezer forintján vásárolt például az Agykontroll című könyvből 1200 példányt. Három nap alatt eladta, fogott rajta 15 ezer forintot. Kiskölyökként az volt az egyik legfőbb vágya, hogy napi ötezer forintot keressen, 21 évesen ez, ha csak rövid időre is, de teljesült.
Ettől megjött az önbizalma, és elkezdte járni a pesti könyvterjesztők raktárait. Úgy gondolta, ha őt leköti egy könyv, abból bátran rendelhet, mert másnak is bejön. Ráérzett a közízlésre, választásai rendre telitalálatnak bizonyultak. Olyannyira, hogy három hónappal később már harminc pécsi utcai árust látott el könyvvel. Reggel hétkor bement az illetékhivatalba, háromkor elköszönt, és kiállt a könyvessátorba. Hetente kétszer este hétkor elautózott Pestre, éjfélkor visszagurult könyvvel megrakva, aludt egy órát, majd szétosztotta az árut a kollégáknak, és bement a hivatalba. Fél év elteltével a feletteseinek elegük lett fabatkát sem érő munkájából, neki meg a két állás okozta kapkodásból, ezért kilépett az illetékhivataltól, és minden energiájával a könyvkereskedésre koncentrált.
1992-ben egy jogszabály megszüntette az utcai könyvárusítást, ezért megvette – liciten – egy pécsi bolt bérleti jogát. Két évvel később már négy üzlete volt Baranyában. Ezzel párhuzamosan belevágott a könyvkiadásba is. 1992-ben kiutazott a frankfurti könyvvásárra. Nem volt akkreditációja a szakmai programokra, ezért a teherportán át ment be, és kiválasztott három kiadványt: az egyik a testépítésről, a másik a lőfegyverekről szólt, a harmadik meg egy gyerekkönyv volt. A szövegüket nem értette, megérzése azonban ekkor sem hagyta cserben: mindhárom kasszasiker lett. Akkortól évente megduplázta a kiadott könyvek számát.
Fotó: 168 Óra archív
1996-ban megnézte az épp akkor nyitó Duna Plázát, csodálta a vásárlói forgatagot. Amikor Győrben építettek egy hasonló „vásárlói szentélyt”, felvette a kapcsolatot a plázával, hogy bérelne ott egy száz négyzetméteres üzletet. Felajánlották, hogy nyisson egy csaknem ötször akkorát. A fajlagos ár sokkal előnyösebb, és megígérték, hogy nem lesz konkurense a házban. Ráállt, de azt kérte, hogy a következő tíz plázában hadd nyisson hasonló méretű áruházat, ugyanezen az áron, vetélytárs nélkül. Megállapodtak, s a bevásárlóközpontokban megjelentek a nálunk addig példátlan könyvválasztékot kínáló Alexandra áruházak. Mindezt megkoronázta Budapesten két könyvespalotával, amelyek nemcsak áruházként, hanem kulturális kávéházként működtek, sztárfellépőkkel, igényes törzsközönséggel, izgalmas kisugárzással.
Matyi Dezső ismerősei a vállalkozó pályájának szédületes felívelését azzal magyarázták, hogy a könyvmogulnak remek emberismerete van, jól választ beosztottakat, ügyesen tárgyal üzleti partnereivel. Matyi nem cáfolta ezt, viszont árnyalta a képet: szerinte azoknak van kiváló emberismeretük, akik melléje szegődnek és bíznak benne. Sokan azért segítettek neki, állította ő, mert sugárzott belőle, hogy megérdemli. Amikor Frankfurtban, a könyvvásáron magyarul botladozott, mellé lépett egy németül tudó pécsi férfi, és útba igazította. Amikor az egyik bank látta, hogy pénzügyeit hajmeresztő rizikóvállalással intézi, ajánlottak neki egy vérprofi bankost. Ettől a pénzügyei kiegyenesedtek. A bankok szerinte azért voltak iránta bizalommal, mert látták, hogy nála forog és nem kérkedésre megy a pénz. 2001-ig panelban lakott családjával, és csak használt autókat vásárolt. A legbüszkébb talán arra volt, hogy Osztovits Levente, az Európa Könyvkiadó átfogó műveltségű és az irodalomban fölényesen eligazodó gazdája halála előtt egy évvel neki ajánlotta fel megvételre a cégét, mert úgy érezte, a nagy múltú kiadó nála jó kezekben lesz.
Később aztán Matyi Dezső is beállt a költekező vagyonosok sorába. Drága autóval járt, egyre nagyobb házat épített, mind kockázatosabb vállalkozásokba fogott. Százhektárnyi szőlőt vásárolt és telepített, 2007-ben pedig megvette a Pécsi Mecsek Futball Club labdarúgócsapata mögött álló kft.-t. A célja az volt, hogy az akkor másodosztályú PMFC-t gyorsan feljuttatja a hazai elitbe, és három év múlva kilép a csapat a nemzetközi kupaporondra. A fociban viszont a vártnál nehezebben jött a siker. Az első osztályba csak 2011-ben jutott fel a csapat, s nem produkált semmi emlékezeteset. A fentiek okán a klubtulajdonos hat év alatt kilenc vezetőedzőt küldött el idő előtt, köztük olyan pécsi idolokat, mint Róth Antalt és Mészáros Ferencet vagy a válogatottnál is megforduló Várhidi Pétert és a Debrecennel két bajnokságot nyerő Supka Attilát. Már épp kezdett összeállni és érmes helyről álmodozni a csapat, amikor 2013-ban Matyi Dezső bejelentette: cégeinek pénzintézete, a Széchenyi Bank – a korábbi ígéretek ellenére – eláll egy hitelszerződéstől, ezért nem tudja tovább finanszírozni a klub működését, és visszaadja a városnak a csapatot pénzelő kft.-t. A sokféle megfejtés közül utólag az tűnik legvalószínűbbnek, hogy az állami tulajdonú bank azért tagadta meg a hitelt, mert már látszott, nagy a baj. Információink szerint az idő tájt kilencmilliárd volt Matyi cégeinek teljes tartozása.
Azóta folyamatosan érkeztek az aggasztó sajtóhírek Matyi cégeiről. Mindezek valóságtartalmáról megkérdezni nem tudtam a pécsi vállalkozót, mert egy 2014-es cikkem miatt megharagudott rám. Hogy mi volt az írásban bántó vagy pontatlan, azt nem mondta meg, nem kért helyesbítést, egyszerűen közölte, kiiratkoztam azok közül, akikkel szóba áll. Matyi Dezső másoknak mostanában rendszeresen úgy nyilatkozik, hogy birodalmát azok tették tönkre, azok lopták ki onnan a pénzt, akiknek a válságelhárító szakmai tudásában és segítségében reménykedett. Utóbbiak viszont állítják: Matyi szedte ki a pénzt a cégeiből, ezért fel is jelentették. Azt is mondják, a bajok több mint tíz évvel ezelőtt kezdődtek, amikor a szédületesen szárnyaló Matyi-birodalom az erőltetett nyomulással túlvállalta magát a hitelekben. Az összeomlás attól fogva csak idő kérdése volt.
Ismerős történet
A Matyi Dezső könyvbirodalmát reprezentáló Alexandra áruházakból idén februárban huszonhat bezárt, harminc boltot pedig működtetésre átvett több hazai könyvkiadó. Matyi maga is elismerte, hogy az Alexandrának vége, és a megszűnés miatt azokat okolja, akiket ő vont be könyves cégeinek megmentése érdekében. Utóbbiak viszont minden felelősséget Matyira hárítanak. Somogyi Ferenc, akit Matyi Dezső tavaly szeptemberben bízott meg cégeinek válságkezelésével, kérdésünkre elmondta, a pécsi vállalkozó társaságainak gazdálkodását totális káosz jellemezte. A normális ügymenet az lett volna, ha az Alexandrákat működtető kiskereskedelmi kft., a Rainbow a boltok bevételét továbbutalja Matyi nagykereskedő cégének, a Könyvbazár Kft.-nek, aztán ez a cég kifizeti azokat a kiadókat, amelyek az Alexandrán keresztül értékesítik kiadványaikat. Somogyi szerint gyakran nem ez történt, hanem a Rainbow megfinanszírozta Matyi Dezső félszáz családi vállalkozásának – például kiadóinak, százhektáros borászatának vagy épp lovardájának – a költségeit. Így a Rainbow 3,6 milliárd forinttal tartozik a Könyvbazárnak, miközben a Matyi család gazdasági társaságai 3,2 milliárddal adósak a Rainbow-nak. A fentiek arra késztették Somogyit, hogy fedezetelvonás és más bűncselekmények miatt feljelentést tegyen. Az előbbiekből adódik, hogy idő kérdése, mikor indul felszámolási eljárás a Rainbow és a Könyvbazár ellen. Hogy a hitelezők hozzájutnak-e követeléseikhez, az erősen kétséges.Egyszer már mintha lejátszódott volna egy hasonló történet Matyi cégbirodalmában. Korábban a Direkt Kft. volt Matyi Dezső könyvkiadó és -kereskedő cége. 2015-ben a kft. ellen felszámolás indult. A Direkt több mint kilencmilliárdos adósságot halmozott fel a bankokkal, a kiadókkal, más cégekkel és az állammal szemben. Ám a Direkt vagyonának piaci értéke legfeljebb pár száz millió forint. A felszámoló úgy látja, a Direkt azért is adósodott el kezelhetetlenül, mert a kft. indokolatlanul pénzelte Matyi családjának vállalkozásait. Ezért a felszámoló tizennégy jogcímen tett büntetőfeljelentést és harminc polgári pert indított a Matyi-cégek ellen a vagyon visszaszerzésért. A nyomozást a NAV bűnügyi igazgatósága végzi, eddig senkit sem gyanúsítottak meg az ügyben. Ha azonban bebizonyosodik, hogy bűncselekmény történt, s erre építve a Direkt felszámolója megnyeri a polgári pereket, akkor a Könyvbazár hitelezőinek – így a kiadóknak – nem marad semmi.
Ezért is fontos, hogy az Alexandra áruházakat a kiadók tovább tudják üzemeltetni, így ugyanis van némi esély a káruk mérséklésére.
