Ki vagytok fizetve

Ő, Akinek-a-Nevét-ki-nem-Ejtjük talán kissé ideges lett. De csak azért, mert nem tudta elolvasni, a becsületes rovásírással írt feliratot: Mire föl ez az idegesség? Az ő arany szavai a pécsiekhez.

Van-e oka Orbán miniszterelnöknek az idegességre 2015 tavaszán? Nincs/van. Mindent és mindenkit kézben tart. Hatalma korlátlan. Ha akarja, ismeri, ha akarja, nem ismeri legfőbb tanácsadóját. Ha kell, csináltat olyan médiát, amelyet 124622-en néznek – még ő is. Ha úgy kívánja, az atomtemető Pécs mellett és nem Felcsúton épül, a zsíros pályázatokat veje, gázszerelője, takarítónője és nem a kommunisták nyerik, az Úristen gyorstalpalón magyarul tanul, hogy értse és utasításait teljesítse. Idegeskedjenek az ellene fondorkodó amerikaiak és európaiak, multinacionálisok és magyar oligarchák, Fidesz-öregek és kormányzati fiatalok, Vonák és Gyurcsányok, Schifferek és Tóbiások, veszprémiek és tapolcaiak, kőfaragók és balett-táncosok! Vannak éppen elegen, hogy idegeskedjenek. Ha parancsolja, este lemegy a Nap és reggel fölkel.

Van-e oka a miniszterelnöknek, pártelnöknek, az Orbán és Simicska Kft. elnökének az idegességre? Van/nincs. Sikerült magára haragítania az Amerikai Egyesült Államokat. Tudom én, hogy kicsiny, gyenge és hanyatló országról van szó, amelyre figyelni se érdemes, de valahogy a magyar miniszterelnök képes volt egyszerre fölkelteni a demokraták és a republikánusok haragját: az előbbiek nem kedvelik a demokrácia és a jogállam megsértőit, az utóbbiakat dühíti, ha valaki Putyin legjobb barátjának áll. Ezek béna kacsák – legyint rá Orbán –, 2016 novemberéig, az elnökválasztásig, ki se néznek az ablakon. Aztán pedig még bármi lehet: voltam én már Amerika kedvence. Veszünk néhány harci helikoptert és négycsillagos tábornokot, csapatainkkal bevonulunk Irakba, Szíriába vagy a Marsra, ahová csak akarják! Hillary Clinton vagy Jeb Bush épp úgy becsaphatók, mint Barack Obama, fogalmuk sincs a felcsúti játékról.

Most az jön, hogy magamra haragítottam az Európai Uniót! Ugyan már, nincs is ilyen: a görögök kiesnek, a britek kilépnek. Ötödik éve keresnek rajtam, rajtunk fogást, nem találnak. Ha Brüsszelben kikiáltanám a Magyar Királyságot és követelném a rovásírás bevezetését, Merkellel az élen akkor is csak mosolyognának és udvariaskodnának: ejnye, ejnye, kedves Viktor! Amíg elsőként megszavazom a német javaslatokat, kinyalom a Mercedes és az Audi vezetőinek seggét, áron felül veszek német bankokat és vállalatokat, addig akár a nyilvános akasztásokat is bevezethetem a Kossuth téren. Hohó – mondom – ez igaz, az európai politikus naivan korrupt, korruptan naiv, csakhogy az apparátus malmai lassan, de őrölnek: előbb vagy utóbb mégis megnézik az európai fejlesztések számláit, az Euratom csak belekukkant Paksba, csak nem adnak pénzt orosz gázvezetékre.

Idegesítő-e a magyar oligarchák kirablása? Nem/igen. Simicska kilépett az Orbán és Simicska Kft.-ből, ahol eddig együtt fosztogattak és osztogattak. Egyik vitte a médiát, másik viszi az állami megrendeléseket. Egyik viszi a fizetettek névsorát, másik a fenyegetettekét. Én tettelek téged valakivé! Nem igaz, tőlem vagy, aki vagy! Csányi, Bige, Gattyán, Demján, Simicska, Nyerges, Spéder, Leisztinger, Töröcskei, Tarsoly, valamint Marcsika és Kardics bácsi földjei, bankjai, birodalmai mind-mind felosztásra, az új rokonokra és üzletfelekre, Szíjjakra és Vargákra, Garancsikra és Mészárosokra, Lakatosokra és Emőrikre, Margitkára és másik Kardics bácsira várnak, akik majd elnyerik jutalomként az ő korábbi birtokaikat. Eddig nektek, ezután új szpáhiknak jár, ami jár – véli az Orbán Kft. elnöke.

Idegesíti Őt, Akinek-a-nevét-ki-nem-Ejtjük, hogy ellenállnak? Szereti. Idegeneket kirabolni unalmas, a sajátjainkat mámorító. Kéjes élvezet Lázárt és Spédert ráuszítani Csányira, szelindekeket a medvére! Nézzétek, hogy forog maga körül, hogy csapkod! Az oligarchák is élvezik. Fél országokat, talán kétharmadokat tartanak a kezükben. Nem városi urak, akik tőrrel szúrnak hátba vagy mérgeződnek. Falusi férfiak, botokkal és késekkel, a semmiből jőve, mind tudják, hogy mikor kell a kocsmában leverni a lámpát. Ez nem a tőke polgári kultúrája, nem vagyunk mi Buddenbrook-ok, nem vagyunk mi Kornfeldek. A pénz, a föld, a vér, izzadság nyers és rideg paraszti világában vagyunk: magyar, sváb, jász, kun és székely parasztgyerekek. Simicska most élvezi csak igazán az életet: legjobb barátunkat elveszejteni minden pénzt megér. És kit nem látott már Csányi Sándor feltűnni és eltűnni az elmúlt negyedszázadban? Ez az ő huszonöt éve: Csányi-kor. Politikusok és üzletemberek, közigazgatók és főszerkesztők jöttek és mentek, Csányi maradt és vagyona, befolyása egyre nőtt. Már régen Jászárokszálláshoz kapcsolta Magyarországot, Felcsútnak itt nincs helye. Aligha fogja hagyni, hogy e kor Orbán-kor legyen és Fejér legyőzze a Jászságot. Újra fiatal és az életéért kell küzdenie. A vagyona az élete. Minden forint elvesztésével megy ki a vér belőle. És küzdenek a többiek is. Gáz és olaj, föld és agrárvállalkozás, kizárólagos banki privilégiumok, út-, vasút-, hídépítések és ingatlanpanamák, európai pénzek lenyúlásai és pénzmosás bróker cégeken keresztül, a reklám- és a médiapiac újraosztása, városi önkormányzatok kifosztása – istenem, de szép!

Rosszul alszik a Fidesz elnökeként, mert a régi Fidesz-vezetők kimerészkedtek a síkra, „úrhatnámnak” nevezik az új undokokat, friss pökhendiket? Nem/igen. Ugyan ki figyelne a Böszörményi úti sápadtarcúra és a Kossuth téri rézbőrűre! Van jelentősége annak, hogy Bőrharisnya barbárságnak nevezi a halálbüntetést, és Csingacsguk örök haragot hörög az elnökségi ülésen? A Fidesz elnöke tudja a legjobban, hogy a Fidesz pártot régen elföldelte a kert sarkában. Elnök, parlamenti elnök, polgármester és volt polgármester urak, alapító atyák, ki vagytok fizetve, politikailag meghaltatok, húzzátok magatokra a földtakarótokat! Tart Rosencrantztól és Guildensterntől, Berijától és Malenkovtól, Rogántól és Lázártól? Idegesíti, hogy elkezdődött az utódlási harc, hogy az ifjú hatalomgépezetek már el tudják magukat képzelni a helyén? Nem/igen. Az ambíció szép dolog. De amíg Pintér Sándor, akinek nem ambíciói, hanem ereje van, merőn nézi Lázárt és a többi ifjoncot, addig bármelyikük bármikor a semmibe kerül, ha Orbán úgy akarja. Vagy mégse? Orbán lesz az utolsó, aki észreveszi, hogy Lázár elvágta a torkát. És vajon kit szolgál a belügyminiszter?

Zavarja, hogy pártja egyre jobban hasonlít a Jobbikra, vagy hogy a Jobbik elkezdte felzabálni a pártját, hogy Ő vonásodik, Vona orbánosodik? Izgatja, hogy választóit elviheti egy nála is magyarabb, fiatalabb, agresszívebb párt? Nem izgatja, hanem fölizgatja. Visszaszerezni az elvesztett és megszerezni az új, még érintetlen, szűz szavazókat – ez volt fő mulatsága 1994 és 98, aztán 2002 és 2010, majd 2012 októbere és 2014 márciusa között. Ebben én jó vagyok, sőt, ebben vagyok a legjobb. Fölállt egyetlen politikus úgy a földről, hogy kilencet számoltak rá, és kiütötte utána az ellenfelét? Én fölálltam egyszer, fölálltam kétszer, mindig fölállok! És a korábbi ellenfelekhez képest kik ezek a könnyűsúlyúak? Hol lesznek 2018 tavaszán? Nem is Vonával és Gyurcsánnyal, Tóbiással és Schifferrel kell megküzdenie, hanem egy hangulattal, egy szellemmel – a Kiábrándulás hangulatával és a Kor szellemével. Kiszerettek belőle. Már nem benne látják a jövőt.

Kérded: hol van? Mondom: vacsorán? Kérded: vacsorán? Hol? Válaszom: nem ahol ő eszik, hanem ahol őt eszik: a certain convocation of politic worms, az államférgek bizonyos gyülekezete éppen nekiesett. Mikorra falják föl? Azt csak az államférgek bizonyos gyülekezete tudja.