Ki mit vár 2010-től?

Az állami költségvetésből finanszírozott pártalapítványok rendszere német mintára honosult meg hazánkban. Míg nálunk alig hallani róluk (legfeljebb vitatott pénzügyekről) a CDU Konrad Adenauerről vagy az SPD-nek a weimari köztársaság parlamenti elnökéről. Friedrich Ebert-ről elnevezett alapítványa nagy, fontos szervezetek, kutatórészlegekkel, konferenciákkal – és világszerte fellelhető képviseletekkel. Azok a helyi az adottságoknak, szükségleteknek megfelelően támogatják testvérpártjaikat, de ami fontosabb: istápolják a parlamenti demokrácia ügyét, ahol ez kell, képzik azok szereplőit – és tesznek sok más hasznosat is.

Rau volt államelnök az Adenauer alapítvány berlini ülésén

Aminthogy a rendszerváltás óta nálunk is: fiatal politikusok százai szerezhettek ismereteket, helyszíni tapasztalatokat a német pártalapítványok jóvoltából. A két nagy mellett egyébként igen tevékeny képviselete van a bajor CSU-nak, míg a liberális FDP Naumann-alapítványának budapesti irodáját néhány éve bezárták. A Zöldek és a Balpárt sosem képviseltette magát Budapesten.

Mindezt azért érdemes felidézni, mert igencsak tanulságosak e pártalapítványok rendezvényei. Már az t.i., milyen témát választanak a meghívott közönség előtti megvitatásra s kiket hívnak előadónak. Például kedden, amikor a két kereszténydemokrata testvérpárt, a CDU és a CSU alapítványa közösen látta vendégül egy tanácskozáson a Nemzeti Kör tagjait. E szűk testület tagjai ismeretesen a mérsékelt keresztény-konzervatív táborhoz sorolható neves értelmiségiek, akik időnként igencsak ésszerűen érvelve figyelmeztetnek országos gondokra. Ám nem sok jele annak, hogy hallgatnának véleményükre a kormányzásra készülő nagy, polgári gyűjtőpártban.

A németek a jelek szerint viszont figyelmeznek rájuk – mint ahogy a konzervatívok konferenciáin általában elsősorban a mérsékelt jobboldal reprezentánsaival találkozunk, habzó-szájúakkal soha.

„Útban a győzelem felé – aknamezőkön keresztül”

Ez volt a tanácskozás sajátos címe. A címadó Kádár Béla, az Antall-kormány egykori külgazdasági minisztere, egyben az első előadó. Másokhoz hasonlóan keményen bírálta ugyan az elmúlt hét év baloldali kormányzásának fiaskóját, sőt rombolását – de főleg figyelmeztetett. Arra, hogy mily hihetetlenül nagyra nőttek a várakozások a jövendő Fidesz-kormánnyal szemben - amely viszont képtelen lesz ezeknek már 1-2 év alatt megfelelni. Ám akkor jöhet a de-stabilizálódás, a robbanásnak a súlyos helyzetből fakadó veszélye, ami a külföldi tőke meneküléséhez is vezethet. S hogyan előzhetők meg e riasztó fejlemények? Úgy, ha az új kormány nyíltan beszél majd az ország súlyos helyzetéről, ha felkészíti az embereket arra, hogy alig van mozgástér – és hogy áldozatvállalásra is szükség lesz.

A mai helyzetért felelősek elszámoltatását Kádár óvatosan kezelné: csak akkor, ha megalapozható a vád – s csak úgy, ha egyforma a mérce, s minden párt minden emberét felelősségre vonják, ha törvénysértésen érik. Egyébként még fontosabb lenne, ha a Fidesz a várt, nagy győzelmet arra használná, hogy enyhítse a megosztottságot. Ha nyitna a szakmai értelmiség, és az érdekképviseletek felé,. S ha modus vivendit találna a külföldi tőkével egy országban, amely abból és kiviteléből él.

Tölgyessy Péter megelégedéssel nyugtázta, hogy Orbán Viktor közelmúlt kijelentéseinek tükrében az nem készül az intézményes viszonyok, a magyar parlamentarizmus 800 éves hagyományainak felforgatására. Azt javasolta még a jövendő kormánypártnak: ne forgassa fel közigazgatást sem, hiszen ez volt Gyurcsány Ferenc kudarcának egyik oka. Nem kérdőjelezhetők meg az európai, az atlanti keretek sem – ezek között kell majd maximálisan képviselni a nemzeti érdeket. A többi üres szájalás - így Tölgyessy, aki óvott más illúzióktól is: a végső győztes nem az lesz, akinek a választáson sikerül, hanem az, aki versenyképessé teszi Magyarországot. Az emberek szemében ez fog számítani.

Balog Zoltán a testvérszervezet, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatójaként beszélt – s a Fidesz-képviselő ugyancsak óvatosságra intett. Arra, hogy a győzelmet nem a választási siker jelenti majd, hanem az, amit négy év alatt elérnek. S ő is amellett volt: nem szabad lebecsülni, jelszavakkal tömni az embereket. Hanem meg kell nekik mondani, mekkora a baj. Ami az elszámoltatást illeti: Balog szerint is csak törvényes alapon lehet – de csak akkor, ha a felelősség egyetemleges. Pártja újra benyújtja majd a törvényjavaslatot, amely a mindenkori kormányfőt, minisztereit személyesen is felelőssé teszi.

Szólt még Boross Péter is, a mérséklet napja volt ez. A németek, akik néha riadtan, értetlenül kérdezgetik, miért ölik egymást a magyarok, most kicsit megnyugodhattak.

Legalábbis addig, amíg egy hozzászóló az MDF szerepét, „a kommunistákkal való lepaktálását” firtatta. Dávid Ibolya, aki Antall Józsefné mellett az est külön üdvözölt vendége volt, válaszában felemlítette: abba kéne már hagyni a kommunistázást, hiszen hány, a pártállami rendszerben is prominens személy volt az Orbán-kormány tagja… Például, Martonyi János, Járai Zsigmond, Stumpf István. A hallgatóság egy része pfujolta az MDF elnökét – a németek ismét egyszer riadtan csodálkoztak. Vagy talán nem is annyira.