Ki lesz a Fekete Péter?

– Jakab úr irodájában maradt por – hallom a takarítónő mobilozását a parlamenti emeletek között félúton. Szóltak is miatta: nem ehhez szokott az alelnök úr.

Amikor menekülthadak ostromolják a határt és a hadsereg bevetése a fő téma, nem kis probléma ez.

Mindenki lázas izgalommal tekint a Lázár–Rogán-csörtére is: vajon előbbi leköszön-e, mert utóbbi a Főnök kabinetfőnöke lesz? Orbán Viktor húsz percet késik az ülésről, ő is takarít, leporolja a kormányzati irányítópultot. Az imént Lázárral beszélt a kormányfői dolgozószobában, hosszúra nyúlt az eligazítás. Hallani, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a szőnyeg szélére volt kénytelen állni, mivel előre jelezte: ha Rogán politikai komisszár lesz az ő homokozójában, akkor kiszáll.

A Főnökkel külön érkeznek a patkóba. Lázár komor, feszült, nem néz senkire. Nem csoda, Orbán nem szereti, ha sarokba szorítják. A közrádióban úgy üzent: „A politikának nem a politikusokról kell szólnia, hanem az emberekről, és az a politika, amely a politikusokról szól, ingoványos terület, és az csak megöli a politikai cselekvést.”

Hogy mi történt a kormányfői szobában? Lázár kerüli az újságírókat, a nap végére kapjuk csak el. Akkor is csupán langyos, semmirevaló információkat tol az éhes riporterhad elé: „sikeres páros” lesznek, „Orbán jól döntött”, majd együtt bejelentik, hogyan dolgoznak és a többi és a többi.

– Felfújt történet ez – mondja négyszemközt az egyik kereszténydemokrata tótumfaktum. Amikor jelzem, hogy maga Lázár is fújta a lufit, hozzátesz egy kis viccet, amely akár – mint fogalmaz – Jánosról is szólhatna: „Az apa elviszi fiát a vadnyugati hősök sírjához. Látod, itt fekszik a két nagy párbajellenfél: Hosszú Jack és Kemény Bill, mondja. Aztán hozzáteszi: ja, meg az a nyolc, aki közben bámészkodott.”

– János lő mindenkire, de a lapok csinálnak belőle ügyet – állítja beszélgetőtársunk kedélyesen mosolyogva.

Ennél racionálisabb fideszes társa: szerinte Orbán többször elmondta már a fideszes parlamenti karéjnak, hogy kormányzással nem lehet választást nyerni, ahhoz politikai munka kell. Ezért van szükségük egy „beleálló emberre”.

– Bár János okos, nagy munkabírású, kiváló a kormányzásban, politikai kommunikációban a Tóni jobb. Ráadásul ismer egy csomó bankvezért, akik bármikor leülnek vele tárgyalni, ha kell – mondja.

És előbb-utóbb biztos kell.

Amíg a Lázár–Rogán-párbajban nem lövik ki az utolsó golyókat, a menekültkérdés emeli a Fidesz politikai oddsát. Igaz, hibahatáron belül, de a menekültválság hónapjai alatt nőtt a Fidesz támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint. Emlékszünk az idevágó felmérésekre? Keresztényi alázattal gyűlöljük idehaza még a pirézeket is!

– Orbán az ügyben nem tud olyat mondani, amiben nem lesz igaza! Szép lassan észreveszi ezt a Nyugat is – magyarázzák a fideszes képviselők. Frakcióüléseken – állítják – Orbán tényleg ragyog.

– Látni rajta, hogy tudja, igaza van. Sodró, magával ragadó – áradoznak.

Orbán a patkóban pár perce azt mondta, ő nem tudja megoldani a menekültproblémát, maximum kezeli. A megoldáshoz összefogás kellene, közös uniós cselekvési terv.

Európának magyaráz, igyekszik kinőni a Kossuth téri kocsmát.

– Előbb-utóbb ki kell derülnie, ki lesz a Fekete Péter, ha lezárulnak a határok, kinél maradnak a menekültek. De attól tartok, a legutóbbi röszkei csata kismiska volt ahhoz képest, ami akkor következhet be, ha tizenkét helyen, egyeztetve, egyszerre indul neki a határnak ötvenezer ember – magyarázza az egyik fideszes képviselő.

A hisztériaszint elég magas a Fideszben. Tiffán Zsoltnál szakad el legjobban a cérna, Facebook-oldalán legörényezi Berkecz Balázst, az Együtt politikusát, mert az megírta a véleményét a déli határnál tapasztaltakról.

Nemsokára a Főnököt kopizva, a spindoktorok által meghatározott rendben minden kormánypárti a menekültek miatt kialakult párhuzamos társadalmakról beszél, meg arról, hogy „a migránsok nem dörömbölnek a határon, hanem berúgják az ajtót”. Slusszpoénként a baloldalt kárhoztatják, amely szerintük szavazóbázist szeretne belőlük építeni. Orbán Viktor is ezt nyomja, hát miért mondana mást Rétvári Bence meg a többi kis fideszes. Fel van ez építve!

A lózungokkal kiéneklik a jobbikos Vona Gábor szájából a sajtot. Ő csak támogatni tudja a kormányt, bátortalanul javasol önkénteseket a határra, meg határőrséget, de annyira megy vele, mint a szocik a maguk „közös határőrizetet Európa külső határaira!” ötletével. Semmire. Rogán le is csapja a magas labdát: „Az európai rendőr és katona, az rendben van, de a magyar már nem tetszik?”

A Fidesz jobb esetben félmosollyal, rosszabb esetben gyomrossal jutalmazza a bátortalanságot.

– A frakcióülésen volt, aki azt mondta: szavazzuk meg a katonaság bevetéséről szóló fideszes javaslatot. Mások határozott nemet akartak nyomni, a harmadik tábor azt javasolta, tartózkodjunk a szavazásnál. Végül emellett maradtunk – meséli egy szoci, hogyan működik mostanában a pártja.
Hogy miért ez a fejetlenség? Az MSZP saját használatra készült felmérése szerint tagjainak nyolcvan százaléka gyűlöli az idegeneket, így a párt vezetői menekültügyben igyekeznek mismásolni.

– Nincsen kidolgozott alap, háttértanulmány, szakértői dolgozat arról, mit lépjünk az ügyben. Ez a választmány dolga lenne, de nem végezte el. Sok közöttünk az első generációs képviselő, ők csak kapkodják a fejüket, nem tudják, mit tegyenek – magyarázza egy elnökségi tag.

És mit csinál Botka László, a választmány elnöke?

– Hát ez az! Nem tudnám megmondani – tárja szét a kezét.
Eközben Gyurcsány Ferenc fogfájósan is aktív. Hívei élőlánccal tiltakoznak az új törvény ellen. DK-s nyugdíjasok válnak élő hirdetőoszloppá, ragasztanak magukra Fogd a kezem!-feliratú matricákat, és hirdetik tábláikon: „A menekült nem ellenség.” Körbeérik a Parlamentet, Gyurcsány mindegyik „láncszemmel” lekezel, miközben néhány hazaárulózó, szélsőjobbos köszörüli a torkát körülötte.

– A magyar politika most nem szól másról, mint a Fidesz–Jobbik-, illetve az MSZP–DK-párharcról. Orbán nem szeretné, ha Vona megelőzné, ezért tolódik szélsőjobbra – feliratozza a parlamenti napot a Gyurcsány-párt egyik prominense. A DK elnöke lépten-nyomon figyelmezteti a lebénult szocialistákat: – Ha így folytatjátok, nem lesztek a legnagyobb baloldali ellenzéki párt. Mi leszünk az.

Meglehet. De ettől még nem nő a tábor.