Ki jön?

– Ma olyan köztársasági elnök kellene Magyarországnak, aki markánsan jeleníti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az lenne tehát a nemzet érdeke, hogy a Fidesz által támogatott elnök szakmányban dobálja vissza az Orbán-kormány által benyújtott törvényeket, ha azok minősége olyan marad, mint eddig volt.

Ezzel a paradoxonnal jellemzi a helyzet általa vélt abszurditását Kerék-Bárczy Szabolcs, a Bokros Lajos által alapított Szabadság és Reform Intézet ügyvezető igazgatója.

Kissé engedékenyebb az ideális államelnök portréjának felrajzolásában a majd két emberöltőnyi párizsi emigrációból hazatért Kende Péter akadémikus, a magyar politológia doyenje. Szerinte olyan ismert és köztiszteletnek örvendő személyiségre lenne szükség, aki alkalmas arra, hogy az ország egész nemzeti közösségét reprezentálja, és nemzetközi tanácskozásokon hosszadalmas felkészítés nélkül is képes érdemi hozzászólásokra, hogy így is öregbítse az ország tekintélyét, szerezzen új barátokat Magyarországnak.

A Political Capital vezető elemzője, Juhász Attila ezt azzal toldja meg: az országnak és a kormánynak egyaránt érdeke lenne, hogy olyan elnököt válasszanak, aki enyhíthetne Magyarország nemzetközi elszigeteltségén. A kormányhoz közeli intézményként emlegetett Nézőpont Intézet elemzője, Szomszéd Orsolya úgy véli: a Fidesz számára is az a legfontosabb, hogy az új elnök visszaállítsa a bizalmat a köztársasági elnöki intézmény iránt. Hiába ugyanis a támogató szerepkör, ha hiányzik a tekintély.

Érdekes szempontokkal gazdagítja a képet Nick Thorpe, a brit BBC budapesti tudósítója: Magyarország jelenlegi elszigetelt helyzetében bilingvis, azaz két nyelven beszélő elnök kellene. Olyan ember, aki képes kiállni Magyarország érdekeiért, de meg tud szólalni a konszenzus, az emberi jogok nyelvén is. Azon a nyelven, amelyet egész Európa beszél.

Az általunk megkérdezett elemzők többsége azt mondja: nincs remény arra, hogy Magyarország élére olyan elnök kerüljön, aki közel áll az ideálokhoz. Az első számú szempont az lesz, hogy az illető a lehető legnagyobb hasznot hajtsa a működő hatalmi rendszernek, illetve a rendszer fejének – véli Kende Péter. Ceglédi Zoltán, a Republikon Intézet elemzője szerint Schmitt Pál jelölésekor kisstílű volt a Fidesz, pedig 2010-ben még nem lett volna szüksége arra, hogy egy bólogatójánost ültessen az elnöki székbe. Ha figyelembe vesszük a mai jogalkotási tempót és annak irányait, valamint a Fidesz népszerűségvesztését, akkor sajnos ismét csak pitiáner döntésre számíthatunk: olyan ember jelölésére, aki megközelíti majd Schmitt Pál aláírási hajlandóságát. Ez pedig szinte kizárja, hogy autonóm, önállóan gondolkodó, saját jogon is neves, a tudomány számára is elfogadható személyiséget jelöljenek.

Elemzőink szerint ehhez az ideálhoz a Fidesz belső köreiből Martonyi János áll a legközelebb. Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Iskola tanára szerint a jelenlegi külügyminiszter beleillene abba a jogtudósi hagyományba, amelynek Sólyom Lászlón kívül Mádl Ferenc is prominense volt. Semmi kétség afelől, hogy az Országgyűlésnek visszaküldene olyan törvényeket, amelyek akár az alkotmányba, akár az uniós jogrendszerbe ütköznek. Ezzel az ország megítélését is javíthatná, bizonyítva: működik a fékek és ellensúlyok rendszere. Ráadásul ő az az ember, akit fogadnának a Fehér Házban vagy az Élysée-palotában is. Felgyorsíthatná az IMF-tárgyalásokat, hiszen köztudomású: változatlanul jó kapcsolatokat ápol volt főnökével a Baker & McKenzie cégnél, Christine Lagarde-dal, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójával.

Amennyire teljes az egyetértés abban, hogy Martonyi alkalmas lenne a posztra, annyira egybehangzó vélemény az is, hogy nem ő lesz a kiválasztott. Van, aki azt mondja: túl sokan támadják egy brüsszeli poszt kedvéért 1989-ben vállalt MSZMP-tagságáért, a rendszerváltás előtti úti jelentéseiért, más azt hangsúlyozza, hogy kármentő külügyminiszterként Martonyi hasznosabb Orbán Viktor számára, mint az elsősorban ceremoniális államelnöki székben lenne.

„A Fidesz államfőjelölési gyakorlatában nem várható változás abban a tekintetben, hogy egy hozzá lojális, a támogató elnöki szerepfelfogást erősítő személyt keres” – tudatta velünk Szomszéd Orsolya a Nézőpont Intézetből, név említése nélkül. Kollégáinak többsége úgy értékeli, hogy valóságos katasztrófa-forgatókönyvnek bizonyulna, ha a keresett, majd megtalált személy Kövér László volna. Ismerjük nyilatkozatait az Európai Unióról, az IMF-ről, ő tovább rontaná nemzetközi megítélésünket – vélekedik Juhász Attila.

Kende Péter keményebben fogalmaz: – Kövér Lászlót az ország egyik legkártékonyabb és legveszedelmesebb figurájának tartom, aki rossz tanácsaival alighanem Orbán Viktor elmúlt húsz évét is rossz irányban befolyásolta. Ha Magyarország tovább akar haladni a nemzetközi elszigeteltség útján, Kövér Lászlót kell választani: ő képes arra, hogy a négyzetre emelje azokat a kellemetlen nemzetközi következményeket, amelyeket Orbán Viktor vezetése eddig Magyarországnak hozott.

Szigetvári Viktor, a Bajnai Gordonhoz kötődő Haza és Haladás Alapítvány kurátora egy másik aspektust emel ki: Kövér nem képes elfogadni: ebben az országban élhetnek olyan emberek, akik az általa vagy pártja által képviselt politikát nem szeretik. És legitim, hogy nem szeretik. Legitim, hogy valami egészen mást gondolnak hasznosnak a politikában, mint ő.

Szigetvárinak nincsenek hasonló averziói Áder Jánossal kapcsolatban: tisztességes, felelős politikusnak tartja őt, aki tudott hátralépni, amikor nem érezte sajátjának a Fidesz politikáját. Tény persze: magára vállalta a választási rendszer és az igazságszolgáltatás ellentmondásos reformját, kétség nem férhet ahhoz, hogy nem áll távol a jelenlegi kormánypolitikától. A magyar baloldal politikai közössége tehát aligha érezhetné őt a sajátjának. Ennél azonban Szigetvári szerint sokkal fontosabb, hogy ő maga, Áder képessé válhat-e arra, hogy elnökként – néhány gesztuson túl – a maga sokféleségében képviselje az országot.

A baloldali Szigetvárinál szigorúbb Áderhez a szabadelvű-konzervatív Kerék-Bárczy Szabolcs. Szerinte – akárcsak Kövér László – Áder János is minősített felelősséget visel azért a nyomasztó politikai közhangulatért, amely a mai Magyarországot jellemzi: hogy gőzerővel épül ki körülöttünk az autokratikus, oligarchikus közjogi rendszer. Ő Ádert is súlyosan megosztó személyiségnek látja, aki csak egyetlen politikai csoportosulás érdekeit képviseli.

A Szabadság és Reform Intézet ügyvezetője ugyanakkor azt is lehetségesnek tartja, csak porhintés, hogy olyan nevek forognak most, „akikhez képest Schmitt Pál maga a megtestesült függetlenség”. Szerinte lehetséges, hogy a végén mégis egy tudós, Vizi E. Szilveszter vagy Pálinkás József lesz a befutó.

(A cikk teljes terjedelemben a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)