Ki győzött? – Varga Áron: Kétszázezer emberre már pártot lehet alapítani

– A kormány verziója szerint az eredmény elsöprő győzelem. Az ellenzék az érvénytelenség tudatában szintén győztesnek nyilvánítja magát. De vannak-e igazi győztesek?

– Abban, hogy mindenki győzelemről beszél, nincs semmi különös. A politikus számára ez munkaköri kötelesség. De azért a Fidesz számára egyértelmű kudarc az érvénytelenség: igaz, maguk srófolták fel a tétet. Orbán Viktor számára – az egy hónappal korábbi felmérések eredményéhez és a befektetett energiához, töménytelen pénzhez képest –  az elért negyvenhárom százalék egyértelmű vereség.

– Azért elvitt hárommillió-háromszázezer szavazót egy tökéletesen értelmetlen szavazásra, sikeresen felkorbácsolta a közhangulatot, bemérhette 2018-as választási pozíciót.

– De milyen áron? Ez nem szokványos kampány volt, hanem  korábban soha nem látott intenzitású, minden költséget felülmúló, állami segédlettel folytatott korteskedés. Hozzá kell tenni, a folyamat nem februárban indult, amikor a népszavazást Orbán meghirdette. A hangulatkeltés már jó egy éve zajlott, s már az is látható, hogy a ciklus végéig ki fog tartani.

Fotó: Bazánth Ivola

–  Mikor kezdhették érezni, hogy ebből vereség, érvénytelenség lehet?

– Az utolsó kampányhét előtt, amikor a felmérések befutottak, nagyjából mindent tudtak. Akkor kezdett Orbán és Rogán kármentésbe: már arról beszéltek, hogy nem az érvényesség itt a lényeg, hanem a honfiúi érzület, a nemek többsége.

– Ami simán össze is jött. Tankönyvi példa is lehetne belőle, hogyan lehet olyan embercsoportot démonizálni, amelyet a magyarok zöme legfeljebb a tévé képernyőjéről ismerhetett.

– Ennyit jelent a propaganda, a média hatalma. Ilyenkor döbbenünk rá, milyen elképesztő ereje van a kiforrott, állami pénzből agyontámogatott kampánygépezetnek. Ha mondjuk a kormány egyszer eldönti: arra költ tizenötmilliárdot, hogy meggyűlöljük például a hetedik kerületieket, pár hónap alatt legalábbis problémaként fogunk tekinteni a VII. kerületi „kérdésre”.

– A kampányt segítették az olimpiai és Eb-közvetítések szüneteibe benyomott egyperces hírek.

– A sajtószleng így is hívta őket: reklám, aztán jöhet „az egyperces migráns”. Gyomorforgató hetek voltak, de erre számítani lehetett. Csak egy példát említve: a kamu „biztonságpolitikai szakértők” telehaknizták a médiát a terrorveszéllyel vagy olyan álhírekkel, hogy Angela Merkel bukófélben van (miközben pártja listavezető), de például Nógrádi György azt is kimondta egy fórumon, hogy a menekültügy igazi megoldása a tűzparancs.

– Az ellenzék sem remekelt.

– Nem. De mint tudjuk, nincs a kezükben se számottevő sajtó, se közigazgatási hatalom. Ha a kormányzat teljesítménye a morális silányság, a töredezett ellenzék tévelygése a fantázia hiányával, a zavarodottsággal írható körül. A végére mégis megtaláltak valamiféle közös hangot.

– A népszavazási kampány abban az értelemben is vízválasztó, hogy a Fidesz erről a nyomvonalról valószínűleg képtelen letérni. Nincs olyan rétege, politikusa, akit a kampányba Orbán bele ne rángatott volna.

– Eddig sem gondoltam róluk mást vagy jobbat. A Fideszben mérsékelt politikusnak lenni (vagy legalább annak kinézni) ma már csak stílusbeli eltérés. Pokorni vagy Navracsics legföljebb másképp beszél, mint Németh Szilárd és társai. Visszavonhatatlanul égtek rájuk az elmúlt hetek plakátszövegei. Lehet, hogy másképp gondolkodnak, mint Orbán, de erről nem hallani, ezt nem merik a nyilvánosság előtt kimondani. Ha mégis így van, le kell vonni a tanulságot, és ki kell lépni.

– A szavazás előtti napokban elemzők mondták: ez a vasárnap eldönti a 2018-as választást is.

– A nemmel szavazók köre alig nagyobb, mint a Fideszre és a Jobbikra 2014-ben leadott voksoké együttvéve. De ajánlatos megjegyezni: maga a tény, hogy egy kormányzati ciklus közepén Orbán képes hárommillió embert összerántani, komoly eredmény is lehetne…

–  Ha…

– Ha törvénytelen eszközöket nem alkalmaztak volna. Állami alkalmazottak állami pénzen normális országban nem vehetnének részt pártmozgósításban. Ál­­lami források felhasználása megengedhetetlen, ez gyakorlatilag lopás. És ott a közmédia kisajátítása, ami szintén csalás.

–  A Jobbik viszont komoly bajban van. Egymásnak ellentmondó lépések sorozatára kényszerül.

– Vonáék a menekültválság kitörése óta po­­ten­­ciális vesztesek. Folyamatosan ismételgetik kínban fogant szövegeiket arról, hogy a Fidesz csak olyasmit tett, amit ők rég tervezgetnek. Az pedig nem komoly mozgósító üzenet, hogy „én is pont azt akartam, mint ezek”.

– A tudatosan érvénytelenített szavazatok elképesztő aránya az ellenállás újabb formája?

– Igen, valami olyasmi lehet. A kiolvasható mondanivaló is tiszteletre méltó: csak azért sem mondok le a demokratikus jogomról, egyetlen szál szavazatomról. Ugyanakkor azt sem hagyom, hogy dróton rángassanak. Ezt a megoldást legélesebben a Magyar Kétfarkú Kutya Párt reklámozta. Ami arra is bizonyíték, hogy mégis számítanak a lesajnált civilek, ha valóban kreatívak és tehetségesek. Titokban azt gondolnám, különcökről, kiábrándult exliberális szavazókról van szó. De ebben sem lehetünk biztosak. Az viszont tény, hogy kétszázezer emberre már pártot lehetne alapítani.

– Az talán túlzás. Kétszázezer elszigetelt emberről van szó.

– Legalább meg lehetne próbálni. Ha én pártfőnök lennék, erre az új kis csoportra komolyan odafigyelnék.

– Üdítő újdonság, hogy a humor, az irónia milyen komoly politikai fegyver. A magyar politikusok többsége sor­­vasztóan humortalan.

– A humor hiánya kormányon és ellenzékben egyaránt probléma. Komoly lépést tesz az a párt, amelyik erre rátalál. A Kutyapárt abszurd sorozata a politika új arcát mutatta.

– Nehezen viselte a kormány…

– Hogy a Fideszt mennyire idegesítette ez, jól mutatja, hogy a Kétfarkú plakátjait végül közmunkásokkal tépdestette. Azok a politikusok, akik az ország erős emberének akarják feltüntetni magukat, nehezen emésztik meg, ha kifigurázzák a rendkívül komolynak és erősnek szánt, valójában szánalmas kampánymondataikat.

– 2014 után azt hihettük, a második kétharmad a konszolidáció útjára vezeti a Fideszt. Ám a kormány harciasabb, mint valaha.

– És ez már így is marad. A Fidesz alkati okoknál fogva képtelen a megnyugvásra. A világ első, egyébként amerikai kommunikációs cége javasolta ügyfeleinek: ha nyerni szeretnének, először konfliktust keressenek, lehetőleg olyan témát, amiben a többséget maguk mögé állíthatják, akár az ellenfél szavazóit is. A Fidesz ezt a modellt követi. Most a fantom migránsok kerültek célkeresztbe. Őket és Brüsszel szellemét kellett volna legyőzni. Nem vagyok biztos benne, hogy sikerült.

 

Varga Áron

1985-ben született Budapesten.

Politológusként végzett az ­ELTE-n, 2005 óta több hazai politikai elemzőintézet elemzőjeként, majd vezető tanácsadójaként dolgozott.

2015 óta saját politikai és kommunikációs tanácsadó cégét vezeti, emellett a Speyside nevű, fejlődő országokra specializálódott nemzetközi tanácsadó cég szakértője, óraadó a Corvinus egyetemen.