Ki fog csalódni?

- Karácsonyra jogegységi határozatot hoz a Jézuska?

– Még nem biztos. Egy ilyen határozathoz jogegységi helyzet kell, aminek a feltételeit a törvény határozza meg. Például ha az ítélkezés nem egységes, vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése ezt megkívánja. Ilyenkor a Kúriának meg kell szólalnia és határozatot hoznia.

– És van ilyen helyzet?

– Erről a polgári kollégium tudna beszélni, de ha indítványt készítettek, akkor nyilván van.

– 2500 devizahiteles perből hatvan zárult le jogerősen, 6–18 közötti azon ügyek száma, amelyeket a hitelesek nyertek, négy, a bankok által vesztes per a Kúriánál van. Ez nem azt mutatja, hogy széttartó lenne az ítélkezés.

– Ha a szakkollégium indítványt készített, annak oka van.

– Például érzékelték a nyomást, ami nyár óta a Kúriára nehezedett: Orbán Viktortól Gulyás Gergelyen, Rogán Antalon át Varga Mihályig mindenki önöket noszogatta.

– Én is látom, hogy sokféle elvárás fogalmazódott meg. Bár folyamatban lévő ügyről nem illik beszélni, a nagy várakozások miatt annyit tudni kell: csodavárásnak nincs helye. A jogegységi határozat az a műfaj, amely sohasem konkrét ügyekben dönt, nem mondja meg, hogyan ítéljen a bíró. Elvi kérdésekkel foglalkozik egy jogszabályi rendelkezés, fogalom vagy intézmény eltérő értelmezése kapcsán. Segít, hogy a bírák meghatározott fogalmakat azonos tartalommal alkalmazzanak, így elősegítjük a gyorsabb döntést. De a jogegységi határozat nem fog minden kérdést megoldani.

– Pedig sokan már azt találgatják: mit jelent az eredeti állapot helyreállítása, ha semmis lesz egy-egy szerződés, mennyit kell visszafizetni, és azt a korábbi vagy a mai árfolyamon, kell-e kamatot fizetni?

– Erről a témáról többet nem mondhatok, de nem is tudok. Egy biztos: a jogegységi döntés nem konkrét, folyamatban lévő ügyek kimenetelét sugallja, nem fogja tartalmazni, milyen döntéseket kell hoznia a testületeknek.

– Csalódott lesz a kormány.

– Aki azt várja, hogy az egész helyzetet megoldja a határozat, valóban csalódott lesz. Ez lehet a szakma, a kormány vagy a jogkereső közönség.

– A kormány biztosan. A kommunikáción látszik, azt várják, a Kúria majd kimondja: a devizahitel hibás termék, amelyet a gonosz bankok nyakló nélkül osztogattak. Ezután az önök döntésére hivatkozva hozhatnának jogszabályt, amellyel elengedik legalább a tartozások egy részét. A Kúria eszköz a játékban.

– A Kúria sem elvárásokat kiszolgálni, sem nyomásnak engedni nem szokott. Teszi a dolgát. Az ítélkezés szakszerűsége véd meg bennünket, ez adja döntéseink hitelességét.

– Mégis, november elején a mostani indítványt jegyző Wellmann György még azt mondta: „A jogi helyzet tiszta, legfeljebb részletekben vannak véleménykülönbségek a bírák között. A devizaalapú hitelek alapvetően társadalmi problémát jelentenek, nem pedig jogi és banki természetű gondot.” Három hét múlva másképp látta?

– Első tájékoztatása a közvéleménnyel kapcsolatos megszólalás volt, a második pedig szakmai igényre adott szakmai válasz. A kettő nem mond ellent egymásnak. Nem ígérte, hogy egyetlen határozattal megoldja a problémákat. Egyébként november óta összegyűjtötték, vizsgálták az ügyeket, kaphatott a polgári kollégium olyan információkat, amelyek indokolták az indítványt.

– Léhmann György, számos hiteles ügyvédje úgy véli, „tisztességtelen, ahogy a politika a devizahiteles ügyben a felelősséget a bíróságokra tolja, mert nem vállalja fel, hogy maga képtelen megoldást találni a problémára”.

– Hadd ne minősítsem, hogy van-e ilyen szándék, vagy nincs.

– Nem érzi úgy, hogy van?

– Azt érzem, hogy mindenkit foglalkoztat ez a kérdés, de mi a törvény adta kereteken belül járunk el.

– Nem veszik zokon, amikor Rogán kiáll és azt mondja: „Fel kell szólítani a bíróságokat arra, hogy soron kívül tűzzék ki a devizahiteles ügyek tárgyalását, a Kúria pedig ezután soron kívül alakítsa ki jogegységi álláspontját az ügyben”, Orbán meg azt nyilatkozza, „tegnap is késő volt”?

– A bíró, így mi sem hagyhatjuk magunkat sem az érzelmek, sem az indulatok által befolyásolni.

– Csakhogy kínos helyzetbe hozza önöket a kormány: még ha legjobb belátásuk szerint döntöttek is, olyan színben tűnnek fel, mintha politikai kívánságot teljesítenének.

– Nem tudunk védekezni azzal szemben, ki mit mond. Az ítéleteinket is kommentálják, de ettől nem érezzük magunkat kínos helyzetben. Rutinos gárda a miénk.

– Nyáron éppen egy devizahiteles ítélet után kritizálta az igazságszolgáltatást a kormányfő. Akkor Darák Péter határozottan válaszolt: „Politikai nyilatkozatok az ítélkezést nem befolyásolhatják, társadalmi kérdések azonnali megoldását pedig nem lehet várni a Kúriától.” Nem lett volna értelme most is reagálnia?

– Korábbi megszólalásával csak egyetérteni lehet, ráadásul nem az első eset volt, amikor az elnök úr határozottan kiállt a bírói függetlenség mellett. Amit mondott, helytálló ma is, nem kell mindig megismételni. A jogegységi tanácsot is ő fogja vezetni, ezért a szuverenitás és a szakszerűség garantált.

– És azt jelzik bármilyen formában a kormánypártiaknak, hogy egyetlen eset, az ároktői banda miatt finoman szólva nem megfontolt döntés eltörölni az előzetes felső korlátját?

– Ez az ön véleménye.

– Az öné más?

– Bíróként a törvény szolgája vagyok. Az elfogadott törvény ránk nézve kötelező, alkalmaznunk kell.

– Megkérdezték önöket mint jogalkalmazókat, hogy mi a véleményük erről a módosításról, milyen hatásai lehetnek?

– Erről konkrétan nem kérdeztek meg, de a Kúria nincs is olyan helyzetben, hogy közvetlenül alkosson véleményt jogszabályokról. Az egész bírói kar véleményével együtt a miénk is az Országos Bírósági Hivatalon keresztül jut el a jogalkotáshoz.

– Őket megkérdezték?

– Valószínűleg erről nem, de érthető, hogy a döntéshozók ezt a nagy port kavaró ügyet felvállalták. Az ároktői ügyben két követelmény ütközik. A közvélemény joggal várja el, hogy akit súlyos bűncselekménnyel vádolnak, ne szökhessen el, ne követhessen el újabb bűncselekményt. Ugyanakkor alkotmányos alapjog, hogy a fogva tartásnak indokoltnak kell lennie, és a lehető legrövidebb ideig kell tartania. Európában egyébként nem vagyunk olyan rossz helyen az előzetesek statisztikáiban. Az viszont igaz, hogy uniós trend: a kényszerintézkedéseket, így az előzetes alkalmazását is a minimumra kell szorítani.

– Nálunk épp fordított a módi.

– De más a kultúra és a bűnözési szokások. Norvégiában 7000 ember van fogva tartva, nálunk 18000, amiből 5000 az előzetes.

– Épp akkor szigorított a parlament, amikor kiépült a nyomkövetős házi őrizetes rendszer. Persze kampányban jól jött a látványos megoldás.

– A közvélemény elementáris igénye a biztonság.

– És hatvan százalék halálbüntetést is szeretne.

– Igen. Természetesen a törvényekkel szemben a mi igényünk is az, hogy időtállóak legyenek, ne módosítgassák őket lépten-nyomon.

– Jókor mondja, amikor a friss alaptörvényt is már ötször módosították, sorjáznak a személyre szabott lexek.

– Ez nem most kezdődött el, ciklusonként minden kormányzat odatette a névjegyét. A büntető törvénykönyv módosításának az egyik indoka épp az volt, hogy a korábbi változások száma meghaladta a százhúszat.

– Visszatérve az előzetes letartóztatáshoz: Bánáti János azt nyilatkozta lapunknak, hogy úgy látja, az előzetes nyomozástaktikai eszköz lett, pszichés kényszer alatt könnyebben születnek vallomások.

– Bánáti János kiváló büntetőjogász, ismerem a nézeteit ezzel kapcsolatban, de ilyen előzetes letartóztatási ok nincs.

– Hivatalosan.

– Ha a letartóztatási okok közül egy sem valósul meg, akkor senki nem kerül előzetes letartóztatásba, és egyébként e döntések ellen jogorvoslatnak van helye.

– Mégis, sorozatban látunk ügyeket, amikor kamerák kereszttüzében visznek be embereket előzetesbe akkor is, ha gazdasági ügyekről van szó, amiért nem jár nyolc-tíz év.

– A kamerák az önök kezében vannak.

– De a döntés nem.

– Ahol vér, áldozat, megalapozott gyanú van, ott általában nincs kérdés. Egyébként túlságosan általánosságban beszélgetünk, nehéz erre konkrétan válaszolni.

– Akkor más, konkrétabban: érdekes, hogy bizonyos helyzetekre milyen gyorsan reagál jogalkotó és jogalkalmazó, mást meg eltűr. Például a betiltott gárdisták masíroznak, esküt tesznek egyenruhában, alakzatban.

– Ez nem bírósági hatáskör. Az egyenruha pedig polgári, nem büntetőügy.

– A jogalkotó vagy a jogalkalmazó hibázik?

– Ha közterületen nem tudnak rendet tartani, az nem a jogalkotó hibája. Közterületen garázdaságnak minősül minden olyan cselekmény, amely alkalmas arra, hogy megbotránkozást, riadalmat keltsen. A rendőrség dolga ezeket kezelni, nem minden ügynek kell bíróságra jutnia.

– A rendőrség miért áll tétlenül?

– A rendőrség a konkrét helyzetet értékeli, és megítélése szerint teszi meg a szükséges intézkedést.

– A semmit?

– Nem lehet általános érvényű választ adni, mert az adott helyzettől függ, hogy a közrend és a köznyugalom megóvása megkívánja-e a rendészeti beavatkozást.