Ki akar itt letelepedni?

– Amikor elkezdték keresni a menekültügy kezelésének lehetséges módjait, akkorra a kormány már eldöntötte, hogy a népre hivatkozva „megvédi” az országot a háború elől Európába igyekvőktől. Ilyen előzmények után volt még értelme a kutatásnak?

– Természetesen, de a Belügyminisztérium felkérését mi nem politikai, hanem szakmai jellegűnek tekintettük. Az Akadémia kutatói az emberfolyam származási országait, elindulásának okait, útját és céljait próbálták feltárni. Ezenkívül valamiféle elképzelést igyekeztünk kidolgozni arról, hogy egy nagyobb tömeg fogadása hogyan szolgálhatná az ország hasznát. 2010 után egyébként már végeztünk hasonló kutatásokat, és megállapítottuk: a kínaiak, a vietnamiak vagy az arab világból érkezők nemcsak jól megtalálták a helyüket a magyar társadalomban, hanem körükben az átlagnál nagyobb a vállalkozó kedv, alacsonyabb a munkanélküliség. Kivéve talán a balkáni menekülteket, tehát az albánok és a koszovóiak beilleszkedését, amit nehezebbnek éreztünk.

– Az elemzésük valóban a menekültek társadalmi beilleszkedéséről is szólt, de a kormány továbbra is egyértelműen kerítéspárti maradt, sőt újabb szakasszal bővítette a határzárat. Semmi hatása nem volt az Akadémia kutatásának?

– A kutatás közös értékelésénél azt hangsúlyozta az egyik belügyi illetékes, hogy más a kiindulópontunk, mint az övék, ráadásul az adataink pontatlanok. Mi viszont meggyőztük, hogy adataink nem lehetnek pontatlanok, mert a 2011-es népszámlálásból, illetve tőlük, tehát bevándorlási hivatalból származnak. Ezenkívül jeleztük: nem akarunk politizálni, csak tényekre alapozva kutatni.

– Vagyis önök is mondták a magukét, és a kormány is fenntartotta a saját álláspontját. De vajon érdemes politikai döntéseket csak tudományos elemzésekre alapozni?

– Igen, bár nekünk, kutatóknak is figyelnünk kell a politika szempontjaira, hisz nagy a döntés kockázata. A nálunk gyakran emlegetett „szíriai orvosból” igen kevés van, ahogy az általunk korábban vizsgált menekültpopuláció létszáma a jelenleginél sokkal kisebb volt. El kell tehát ismerni, hogy az első vizsgálatunk következtetéseit az idegenek beilleszthetőségéről nem lehet automatikusan a mai, jóval nagyobb menekülthullámra értelmezni. Igaz, a most érkezőkről ki sem derülhetett, hogy például orvos van-e közöttük.

– Tényleg, a regisztráláskor rá sem kérdeztek a képzettségre?

– Tudomásom szerint ezt a kérdést nem tették fel a magyar hatóságok. Egyébként a menekültek képzettségére, beilleszkedési képességeire valamennyire tudunk következtetni abból, hogy honnan indultak el. Nyilvánvaló, hogy a hosszú ideje kifejezetten jó iskolarendszerű Szíriából képzettebb, műveltebb emberek jönnek, mint a modern oktatási intézményekkel csak egyes nagyobb városokban rendelkező Afganisztánból. Felméréseink azt is mutatják, hogy folyamatosan szélesedik az úgynevezett „küldő” országok köre, ugyanis már elindulnak a szubszaharai Afrikából, Indokínából, tehát Mianmar, Banglades, Pakisztán térségéből. Az eurázsiai és az afrikai térség egyre több olyan országából érkeznek, ahol a terület népességmegtartó képessége gyengül, emiatt úgy gondoljuk, hogy az elkezdődött migráció még növekedhet és tartós is marad.

– Jelentésükben az írták, hogy részben olyan, a munkaerőpiacra gyorsan beilleszthető sokaságról van szó, amely tud és akar dolgozni. Ennek érdekében önök szükségesnek tartották a letelepedési ösztönzők kidolgozását, olyan intézményi, támogatási és nyelvoktatási rendszert, amely könnyíthetné az ide érkezők beilleszkedését. Önök tettek javaslatot a befogadásra?

– Szerintünk a bevándorlók egy jól kiválasztható, alkalmas részét adott esetben érdemes lenne itt tartani megfelelő képzési és támogatási rendszer segítségével.

– Szóval adott esetben...

– Igen, adott esetben, de egyelőre alig akarnak itt maradni. Lehet, hogy néhány hónap múlva már változik a helyzet. Ismétlem, a magyar kormány álláspontja az volt, hogy a nagyon eltérő kultúrájú országokból érkező menekültek befogadása nem cél – vagy finomabb megfogalmazásban: „erősen megfontolandó”.

– Persze, mert akik jönnek, azok elveszik „a magyar emberek munkáját”?

– Ilyet azért sem mondhatok, mert az utóbbi időben jelentősen csökkent a munkanélküliség. Ma bizonyos szakmákban kifejezetten munkaerőhiány van, ami néhány régiónkban már akadályozza a fejlesztést, az ipari üzemek további bővítését, korszerűsítését. Másrészt azért sem szívesen minősítem az említett szlogent, mert emlékszünk, a másik politikai oldal annak idején huszonhárommillió román bevándorlóval riogatott. Az ilyen megalapozatlan állításoknak legfeljebb politikai értelmük lehet, a valósághoz semmi közük.

– A kormányzat tehát nem a bevándorlókkal kívánja a munkaerőhiányát pótolni, de tudjuk, hogy mivel?

– Elsősorban a határon túli magyarokat emlegetik, de a mi tapasztalatunk szerint aki el akarta hagyni a szülőföldjét és a magyar munkaerőpiacon be tudott illeszkedni, tehát versenyképes a tudása, az nagyrészt már itt van, vagy akár tovább is állt. Úgy gondolom, hogy a felelős magyar politikának nem is kellene a határon túl élő honfitársainkat munkaerő-tartaléknak tekintenie, mert akkor a térségben előbb-utóbb csak Magyarországon beszélnek majd magyarul.

– A kerítés felállítása aktuálpolitika vagy a menekültkérdés megoldása?

– A kerítés biztosan nem megoldás; védőeszköz pusztán, ami átmenetileg működhet jól, feltéve, hogy az a cél: ne jöjjön ide senki. Látványos, a maga módján hatásos politikai lépés, de mi, az Akadémia kutatói úgy gondoljuk, hogy szakpolitikai eszközökkel kell keresnünk a helyzet megoldását.

– Az kiderült az elemzésükből, hogy itt évtizedekig tartó menekülthullám várható, aminek csak részben a szíriai polgárháború az oka. Lehet a migráció mögött az iszlám tudatos térhódítását sejteni?

– Ezt senki nem tudhatja. De azt a szervezőerőt, ami ezt a térhódítást igazolhatná, nem látom. Azt viszont igen, hogy az iszlám világ nagyon heterogén, a marokkói és a szíriai arab sokszor még beszélni is csak nehezen tud egymással, annyira eltér a kiejtésük. De említhetném az iszlámon belüli éles szembenállást, a síita–szunnita konfliktust, ami szintén akadályozná az egységes fellépést. Tehát sem az iszlámról, sem az Európába vonuló tömegről nem tételeznék fel egységet.

– Kicsit furcsának tartom, hogy a tanulmányuk nem foglalkozik a terrorveszéllyel, miközben a kormányzati propaganda erre alapozva próbálta a külföldiek ellen hangolni a magyar állampolgárokat. Végül is önök szerint van ilyen veszély, vagy nincs?

– Veszély akkor is van, ha százmillióból egyvalaki terrorista, akkor is, ha mindenki az. Csak a kockázat mértéke változik. Kicsi a valószínűsége, hogy valaki azért vállaljon ezer kilométeres gyalogutat, hogy „beépüljön”, hisz ennek lehetősége azóta megvan, amióta bárki repülőre ülhet és eljuthat Nyugat-Európába – különösen azok, akik valamelyik EU-tagállam útlevelével rendelkeznek.

– Ugyanakkor a kormány a terrorgyanúval sokkolja az embereket, részben a NER által megfogalmazott kérdőív is ezt a célt szolgálja. Át vagyunk verve?

– Én nem olvastam a kérdőívet, és olyan emberrel sem találkoztam, aki elmesélte volna, hogyan töltötte ki.

– Értem a válaszát. Egyébként pedig a menekülők célpontja nem is Magyarország, hisz háromszázezer ember ment át az országon, ebből 176 ezer regisztrált, majd továbbállt, és mindössze 350 kapott menedékjogot.

– Várjon, a Belügyminisztérium azt mondta nekünk, hogy a regisztráltak közül szinte senki sem marad itt. A korábbi bevándorlók közül pedig sokan voltak, akik felvették a magyarországi beilleszkedést megkönnyítő támogatásokat, majd továbbálltak.

– Vagyis a menekülteknek eszük ágában sincs nálunk letelepedni, a kormány mégis meg akarja védeni tőlük a hazát?

– Bocsánat, én nem mondtam, hogy bárki fenyegetné az országot. Aki ilyesmit állít, az arra gondolhat, hogy előbb-utóbb Nyugat-Európa megtelik, de ez még távol van. Először Németország, majd Franciaország telítődhet. De még ott van Hollandia, Spanyolország, Portugália, Írország, szóval maradtak nálunk talán vonzóbb célpontok.

– Közben persze Nyugaton is kezdenek kerítéseket építeni, az etikai-emberiességi alapon befogadó Merkel kancellárt is élesen támadja, szorongatja az ellenzék. Lehet ez uralkodó nézet?

– Ez politikai hangulatkeltés! Ne felejtse, a bajor Seehofer, illetve a CSU soha nem került igazán a kancellári szék közelébe, s ez most esélyt kínálhat nekik. De nem biztos, hogy a német polgárok is ezt gondolják. Uram, ez csak politika!

– Vagyis a politika mindent felülír. Nincs normális megoldás?

– De lehet megoldás, szerintem a menekültügy etikai normákra alapozott, „megengedő” kezelését össze kell kapcsolni a praktikus európai szempontokkal és érdekekkel, komolyan elgondolkodva arról, hogy egy nagyobb bevándorlás hosszabb távon mennyire alakítaná át Magyarország egyes térségeinek arculatát. A két említett szempont összekapcsolása persze nagyon nehéz, de jó lenne törekedni arra, hogy segítsünk azon, akit tényleg szükséges támogatni, és ne zavarjuk el pusztán azért, mert rosszat feltételezünk róla.