Ketyeg az óra

Kilencven év után most talán megtörhet a jég. Augusztus elején alighanem határon túli magyarok tízezrei gondolhatták ezt, afféle kegyelmi állapot, a csillagórák ritka együttállása jelének értékelve a politikusi megnyilatkozásokat. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke bejelentette ugyanis, hogy már az őszi ülésszakon a parlament elé kerülhet a kettős állampolgárság ügye. Másnap Szabó Vilmos, a szocialista kormány külügyi államtitkára nyilatkozott: a szakértők egyeztetnek, a tárca pedig a politikai döntésre vár. A jelek arra mutattak, hogy a magyarországi belpolitika alakulása lehetségessé teheti, hogy a 2004-es fiaskó után most megvalósuljon, amire határon túliak generációi vágytak: megkaphatják az anyaország állampolgárságát.

Ennek gondolatát először 1996 nyarán vetette fel a Magyarok Világszövetségének IV. kongresszusa, a kósza ötletnél alig nagyobb értékű ajánlás formájában. Két év múltán a szervezet választmánya már a szövetség egyik legfontosabb céljaként jegyezte az alanyi jogon minden magyarnak járó állampolgárság ügyét. 2000 őszén Markó Béla, az RMDSZ elnöke bejelentette Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek: Erdélyben aláírásukkal több mint 80 ezren követelték a külhoni magyar állampolgárságot. A Fidesz-kormány tömören időszerűtlennek nyilvánította a kezdeményezést. Jelezte, inkább a státustörvény kedvezményeivel kívánja kifejezni az anyagország felelősségét a határon túliak iránt.

Kettős helyett másfeles

A kormányváltás után a pártok közül az MDF mutatta a legnagyobb érdeklődést a külföldön élő magyarság honosítási igényei iránt. Miután 2003 júliusában a vajdasági magyarok aláírásgyűjtésbe fogtak a kettős állampolgárságért, és az MVSZ elnöksége úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményez, Dávid Ibolya szeptemberben korlátozott jogú, afféle másfeles állampolgárság bevezetéséről szóló törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek. Ezt a Fidesz és a szocialisták novemberben együtt söpörték le az asztalról. A mindenkiben rossz szájízt hagyó 2004. december 5-i referendum előtt az MDF tett még egy kísérletet: ismét kezdeményezte az állampolgársági törvény módosítását. Szeptemberben azonban az Országgyűlés egyhangúlag az ügydöntő népszavazás elrendeléséről döntött, és egy későbbi négypárti egyeztetés is zátonyra futott.

A Fidesz ellenzékből már elkötelezett híve lett annak, amit kormányon még elutasított: a határon túli magyarok igenis kapják meg az anyaországi útlevelet. Ezt annál lelkesebben támogatták, minél hűvösebben nyilatkoztak erről a szocialisták. És fordítva: ahogy nőtt az ellenzék elkötelezettségének érzelmi hőfoka, úgy keményedett a szocialista álláspont rideg nemmé.

Kétségtelen, hogy nyomasztóan súlyos kérdések maradtak megválaszolatlanul, miközben az ellenzék a nemzeti érzelmekkel operált. EU-s útlevelet kaphat majd milliónyi, még az unión kívüli román állampolgár? Mi lesz a szavazati joggal? Mi lesz a munkavállalással, a társadalombiztosítással, a nyugdíjakkal? A végeredmény közismert. A határon túli magyarság olyan pofont kapott, amit jobb lett volna elkerülni. Csalódásáért pedig a hazai baloldalt okolta, okolja máig.

Hosszú évek kínos csendje után a KDNP idén májusban kezdeményezett újabb szakértői tárgyalásokat a témáról. Jókor.

Érzelmi üggyé lett

– Nem volt ebben semmilyen hátsó gondolat – mondta erről a 168 Órának Simicskó István, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke. – Rég időszerű, hogy olyan döntést hozzunk, amely a szív és az ész egyensúlyán alapul. Elérkezettnek láttuk az időt.

És tényleg, az idő sok mindent megváltoztatott. Manapság már a legnagyobb magyar kisebbségű Románia is tagja az uniónak. Magyarország gazdasága pedig már a válság előtt megtorpant, amikor a szomszédok még szárnyaltak, az életszínvonalbeli előny java elolvadt. Már nem vagyunk annyira vonzó célország, és az útlevelünk sem olyan nagy durranás: küszöbön áll Szerbia és vele a vajdasági magyarok vízummentességének elfogadása. Igen, a Kárpátalján még nagy érték lenne a kettős állampolgárság. Lenne, ha lehetne: mert azt az ukrán fél nem ismeri el. Főként szimbolikus, érzelmi ügy lett tehát abból, aminek 2004-ben még az életminőségben mérhető, súlyos jelentősége volt.
– Javaslatunk nem terjed ki a választójogra. Tehát nem arról szól, hogy a külhoni magyarok voksai befolyásolják a hazai politikai erőviszonyokat – felelt Németh Zsolt lapunknak arra a kérdésére, hogy nem azt szorgalmazzák-e, amit Mikola doktor ígért még 2006-ban: ötmillió kettős állampolgár voksaival a Fidesz akár húsz évre is bebetonozhatná magát.
– Készek vagyunk tárgyalásra és megállapodásra a szocialistákkal minden olyan kérdésről, amely a költségvetést érintheti: társadalombiztosításról, egészségügyről, nyugdíjakról – hallottuk Simicskó Istvántól.

A javaslattevők – úgy látszik – készek lennének elfogadni azon országok gyakorlatát, amelyek helyben lakáshoz és adófizetéshez kötnek minden pénzügyi kedvezményt. Érthető: sok osztogatni való pénze egy valószínűsíthető Fidesz-kormánynak sem lesz.
– Ha van esély a megállapodásra, akkor visszavonjuk saját javaslatunkat, és a szocialistákkal közös, új indítvánnyal állunk elő – hallottuk Németh Zsolttól, aki ezzel is megtoldotta: – Csak azért nyújtottuk be az indítványt most, hogy végre a politika szintjén is történjen valami. Hiszen szakértőink tavasz óta egyetértenek.
Az utolsó percben járunk – vélekedik Simicskó István. – Nem csúszhatunk bele a kampányba, mert ez felerősítheti mindkét pártban azoknak a hangját, akik ellenzik a megállapodást. És bőven vannak ilyenek.
Számos szocialista potentát vakarja a fejét: miért menjünk bele most
abba, amit 2004-ben elutasítottunk? Úgy néz ki, mint ha akkor „hülyeséget” csináltunk volna.
– Ez a törvényjavaslat nem tesz jót a közös munkának – nyilatkozott diplomatikusan, de aggodalmas hangsúllyal a 168 Órának a szocialista Kozma József, a külügyi bizottság alelnöke. – A Fidesz kiugrott, tematizálni akarja a közvéleményt! De ez nem akadályozhat minket abban, hogy álláspontunkat saját ütemünkben dolgozzuk ki.

Törvény úgyis lesz

– Nagy marhaságot csinálnánk, ha nem mennénk bele! Persze, ehhez kell, hogy a Fidesz most tényleg rugalmas legyen, és például a munkaerőpiac ügyében is okos megállapodásra lehessen vele jutni – osztotta meg lapunkkal álláspontját Tabajdi Csaba, az Európai Parlament magyar szocialistáinak vezetője. – Ha most megállapodásra jutunk, ezt a témát egy darabig nem vehetik elő úgy, hogy az nekünk és esetleg az egész országnak fájjon. A 2004-es kampány rossz érvelésébe pedig tilos újból belefutnunk.
És tényleg: a csillagórák most az érdekazonosság pillanatát jelzik. A kétharmados állampolgársági törvény módosításához, úgy lehet, legközelebb csak a Jobbik képviselőivel együtt lenne elegendő voksa a Fidesznek. És a szocialistáknak is jobb lenne úgy felkészülniük az ellenzéki politikára, hogy a határon túliak sérelmeit enyhítsék, feledtessék. A kettős állampolgárságról meg úgyis lesz törvény. Ilyen vagy olyan.

Lapzártakor a kormánypártiak még nem tudják, hogyan döntsenek.