„Kétezer éves forgatókönyv”

„A tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a »lop, csal, hazudik« bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe” – olvasható a

„Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv” – írja a volt köztársasági elnök főtanácsadója.

Kiss szerint Schmitt kard által veszett el, pedig olyan ember volt, aki „a harcos »Péterekkel« rendre elrakatta a kardot”.

A lemondott köztársasági elnök főtanácsadója emlékeztet arra is, „a parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek »Pali bácsin«, a gúny és megvetés céltáblájává tették”.

A KDNP-s párhuzam

Korábban a KDNP Tatabányai Alapszervezete adott ki közleményt, amelyben érdekes párhuzamot véltek felfedezni Schmitt Pál lemondása és Krisztus nagypénteki elítélése között. Többek között azt írták:
„Különösen szomorú, hogy az országnak egy nagytekintélyű intézménye, a Semmelweis Egyetem ölti magára Pilátus szerepét, hiszen a plágium vád, amely alapján Schmitt Pál erkölcsiségét tekintélyét az írástudók alá kívánták ásni, már régen megdőlt. Az egyetem maga jelentette ki »Én semmi vétket sem találok őbenne« mégis visszavonta a köztársasági elnök doktori címét. Az ítéletet meghozók azonban még Pilátust is alul múlták, hiszen addig, amíg Pilátus előtt Jézus maga nem kívánt szólani, addig az egyetemi szenátus meg sem akarta hallgatni Schmitt Pált.”