Kétévzáró

– Én végigklikkeltem jó néhány internetes portált. Még véletlenül sem találtak el semmit – nyilatkozta kerekded mosollyal Kósa Lajos, Debrecen örökös polgármestere. – Azt tudnám tanácsolni, ilyen szánalmas találati arány mellett fölösleges lottózniuk.

Derültség a stúdióban. A magabiztosság érthető. Találgatni és tippelni újságírói szemmel tényleg kínos, főleg ha egyetlen ember, a miniszterelnök fejében van összerakva minden. Ha a hálóban ő a pók. Ha nem kell megosztania magasröptű terveit holmi pártelnökséggel, sajtóirodával, közvéleménnyel. De rendületlenül tippelünk tovább, a nagyobb nyeremény reményében.

Ami tény: ennyire stabil, hosszú ideig összetartott kormánya rég volt a hazának. Igaz, teszik hozzá a politológusok, ennyire meggyőző parlamenti erőfölényre se volt példa. Az MSZP és az SZDSZ nagy kettőse idején, ’94 és ’98 között a kétharmadot koalíció gyengítette. Ma nincs egyeztetési kényszer, elnöki kontroll, szuverén alkotmánybíróság, még az ombudsmanokat is megritkították. A második Orbán-kormány nagyjából változatlan összetételben játszotta le az első félidőt. Az egyetlen jelentős változás Fellegi Tamás „IMF-esítése” volt, máig tisztázatlan körülmények között. Ha megnézzük, milyen területen kellett helytállnia, kudarca sokak szerint érthető. Fellegi feladata lett volna az a reménytelen vállalkozás, hogy rávegye a különadókkal terhelt multikat: a jogos sértettség ellenére „vágjanak jó képet hozzá”, és fektessenek be még több pénzt. Az eredmény előre sejthető volt. A kínai és az orosz kapcsolat sem működik, a keleti szél már nem fúj.

A kormányalakítás előtt Orbán hangsúlyos kívánsága volt, hogy az elnökség tagjai tartózkodjanak a közvetlen kormányzati szerepvállalástól. Ezt a terhet Orbán egymaga viseli majd. Az első két év minisztereit nem is a pártból, hanem a személyéhez kötődő hálózatból válogatta ki (Hoffmann Rózsa, Polgári Magyarországért Egyesület, Fellegi Tamás „gazdasági szervező”, Martonyi, hazánk nyugatias arca, Hende Csaba személyes lekötelezett és az örök Sancho Panza, Matolcsy pénzügyminiszter).

Matolcsy távozását minden politikai fordulatnál meghirdetik, de Matolcsy nagy túlélő, minden bírálaton felül áll.

– Nem volt politikus az elmúlt húsz évben, aki mellett Orbán ennyire nyíltan elkötelezte volna magát – mondja a miniszterelnök politikai monográfusa, Debreczeni József.

Matolcsy leválthatatlan, s bár menesztéséről gyakran beszélnek, de a maradásával számolnak. Magyar Kornélia, a Progresszív Intézet vezető kutatója állítja: „az orbáni politika gerince törne ketté”, ha menesztenék Matolcsyt. Pozitív üzenet lenne a piacoknak, fegyverletétel a szabadságharcra felcukkolt tábornak. De burkoltan, fű alatt blokkolni, hidegre tenni, jegelni még lehet. Orbán nagy művész ebben is.

– Nem hiszek abban, amit a lapok szajkóznak. Hogy Orbán és Matolcsy tandemben kormányoznák Magyarországot – mondja Lengyel László. – A miniszter adott néhány érdekes ötletet – jókat is, rosszakat is –, de kormányozni nem kormányzott. Nem is alkalmas rá. Láthatjuk: képtelen technikailag összerakni egy Széll Kálmán tervet vagy bármiféle gazdasági programot.

És Matolcsy nem is Sancho Panza, nem „a józan paraszti ész képviselője” Orbán mellett. Ezzel szemben ő írta azokat a rossz lovagregényeket, amelyek a lovagot megbolondították. Don Orbán ezeket elolvasta, és nekirontott a szélmalmoknak.

Varga Mihály bevonása bonyolult manőver lesz.

A szikár, savanyú pénzügyesnek vérfagyasztó lehetett látni, hogy nem Matolcsy ötletei viszik jégre a magyar gazdaságot, hanem Orbán direkt megrendelései. Most az IMF-delegáció élén bukkanhat fel, és ez nyílt üzenet is: jön valaki, aki – „ortodox módon” – törődik a számokkal is. Másrészt az is tény, hogy Varga az elmúlt két évet békésen asszisztálta végig. Az sem elképzelhetetlen, hogy a közelgő döntést úgy kommunikálják majd: Matolcsynk örök darab, hűséges emberünk, hivatásos pénzügyi lángelme, de Vargára szüksége van a hazának. És váratlan fordulattal kinevezik pénzügyminiszternek.

Mintha déja` vu élményünk lenne. A szisztéma ugyanis ismerős: Orbán első ciklusából. Tekintélyes, tapasztalt kormányférfiak özönlik el a bársonyszékeket (Chikán, Hámori, Járai, Martonyi, Pálinkás), hogy félidőben udvariasan felálljanak, átadva helyüket fiatal fideszes farkasoknak, akik addig államtitkári szinten tanulták a szakmát.

Fiatal farkasok sajnos nincsenek, csak korosodó ordasok, mégis elmondható: most, félidőben újra „kopogtat a párt”. A Fidesz, amely a kormányban eddig jelen sem volt. Váratlanul kiderült, hogy a jelenlegi garnitúra néhány tagját a frakció sem kedveli igazán. Hogy azt kérdezgetik: „Kik ezek, honnan szalajtották őket? Ki az a Hoffmann Rózsa? Elég volt abból, hogy ismeretlen alakok parlamenti bérszavazói legyünk. Ők kormányoznak, mi égünk, s a végén csődbe viszik az országot.” Ilyesmiket kudarcos időkben szokás mondani, és a közeli jövő nem a dicsőség korszaka lesz.

Áder érkezése jelezte a pártoffenzíva kezdetét. Nem véletlen, hogy a fideszes identitás őre, Kövér László sarkára állt a jelölésnél.

A Schmitt-botrány is szította a lázadást. Gyorsan kiderült, hogy a frakció nem is kedveli annyira a kiérdemesült Réthelyit, a szálkás Hoffmann nagyasszonyt, a blazírt Fellegit, ahogy nem kedvelik az „érinthetetlen” Matolcsyt sem. Meg Schmittet sem tekintették szívbéli fideszesnek, csak kései csatlakozónak.

Réthelyi professzornak belakhatatlanul tágas volt a nemzeti erőforrások palotája. A működésképtelen megaszervezet a fél tucat miniszteri hatáskörű, egymást is fúró-faragó államtitkárral átláthatatlan volt és maradt számára. Ez megviselte az idős doktor idegeit. Röviddel beiktatása után már távozni készült, időbe telt, míg megbarátkozott a főminiszteri ranggal és az állami Audi kulcsával. Két évet vállalt, ez most telt le. Helyére Orbán lelki segítője, Balog Zoltán lelkész lép majd a felzárkóztatási területről. S mivel „a vallás hozzá tartozik”, a hatalmas Nefmi tovább dagad, bővül. Most már a lelki pasztorációtól a vakbélműtétekig valóban itt összpontosul minden. Balog sértett emberként jutott a csúcsra.

A Fidesz fő ideológusaként, a Polgári Magyarországért Alapítvány felügyelőjeként, a miniszterelnök lelki masszőreként a kormányalakításnál háttérbe szorult. Most eljött az ő ideje. Szokatlan hangnemben indított: „szabad kezet” kért az „alapos rendrakásra”, mert „most cselekvő emberre lesz szükség”. Nem tudjuk, mit jelent a szabad kéz vagy a cselekvő ember, s belefér-e ebbe Szőcs Géza kulturális államtitkár gyors menesztése. Szőcs távozását havonta felkonferálták, mégis a helyén ül.

Martonyiról rebesgetik, hogy két évet vállalt, de ha „szépen meg fogják kérni”, hajlandó hosszabbítani. A diplomáciatörténet legápoltabb magyar bajsza komoly respektussal bír az unióban, és a mai tragikus helyzetben ez számít. Orbánnak menedéket, golyófogót jelent. Ami a külügyeket illeti, azokba persze nincs és nem is lehet beleszólása egy külügyminiszternek. Orbán országában a külpolitikát csak Orbán viheti.

Hoffmann Rózsa, példátlan népszerűtlensége ellenére, stabilan üli meg miniszteri székét. Az oktatáspolitikával a KDNP kvázifrakcióján kívül szinte mindenki elégedetlen, mégis posztjához pányvázza őt a KDNP oltalma. Debreczeni cáfolja ezt.

– Ugyan. Mi az, hogy KDNP? Van ilyen? Megkockáztatom: Simicska Lajosnak vagy Nyerges Zsoltnak több beleszólása van a kormányzásba, mint bármelyik magyar miniszternek.

Az ám, a kormányközeli Nyerges-klán, amely hetek óta ad kimeríthetetlen témát a magyar politikai mitológiának. Hőse, Nyerges Zsolt jól menő ügyvéd, afféle Simicska-mutáns. Az ő testvére, Nyerges Attila már a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkáraként működik. Vélhetően az ő kreatúrájuk a „titkok fekete asszonya”, Németh Lászlóné fejlesztőminiszter, aki oly váratlanul bukkant fel a politikában, mint Aphrodité a habokból. A frakció veteránjai aktív és leplezetlen utálattal kísérik minden lépését. Van olyan értelmezés is, amely szerint a Szolnokról elszármazott Nyergesek Lévai Anikó köréhez tartoznak, Orbán ezért is egyengette gazdasági előrejutásukat. Valószínűtlen, hogy a néma Némethné (szerepelni nem óhajt, interjút nem ad) a kormányátalakítás áldozata lesz. Annyit Lengyel László is említ, hogy a Nefmi már Fellegi alatt veszített presztízséből, ma afféle kifizetőhelyként működik.

A távozó miniszterelnöki kabinetfőnök, Varga helyét be kell majd tölteni. Ezt a célt szolgálná Lázár frakcióvezető „állami szolgálatba állítása”. Sokan találgatják: bukás ez, vagy diadal? Szerintünk bukás. De így érezheti ezt Lázár is, aki a jövőjét firtató kérdésre szokatlan egykedvűséggel válaszolt: „Tudja, mennyi hülyeséget összeírnak maguk?” Lázár helyére Rogán polgármester személyében beérett politikust szánhat Orbán.

Hogy Lázár miként éli meg, hogy az összeférhetetlenség okán a polgármesterséget is oda kell hagynia, nagy kérdés. Lehet, hogy nem is rosszul. Vásárhelyt a legeladósodottabb honi városok között tartja számon a sajtó és a hazai pénzvilág. A nagy ívű fejlesztésnek ára volt. Az elkövetkező húsz év...

A fő baj persze az, hogy a miniszteri cserebere nem sokat segít rajtunk. Csak a miniszterelnök-csere hozna igazi változást. De ez még messze van.