Két volt alkotmánybíró szerint is súlyosan sérti az alkotmányosságot a hajléktalanságot tiltó törvénymódosítás
Kiss László és Lévay Miklós volt alkotmánybíró úgynevezett amicus curiae levelet írt az Alkotmánybíróságnak (Ab), a hajléktalantörvény megsemmisítését javasolva. Az Utcajogász, a TASZ és a Helsinki Bizottság, valamint Leilani Farha, az ENSZ különleges jelentéstevője után tehát december végére már a testület két volt, szakmai és köztiszteletnek örvendő tagja, Kiss László és Lévay Miklós is részletesen kifejtették a súlyos alkotmányos aggályaikat.
Amicus curiae levelet akkor fogalmaznak meg jogtudósok, amikor ugyan nem érdekelt felek egy ügyben, de mégis szakmai kötelességüknek érzik, hogy ajánlást tegyenek az Alkotmánybíróságnak. Gyakorlatilag egy szelíd, jogszerű befolyásolási kísérletről van szó, a két volt alkotmánybíró, jelenleg egyetemi tanár pedig azt írja, hogy korábbi alkotmánybírói munkásságuk és az alkotmányosság iránt érzett elkötelezettségük miatt éreztek késztetést arra, hogy kifejtsék jogi álláspontjukat az ügyben, továbbá ismertessenek számos olyan előzmény-határozatot, amelyek segíthetik az Ab alkotmányos döntéshozatalát a jelenlegi ügyben.
Többször is írtunk arról, a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tiltó jogszabályok kapcsán több bíró is felfüggesztett hajléktalanok ellen indított pereket és fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Ab honlapján már egyesítették a beadványokat, s az első indítványhoz, a Kaposvári Járásbíróságéhoz csatolják az azt támogató beadványokat. Ez az indítvány azt kéri az Ab-től, hogy nyilvánítsa alaptörvény-ellenesnek és semmisítse meg a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény hajléktalanságot, azaz életvitelszerű közterületen tartózkodást tiltó rendelkezését.
A járásbíróság álláspontja szerint a hajléktalanság mint – jellemzően – kényszerű, kiszolgáltatott állapot szabálysértéssé minősítése nem egyeztethető össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményeivel, az I. cikk (3) bekezdésének az alapvető jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseivel, illetve az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának az elesettek és szegények megsegítésének kötelezettségét kinyilvánító részével.
A szabálysértési törvény módosítását kormányzati részről azzal indokolták, hogy a jogszabály összhangban legyen az Alaptörvény hetedik módosításával, vagyis hogy megszűnt az a jogi keret, amely korábban lehetővé tette, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében törvény, vagy helyi önkormányzati rendelet jogellenessé minősítse ezt a magatartást. A járásbíróság véleménye szerint önmagában az Alaptörvény hetedik módosítása nem teszi indokolttá, vagy szükségessé az életvitelszerű közterületi tartózkodás kriminalizálását, ugyanis, egyrészt az Alaptörvény módosítása csak egy, már alacsonyabb jogforrási szinten kodifikált, részlegesen meglévő tiltást emelt az Alaptörvénybe általános jelleggel, másrészt a szabálysértési tényállás megállapításának alkotmányos követelményei nem teljesülnek.
Mindezt Kiss László és Lévay Miklós alkotmányjogi elemzése is alátámasztja. Sőt. A két volt alkotmánybíró már önmagában a hetedik alaptörvény-módosítás jogállami normáknak, s alkotmányosságnak való megfelelőségét is vitatja, ahogyan azt is, hogy Áder János államfő érdemi alkotmányossági kontrollt végzett az ügyben, hogy az alaptörvény-módosítás nem okoz-e tartalmi ütközést az alaptörvénnyel. Márpedig Áder Jánosnak érdemes lett volna az Ab-hoz fordulnia, hiszen a testület egy korábbi határozatában már kimondta,
az Alkotmánybíróság a demokratikus jogállam alkotmányos tartalmi követelményeinek, garanciáinak és értékeinek a töretlen érvényesülését, alkotmányba foglalását is vizsgálhatja.
Persze mindezt „jelentős visszalépésként" korlátozta az Orbán-kormány már a negyedik alaptörvény-módosítással, ám még az sem tiltaná meg, sőt, az államfőt és rajta keresztül az Ab-t jelenleg is köteleznék az alkotmányos passzusok arra, hogy megvizsgálják, a közterület életvitelszerű használata egyáltalán alkotmányos tárgykör-e, van-e helye ezen tilalomnak az alaptörvényben, sőt: nem ütközik-e ez a tilalom más alkotmányos normákba.
A jogtudósok azt is megvizsgálták, hogy az alaptörvénybe ütközik-e, ha egy törvény olyan tilalmat, s abból következő elzárást, börtönbüntetést ír elő, avagy helyez kilátásba, amely racionális érvekkel alá nem támasztható alkotmányos indokként szolgálhat más alapjogok korlátozására. Nem találtak ilyen racionális indokot, ellenben arra jutottak, hogy ez a tilalom igencsak ellentétes az alaptörvényben megfogalmazott, több más mondattal, állítással és értékkel. Érvelésük szerint az alaptörvény hetedik módosítása tartalmilag össze nem egyeztethető az alaptörvénnyel, s annak jogállami követelményeivel.
Ráadásul a módosítás elfogadásának körülményeit eljárási szempontból is érdemes volna vizsgálni. Hiszen az alkotmánymódosítás eljárási követelményei között szerepel az is, hogy a jogalkotónak kellő alkotmányjogi indokkal kell rendelkezni az alaptörvény megváltoztatásakor, ez pedig az alkotmányos tárgykörnek nem minősülő, ráadásul tartalmilag is alkotmányellenes hajléktalanság-tilalom esetében szintén nem állt fenn.
„A tét nem kicsi: ha az Alkotmánybíróság »elengedi« ezt – a szerintünk mindenféle alkotmányjogi alapot nélkülöző – egyéni képviselői indítványt, úgy átszakadhat a gát: bármikor, bárkinek az egyéni (kiérleletlen, átgondolatlan) »ötletei« szabadon bekerülhetnének az Alaptörvény szövegébe, amely ezáltal egyre távolabb kerülne egy modern, XXI. századi demokratikus alkotmánynak nevezhető dokumentumtól”
– írják a volt alkotmánybírók. Hasonlóképpen a szabályértési törvény esetében, amelyről többször is írtunk már bővebben. Most a két volt alkotmánybíró is arra jut: az Alkotmánybíróságnak nem csupán az alaptörvény-módosításból fakadó alkotmányos visszásságok, hanem az alkotmányellenessége miatt is meg kellene semmisítenie a hajléktalanságot büntető törvényt.
Több alkotmányjogi, jogi szakmai szervezet, Sólyom László volt köztársasági elnök, Majtényi László volt ombudsman és az általa vezetett Eötvös Károly Intézet, az Alkotmánybírósághoz forduló civil szervezetek, valamint az ENSZ és az Európai Unió illetékes szervei is kifejezték már aggályaikat amiatt, hogy a kormány nem elégszik meg a menekültek elleni gyűlöletkeltéssel, saját szegényeink, a hajléktalanok ellen is olyan alkotmánysértő rendelkezéseket léptetett életbe, amelyeket nem átallott még az Alaptörvénybe is beírni. Bírók és ügyvédek, társadalomkutatók, pszichológusok is tiltakoztak arra hivatkozva, hogy az a hajléktalanságot kriminalizálja.
A szabálysértési törvény október 15-én hatályba lépett módosítása az alaptörvény hetedik módosítására hivatkozva megtiltja a közterületen való életvitelszerű tartózkodást. A módosítás minden eddiginél szigorúbban bünteti a közterületen élő hajléktalan embereket. Eszerint ha a hatóság három hónapon belül háromszor szólítja fel a hajléktalan embert a közterület elhagyására, negyedik alkalommal megindítja a szabálysértési eljárást, így 72 órára azonnal őrizetbe vehető az illető, majd pedig a bíróság dönthet azonnali elzárásról is. Ha valaki nem fogadja el a szociális ellátást, akkor a börtönt kockáztatja.
Az eljárás során az érintettek ingóságait elveszik, a „tárolhatatlan dolgokat” megsemmisítik, a procedúráról pedig a kormányzati szándék szimbolikus lenyomataként „megsemmisítési jegyzőkönyvet” készítenek. Az első esetek nyomán tüntetések és petíciók indultak, a bíróságok pedig sorra függesztették fel eljárásaikat. Ugyanakkor egy hónap alatt, pontosabban november 19-ig 259 esetben alkalmazott a rendőrség helyszíni figyelmeztetést, és 9 szabálysértési előkészítő eljárás indult. Eddig egy esetben sem tudni elzárásról.
Emlékezetes ugyanakkor, hogy a hajléktalanság betiltását annak a Bajkai Istvánnak – Orbán Viktor és családja ügyvédjének, több közbeszerzés nyertesének, erzsébetvárosi alpolgármesternek, a fideszes médiaholding egyik vezetőjének és leendő igazságügyi miniszternek – a jóvoltából foglalták az alaptörvénybe, aki szerint a hajléktalanok csak azért élnek az utcákon, mert nem szeretik a szabályokat.
Bár a Fidesz szerint senkinek nem kell hajlék nélkül maradnia, a civilek ezt többször tényekkel cáfolták. A kormányzati oldal szerint a hajléktalanszállókon van elég férőhely, ám valójában az a téli krízisidőszakban megnyitott szállókkal együtt országszerte mintegy 11 200 férőhelyről van szó, a hajléktalanok száma viszont ennek legalább két-háromszorosát is eléri, a körülmények és különböző, egyéb körülmények nyomán még ennyi ember sem kapja meg a számára szükséges ellátást.
Mindeközben a lakhatási válság országszerte mélyül, hiszen fájdalmas tény, hogy egyre többen kerülnek utcára:
- 30 ezer hajléktalan emberre 11 ezer téli férőhely van a menhelyeken
- 2017 októbere és 2018 március között 120 ember fagyott meg
- 74-en a saját otthonukban fagytak halálra, mert nem tudtak fűteni
- 2-3 millió magyar lakhatása veszélyeztetett, rezsi- és bérleti díj hátralékaik, hiteleik miatt
- 2018 májusa és júniusa között 1350 embert lakoltattak ki, ami naponta 22 családot jelent
- Eközben 477 ezer lakás áll üresen, ebből 10 ezer önkormányzati tulajdonban van.
A hajléktalantörvény, illetve a hatósági zaklatás hatására ráadásul számos fedél nélkül élő ember elmenekült az utcákról, a közterületekről, így a téli hidegtől semmiféle védelmet nem nyújtó erdőkben, a szabad ég alatt töltik éjszakáikat. Miközben pedig a kormányzati retorika a közterületek „megtisztítását" ünnepli, valójában emberéleteket követel ez a politika.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2017-ben 283 ember vesztette életét Magyarországon a „túlságosan nagy hideg hatásai” miatt. Ez meredek emelkedést jelent, hiszen 2015-ben 168, 2016-ban viszont már 238 emberrel végzett a hideg. Ráadásul december végéig már 2018 telén is 31-en fagytak meg a hajléktalantörvény életbe lépése óta. A Magyar Szociális Fórum szerint október 15-ig, a hajléktalantörvény kihirdetéséig heten, azután pedig 31-en szenvedtek halált hypothermia következtében 2018-ban.
A szeptemberi hideg napok és december 20. között összesen 38-an hűltek ki végzetesen fűtetlen lakásukban, a szabad ég alatt és kórházban, illetve kórházba szállítás közben, mert már nem tudtak rajtuk segíteni.
