Két mondat a zsarnokságról

„Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól [...], milyen [színezetű] kormányok lesznek [hatalmon], ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy[fajta törvényalkotási] felhatalmazást [a kormánynak] négy éven keresztül” – mondta az Országgyűlés elnöke, egy mellékmondatban hozzátéve: „Ez rendeleti kormányzás lenne [a szó] minden rossz [mellék]íze nélkül.”

Minek is értsük ezt? Tervnek, célnak, hangos tűnődésnek vagy a hosszú távú politikai stratégia részének? Mert amit Kövér pár napja kimondott, mások már elpróbálják. A „rendelet” szó igei verziója (és a tábornoki attitűd) egyre gyakrabban szivárog át a kormányzati kommunikáción. Az előretolt csatár posztját, mint rendesen, a miniszterelnök tölti be. „Vészhelyzetet rendeltem el [a gátakon].” „Utasítottam államtitkár urat, vizsgálja ki és rendezze a [koncessziós pályázatból kimaradt] trafikosok ügyét.” „Nem zárom ki [a frakcióból], nem fogok önből mártírt csinálni.” Punktum.

A stílus, a forma, a kihívó nyelvhasználat önmagában is a változások előhírnöke.

Hack Péter alkotmányjogász szerint egyre feltűnőbb kommunikációs törekvés, hogy mindent, ami kicsit is népszerű, a miniszterelnökhöz kössenek, azt a látszatot keltve, hogy Orbán neve, szava, határozott döntése a demokrácia, a jólét, a felemelkedés garanciája. Ebben a kommunikációs szerkezetben csak akadály a végtelen parlamenti szófolyam, a demokrácia ügyefogyott botladozása.

– Kövér László most azt vetette fel – mondja az alkotmányjogász –, hogy nem kellene a törvényeket részletekbe menően megvitatni (sőt: egyáltalán vitatni), elég a bizalmi elv alapján azokat a kormányra és annak első emberére hagyni.

A házelnöknek nem szokása, hogy mondatait értelmezze, pontosítsa és lábjegyzetelje. Nála valójában nem azt kell nézni, amit tesz. Azt is, amit mond. A nyilatkozat mégis bizonytalanságban hagy bennünket. Az elmélyült értelmezést Gulyás Gergely, a magyar alkotmányozás új hullámának képviselője, amúgy frakcióvezető-helyettes vállalta magára. Gulyás határozottan cáfolta lapunknak, hogy Kövér egy vonásnyira is megsértette vagy fenyegette volna az Országgyűlés autoritását.

– Meghagyva házelnök úr diszkrecionális jogát, hogy azt mondja, amit gondol, be kell látni: a nyilatkozat nyomán félreértések, igaztalan indulatok csaptak fel, vad párhuzamok is napvilágot láttak. (Német felhatalmazási törvény a 1933 – a szerk.) Napok óta másról sem hallunk, mint hogy áttérnénk a rendeleti kormányzásra. Nos, a hanganyag ismeretében mondom, szó sincs ilyesmiről. A házelnök úr arra utalt – és ez a magyar jogászok által régóta vitatott téma –, milyen fölösleges, idő- és energiarabló minden élethelyzetet külön törvényben, procedurális eljárással szabályozni. A hatékonyság érdekében ezt meg lehetne spórolni.

Na, igen. És ez a nehézkes, de még működő parlament valóban irgalmatlan mennyiségű törvényt termel.

– Nem beszélve arról, hogy a törvények tekintélyes részét saját hanyag munkájuk módosítgatásai teszik ki. De „általános felhatalmazást” adni a kormánynak demokratikus struktúrában nem lehet – jegyzi meg szárazon Sárközy Tamás professzor, s le is zárja a kérdést.

Tény, hogy csak alkotmánymódosításból (és ez a friss alaptörvény) most az ötödiknél tartunk. Ideje behúzni a féket. A Fidesz 2012-es törvényalkotási offenzívájának évében 250 körül mozgott az új törvények száma. Nyilatkozatában Kövér először csak arra utalt: le kellene már ezzel állni. Aztán továbbment. Sokak szerint az egyik ismert, fideszes politológiai háttérintézet tanulmánya kavarta meg, amelyben arról értekeznek, miként is működhet 2014-től 199 fővel a lefogyasztott parlament. És megemlítik: csökkenteni lehetne a törvényhozók terhelését. Kövér a szöveget elolvasta, és azonnal félre is értette, „hajlamai, vérmérséklete szerint értelmezte”.

Gulyás a kövéri gondolatkísérlet adta támadási felületet fölényesen védi. Értelmezésében a felszabaduló munkaidőt, energiát a parlament a kormány ellenőrzésére fordíthatná, a terméketlen gombnyomogatás helyett. Sokak szerint hevenyészett riposztja humbug, szimpla cinizmus. A képviselő ezen csak mosolyog.

– Nos, Magyarországon szólásszabadság van.
– Gulyás válasza nettó marhaság. Majd pont Kövér László vegzáltatja az embereivel az általa remélt és feltételezett harmadik Orbán-kormányt... – mondja komoran Fleck Zoltán jogszociológus. – Mikor töltötte be ellenőrző szerepét a mostani parlament? Ne tegyünk úgy, mint ha a kétharmad alkalmas lenne bárminek is a kontrolljára. Kövér csak következetes. Most, hogy már készen állnak a megcélzott és felszántott jogterületek, át lehet állni csökkentett üzemmódra. Olyan működési rendre, amelyet nem jellemez „forradalmi izgékonyság”, törvényalkotási láz.

Sőt, nem hoznak többé egy szál törvényt sem. Ezt a munkát elvállalja a kormány.

Csillag István közgazdász, a Medgyessy-kormány egykori minisztere szerint már maga a gondolat is képtelen. A rendeleti kormányzás lényege célzott, tematikus és időhöz kötött. Demokratikus kormányok akkor veszik át a parlament törvényhozói szerepét, ha abnormális viszonyok uralkodnak (háború, cunami), ha az élet drámai módon eltér a megszokottól. Normális államok kormányai ilyenkor arra kapnak felhatalmazást, s azért is küzdenek, hogy ezt az abnormalitást (s vele a rendeleti létüket) minél előbb megszüntessék. Kövér ebben is formabontó lenne. Rendkívüli (rendeleti) mederbe terelné a normális életet. Orbán maga mondta, hogy ellenzék nélkül is működik a parlament. Kövér továbblépne: bebizonyítaná, hogy parlamenti aktivitás nélkül is működik az ország.

Majtényi László (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet) tragikusabbnak látja Kövér gondolatkísérletét:
– Ez horror, nagyon veszélyes játék. A fő a veszély nem is maga a szándék (arra számíthattunk), hanem az apátia, amivel mindezt a szabadelvű közönség fogadja. Persze a Fidesz is siet értelmezni, sőt átértelmezni a szöveget, praktikus ügyek mögé bújva. Valójában a gondolat is botrány.

A lehetséges kövéri célok motívumai közül Majtényi többet is sorol: ne kelljen szembenézni szégyenükkel, a folyamatos demokráciadeficittel. Ha mégis koalícióra kényszerülnének a Jobbikkal vagy mással, ne kelljen naponta bejárogatni a parlamentbe, a „partnerekkel” egyeztetni, közös fotókon mutatkozni. (Pedig milyen jól is mutatna Nyugaton Orbán miniszterelnök és Vona belügyminiszter kettőse.)

Hack Pétert nem lehet kizökkenteni távolságtartó nyugalmából.

– Közjogi értelemben (a megvalósítás szintjén) valószínűtlenül hangzik a dolog, az alkotmányt újra fel kéne borogatni – mondja. – Ám ha nagyon akarnák, meg tudnák tenni. Elvégre ma is csak egy intés, és változik az alaptörvény. De ebben ma még nem hiszek. Ami aggasztó, az maga „az irány”. Miért foglalkozik valaki ezzel? Mert álmodozik róla, fontolgatja, mérlegeli? Mert végső soron akarja. Mondják: Kövér csak teszteli a közönséget. De ez tévedés. Nem provokált ő tudatosan senkit. A szívéből beszélt. Nekünk pedig számot kell vetnünk azzal: van egy erős házelnökünk a Kossuth téren, akit zavar a parlament.