Két káposztafej

Két kis régebbi opuszom a kutyának sem kellett, ott feküdt a galérián, Két káposztafej homlokon csókolja egymást a földön alkonyatkor volt a címük. Azért dupla kép, mert a tárgyat még Klimt modorában, a fejeket feltekerve egymásra sem tudtam volna egy képre festeni. Követve a médiaeseményeket, egyszer csak azt mondom magamnak: „Te, festő!” „Mi van?” „Hát kortárs vagy te?”

És átneveztem az egyik képet Szt. Antal üdvözli Péter apostolt címre, és kitettem a kirakatba. Na, rögtön jött a polgármesteri hivatal, hogy aszongya „Ajándékba lesz a Külügynek”, de ne adjam drágán. 100 milcsiben megegyeztünk, csak mondták, tartsam titokban. Ki se nyitottam a számat addig, amíg kimondtam a 120-at, mert a Külügy jött a másik képért is, amit úgy írtam alá: Peti homlokon csókolja Antit. Szintén ajándékozásra vitték állítólag az ötkernek. Úgy hallottam, könnyek között cserélték ki a képeket az ünnepségen.

Volt két nagyméretű olajvásznam is, senki sem vitte. Két munkanélküli hajléktalan taszigálja egymást volt a címük. Felajánlottam a Munkaügyi Minisztériumnak, de azt mondták, ne használjak olyan kifejezéseket, mint a munkanélküli. Gondoltam, egy ütős bibliai név csak bejön: Lázár azt mondja Simonnak: Kelj fel, és járj. Na, jött az államtitkár, mondta, őt a főnöke (egy géniusz) új életre galvanizálta, hálából megveszi neki, mert szereti a kortárs művészetet, de baráti árat mondjak. Mondtam: 150 milla. Mondta: jó, de áfával. Nem szórakoztam tovább az elnevezésekkel, a másik képre is ezt írtam, és képzeljétek, jött a Miniszterelnökség. Állítólag egy államtitkár annyira szorgalmas volt, hogy halálra dolgozta magát, őneki lesz hálából, olyan árat mondok, amilyet akarok. Mondtam.

Szóval elég jól ment a február, mindenki jól járt, én, a hivatalok, az államtitkárok és persze az adófizetők. S végső soron édes hazám, mely gondoskodik rólam...

hanzi.hu