Keresi az értelmét? Nincsen: Orbán esetről esetre improvizál

Tölgyessy Pétert az

Az elemző elmondta: Matolcsy György a múlt héten bejelentette, a kormány jövőre háromszázalékosnál kisebb államháztartási hiányt tervez. Ezzel az új hatalom három hónapnyi tusakodás után kényszerűen tudomásul vette: az ország lényegében a Bajnai Gordon által elfogadott hiánypályán halad ezután is. A forint leértékelődése, azaz a pénzpiacok személytelen döntése a nagy nemzetközi intézmények - Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap - akaratánál is keményebben útját állta az új kormány többszöri mozgástér-bővítési kísérleteinek.

Orbán Viktornak erélyesen beköszönt a valóság: az ellenzékben évekig hangoztatott megoldás, a radikális kiadáscsökkentés fedezete nélkül meghirdetett azonnali nagyszabású adócsökkentés végérvényesen meghiúsult. Az expanzív költségvetéstől támogatott, növekedésközpontú, belső keresletösztönző gazdaságpolitikának alig maradt eszköze. A régi közgazdasági tankönyveket eldobni készülő és helyettük új közgazdasági doktrínát ajánló hatalom máris régi alapigazságokkal szembesült.

Nincs messze a szükséges egyensúly

A Költségvetési Tanács számításai szerint mindössze kétszázmilliárdos hiánycsökkentéssel elérhető a három százalék alatti hiánycél. A tényleges megtakarítási igény azonban ennél nagyobb lehet: egészségügyi, önkormányzati intézmények, közlekedési vállalatok sora cipel magával kifizetetlen számlákat, megújításra váró hiteleket. Ám ezt figyelembe véve sincs messze a szükséges egyensúly. Az utolsó két esztendő radikális megszorításai és főleg a Bajnai-kormány intézkedései valójában a világon egyedülálló egyensúlyjavulást hoztak, és nemcsak a költségvetésben, hanem a kereskedelmi és a fizetési mérlegben is. Így jövőre nálunk lehet az unió egyik legkisebb hiánya.

A válság lázas állapota megannyi megpróbáltatás mellett gyógyulást is hozott: a reálbér csökkenése, a forint leértékelődése jelentősen növelte főleg az exportra termelő ágazatok versenyképességét, ezekben ezért már újra számottevő a növekedés. A Fidesz-kormány indulása tulajdonképpen szerencsés csillagzat alatt történt: a világgazdaság már növekedésbe fordult, az ország már túl van a legnagyobb megszorításokon. Ekként Orbán Viktor megtehette, hogy kivár a legfontosabb gazdasági döntésekkel. Erre bizony nem lett volna lehetősége, ha már két éve, előrehozott választáson kapta volna a kormányzás felelősségét.

Gazdasági szabadságharc a valóság szorításában

Az elmúlt harmincöt évben hazánk már máskor is ért el stabilizációs sikereket, ám a révbe érés előtt még mindig elfogyott az ország türelme, és hamarosan következett az oktalan túlköltekezés ideje. Most azonban a pénzpiacok nem tűrték el az újabb költekezési szakasz elindulását.

Csakhogy a kormányt óriási erők hajtják efelé. Az új hatalom kétharmados többségét a külvilág elvárásait feltétlenül teljesítő, nyugatos és piacosító baloldali politika totális hitelvesztésének köszönheti. A magyarok vágyaira építve Orbán Viktor máris egy szimbólumaiban teljességgel új legitimációs eszme felépítésén munkálkodik. Aminek egyik sarokpontja a maga értékei szerint serényen munkálkodó, ám a külföld által mégis bántóan kizsákmányolt magyarok évszázados hittételére alapozó gazdasági szabadságharc folytatása. A gazdasági szuverenitás visszahódításának szándéka és a valóságos mozgástér szűkössége között azonban akkora a feszültség, hogy arra bajos konzekvens politikát építeni.

Így az önkormányzati választások után is jó eséllyel marad a nagyszabású eszmei alapvetéseket hangoztató, viszont a gazdaságban és a napi politikában esetről esetre improvizáló orbáni politika kettőssége.

Az eszmei alapvetés után költségvetés kell

Ahogy többnyire minden Orbán-beszéd, úgy az első száz napot értékelő is, általában nem cselekvési tervet, hanem inkább eszmei alapvetést remél adni a hatalom tartós gyakorlásához. A miniszterelnök megszólalásainak lényege a baloldali kormányokétól lényegileg különböző, a nemzet történelmi ösztöneihez, mítoszaihoz igazított, a bajokra végre az emberek vágyainak megfelelő megoldást ígérő eszmei konstrukció. Ezért rajonganak beszédeiért annyira a jobboldalon, és nyilatkoznak róluk olyan megvetően balról. Ám legitimációs alapvetése minden eddigi vonzása ellenére őszre a kormányfőnek számokba foglalt költségvetést is fel kell mutatnia. Talán az önkormányzati választások után lesz utoljára erős döntési helyzetben a miniszterelnök: eszméi bizonyos kiigazításával belevág néhány terület átalakításába, vagy inkább hagyja magát eddigi kijelentései által sodortatni. Most minden arra halad, hogy ideológiája következtében szóba sem jöhet a lakosság szélesebb csoportjait érintő szigorítás, sőt, az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján a magyarok számára szükségképpen annak érzékelt reform sem.

Pedig a vasúti közlekedéstől az egyetemi szféráig számtalan területen tartós megoldást egyedül az okos szerkezeti változás adhatna. Ezek híján a szükséges hiánycsökkentést tíz-húszmilliárdos tételekből kínkeservesen szedi majd össze a kormány, és a már bejelentett egykulcsos adót csupán több év alatt vezetheti be a miniszterelnök. A kormány máris a gazdasági növekedést visszafogó mértékig túlterheli a bankszektort. A szükséges verseny hiányában a mértéket nem ismerő lakossági hiteligényt is kihasználva, a válság előtt valóban nagyra nőtt banki profitot immáron nem csak az eleve eltúlzott bankadóval veszi el, hanem újabb csomagjával a valóban rettenetes helyzetbe került svájci frankos adósokat kisegítve tovább terheli a bankokat.