Keleti áramlatok
A 168 Óra november 20-i számában a G20-csúcstalálkozóról megjelent Kasza László-írás általam régóta hiányolt áttekintést adott az ukrajnai helyzetről.
1. Hivatkozik a Gorbacsov által említett gentleman’s agreementre, ami okkal hihető Gorbacsov jó szándékú kölcsönös megállapodásra törekvésének. Gorbacsovot igazolja továbbá az is, hogy „történészek hada kutatott (...) Sehol sem kodifikálták, hogy a NATO nem vesz fel új tagokat.” Nagyon ismerősnek tűnik, különösen most, hogy a nyomuló magyar kormány fejléces, aláírt, pecsétes non papier-t keres. A tapasztalati helyzet az lehet, hogy egy ellensúly nélküli (nagy)hatalom bizony megfeledkezhet az önmérsékletről, a hosszú távon türelmesen, de következetesen működtetett diplomáciáról. (Reagen elnök adminisztrációja tudhatott erről valamit, hiszen még nem egyedüli világhatalom volt.) Mi sem bizonyítja jobban ezt a diplomáciai érzéketlenséget, mint az, hogy a tárgyaló fél vezetőjét (akit mellékesen jobb belátásra kellene bírni) ország-világ előtt negligálja.
2. A Varsói Szerződés régen megszűnt. A NATO viszont Oroszországhoz mind közelebbi és közelebbi országokat von be a szövetségbe. Lengyelországba akarta telepíteni az Irán elleni rakétavédelmet, pedig Törökország is NATO-tagállam. A Majdanon hatalomra került „kormány” első dolga, hogy betiltja a nemzetiségi nyelvhasználatot, fegyvereseket enged, küld a felbolydult darázsfészekbe. Milyen figyelmeztető elhatárolódás hangzott el ez ellen a demokratikus Amerika vagy Európa részéről? Oroszországnak több se kellett, mint hogy azonnal „népszavazzanak” az önrendelkezésükről. Szerintem G. Schrödernek van olyan diplomáciai rálátása, hogy nem csak az évi félmillió euróért enged meg magának olyan kijelentést: „Washington és az EU kényszerítette bele Putyint az Ukrajna elleni háborúba.”
3. Lengyelországot és Európát Oroszország sohasem egyedül osztotta fel! A szovjet uralom is közös nagyhatalmi (teheráni) paktum eredményeként telepedett Kelet-Európára. Viszont nem tudok olyan volt VSZ-országról, amelynek okkal kellett vagy kell tartania a putyini Oroszország részéről egy újabb megszállástól. Hacsak az nem az, amit a magyar miniszterelnök (parlamenti hűbéreseivel) maga idéz elő a paksi és a Déli Áramlatként elhíresült puccsaival. Ezek miatt érdekes módon nyoma sincs az aggódó szövetségesek határozott fellépésének...
Ilyés Sándor,
Százhalombatta