Kelet-Európa jobbra tart

Szelestey Lajos sajtószemléje

ARD
A magyar kormány széles körű felhatalmazást akar magának, hogy a törvényhozás jóváhagyása nélkül is kihirdethesse a szükségállapotot. Ám ebben az esetben igencsak megnyirbálhatják a polgárjogokat. A korlátozásokat Orbán Viktor azzal indokolja, hogy Magyarországon is meg kell teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a legtöbb nyugati államban már adottak a terrorveszély miatt. Csakhogy másutt a parlamentek bőven beleszólhatnak abba, hogy elrendelik-e a rendkívüli intézkedéseket. Ugyanakkor a magyar javaslat meglehetősen képlékeny a tekintetben, hogy mit is jelent a szükségállapot. Az elképzelést a jobb- és a baloldali ellenzék egyaránt túlzónak tartja. Van olyan, aki szerint Orbán valószínűleg elérkezettnek látja az időt arra, hogy megteremtse az egyszemélyi diktatúrát.

Libération
Tajtékoznak a tanárok Orbán Viktor miatt, mert a közoktatás normális működését gátolja, hogy a kormány saját kézbe vette az ágazatot. A pedagógusok elítélik a bürokráciát és a tekintélyelvűséget, miután a populista és nacionalista miniszterelnök újra államosította az általános iskolákat és a gimnáziumokat. A Klikről a budapesti Kölcsey gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke azt mondja, hogy olyan mamutszervezet, amely semmire sem jó. Közben megnőtt a tanárok óraszáma, de a bérüket nem emelték, a tankönyvek választékát pedig tárgyanként egy vagy két kiadványra korlátozták. A szaktárca párbeszédet kezdett, de abba olyan álszervezeteket is be akarnak vonni, amelyeket Orbán kreált. Ilyen például a katolikus pedagógusok szövetsége, és – ha minden igaz – meghívást kapott a Klik is. Vagyis: a kormány saját magával akar tárgyalni. Az egyik tanár úgy gondolja, hogy egyhamar nemigen lesz sikere a tiltakozásnak, de az emberek már kevésbé félnek. Pedig a vezetők több intézményben megtiltották, hogy a tanárok ott legyenek a szombati budapesti megmozduláson.

Financial Times
A lap vezércikke szerint lehet, hogy hamarosan nem lesz Európai Unió, ezért a briteknek nem a kilépésen kellene törniük a fejüket, hanem azon, hogy saját érdekükben miként járulhatnak hozzá a földrész stabilitásához. Az EU legnagyobb baja az, hogy a szervezet elvileg demokratikus, törvénytisztelő államok közössége. Csakhogy Magyarországon és Lengyelországban egyértelműen veszély fenyegeti a bíróságok és a sajtó függetlenségét, miközben mindkét állam teljes joggal szavaz az unióban. A tagok között csak a németek képesek irányt szabni a 28-aknak, ám Merkel tekintélyét igencsak kikezdte a menekültválság. A berlini kormány elidegenedik Kelet-, illetve Dél-Európától, a menekültek, valamint az euró miatt. Ebben a helyzetben a britek eltévesztik a házszámot a követeléseikkel, pedig a tét nem a nagyobb integráció, hanem az, hogy szétesik-e a szövetség. Az írás amellett teszi le a voksot, hogy az EU-nak meg kell maradnia, mivel alapelvei létfontosságúak az európai béke és szabadság szempontjából, beleértve a nemzetek közti együttműködést, a jogállamot és az emberi jogok védelmét. Ugyanakkor Franciaországtól Lengyelországig egyre erősödnek a nacionalisták, akik szembemennek ezekkel az értékekkel. Egyesíti őket az is, hogy elutasítják a nemzetek feletti uniót. Oroszország örvend, hogy inog a szervezet, sőt lehet, hogy még pénzeli is annak egy-két igen buzgó belső ellenzőjét. A brit kiválás újabb hatalmas csapás lenne. Figyelembe véve a kontinens véres múltját és nehéz jelenét, nem jó ötlet kilőni az együttműködés legfőbb eszközét.

Der Standard
Európa fasiszta-tekintélyelvű címmel a lap kommentárja megállapítja, hogy sok országban nyomulnak a jobboldali populista, illetve szélsőjobbos erők. Méghozzá olyan államokban is, amelyek eddig immúnisnak tűntek a jelenséggel szemben. A helyzet annyiban emlékeztet a múlt század harmincas éveire, hogy akkor is eluralkodott a nacionalista elvakultság. Magyarországon és Lengyelországban jelenleg a jobboldali nacionalista, klerikális pártok már átvették a hatalmat, és lázasan azon dolgoznak, hogy bebetonozzák intoleráns, autoriter és soviniszta rendszerüket. A térségben jobbra tolódást tapasztalni, egyes területeken egészen a demokrácia határáig mennek el a dolgok. Az okok közé tartozik, hogy új gazdasági válság fenyeget, sokan félnek a lecsúszástól a jóléti államokban, tartanak az idegenektől, főleg a muzulmánoktól. Ehhez jön még, hogy nemigen okulnak a történelmi tapasztalatokból. Így abból, hogy a jobboldali receptek mindig csődöt mondtak, illetve a legtöbbször a mélybe vezettek. De az biztos, hogy a fasizmus ezúttal nem fog végigsöpörni Európán. Ám ha nem tesznek ellenlépéseket, akkor nagyon kellemetlen politikai viszonyok alakulhatnak ki. És idáig nem látni, hogy a hatalom mostani gazdáinak lenne ötletük ez ügyben.

The New York Times
Összeomlás fenyegeti az európai integráció két legerősebb jelképét, az euróövezetet és Schengent a széttartó politika és gazdasági teljesítmény, valamint a beözönlő menekültek miatt. Emögött identitási válság húzódik meg. Európa valójában sokkal kevésbé keresztényi, mint ahogy azt Orbán Viktor állítja, aki egyébként egyfajta délibábos fétist kreált a keresztény földrész fogalmából. Az összlakosság hat százaléka muzulmán, de nekik csak elenyésző kisebbségük sodródik a szélsőségesekhez, ám a feszültséget mutatja a kölni incidens. El lehet azonban hárítani, hogy szétessen ez a félmilliárdos lélekszámú övezet, hogy ne szabdalja szét az erőszak és egy csomó fal. Most nem a múlt század harmincas éveiben vagyunk. Merkel tettre kész, ám hatalmas a nyomás. Amerika visszahúzódott Európából, és a világ akkor a legveszélyesebb, amikor hatalmi vákuumba kerül. A szír rendezés sehol sem tart, miközben özönlenek a menekültek. Az új Európától New Hampshire-ig kiszámíthatatlan erők működnek, lásd Trumpot vagy Le Pent. Az a fura és egyben új a dologban, hogy a bajban lévő Európa megmentette az Egyesült Államokat. Ha Merkel az ősszel nem fogadja be igen bátran a menekülteket, a kontinensre katasztrófa várt volna. Amerikának is oda kellett volna figyelnie, milyen erőszakos civakodásba bonyolódnak szövetségesei a lezáruló határok mögött. Mindenesetre biztos, hogy a német kereszténydemokraták a kancellár ellen fordulnak, ha tovább nő a bevándorlók száma. Más nemzetek elutasítják, hogy sok embert vegyenek át, s ezzel csak részben támogatnak egy igaz és erkölcsös ügyet. Ilyen körülmények között Németországnak egyezséget kell kötnie Törökországgal. A török helyzet ezzel a német belpolitika része lett. A bajban lévő Európa távolodik az új világtól, és Ankara felé araszol, hogy megmeneküljön.