Kedves Sanyi!
Tegnap értesültem arról, hogy Fábry Sándor, a neves konferanszié és showman milyen botrányosan viselkedett egy, a Művészetek Palotájában megrendezett összejövetelen. Ez a sajnálatos tény ösztönöz arra, hogy idén február 10-én Fábry Sándorhoz intézett, a mai napig megválaszolatlan levelem másolatát Önöknek megküldjem. Semmi kifogásom sincs a 168 Órában történő közlése ellen.
Kedves Sanyi!
Vagy oly mértékben közismert és népszerű, hogy a sorok a hiányos cím alapján is eljutnak hozzád. Írhatnék valamelyik lapnak vagy folyóiratnak, de nem óhajtom szaporítani a téged nagy nyilvánosság előtt megrovók népes táborát, a régi, bár nem szoros kapcsolat jogán közvetlenül kereslek meg.
Amikor először találkoztam veled – fogalmam sincs már, mikor történt –, megállapítottam, hogy a szó szoros és legjobb értelmében békebeli úrifiú vagy. Modorod, fellépésed gondos nevelésre, gyerekszobára vall, ismereteid pedig okos, tanult emberre. Az, hogy itt-ott egy kicsit malackodsz, mit sem változtat ezen. Aki prűd, úgy kell neki. Az sem zavar, hogy nem mulasztod el a neked nem tetsző állásponton lévők meg-megszurkálását, bár nem tartom az általad remekül művelt műfaj elengedhetetlen kellékének. Azonban az, amit a napokban művelsz – elfogadhatatlan. Úriember így nem beszél. Azok a kijelentések, amelyeket tettél, becsületsértőek, pimaszok. Amelyekért régen volt ifjúkoromban nemcsak párbaj (amit akkoriban is elítéltem), hanem pofon is járt. És társadalmi elítélés, amit most sikerült kiváltanod.
Viselkedéseddel súlyosan vétkeztél azok ellen, akik neveltek, és abban a hitben bocsátottak utadra, hogy jó munkát végeztek.
Hagyd abba, kérlek, emlékük kompromittálását. Ezt kérve és remélve maradok régi ismerősöd.
Del Medico Imre
Budapest
