Katinka titka

– Az internetről tudtam meg a dohai eredményeket, mert még a neten sem közvetítették. Este írt egy SMS-t: „el sem hiszem, hogy ilyen jó erőben vagyok” – meséli lapunknak Hosszú István, Katinka édesapja arról, milyen nehezen tartják a lépést a gyerekkel. A közeljövő versenynapjait még tudják, de azt, hogy éppen mikor és melyik számban indul, sokszor csak sejtik.
– Versenyez, edz, pihen, nem szoktuk ezzel zargatni, csúcsra van járatva a csaj – nevet.

Katinka idén csak januárban és májusban járt otthon, Baján, aztán jött egy edzőtábor, fotózás, most Berlin, Doha, majd egy dubaji meg egy szingapúri meghívásos versenyt jegyez a családi naptár, utána Hongkong, Moszkva, Peking, Tokió és Szingapúr következik. Ha hazalátogat, bajai halászlé a menü, a nagymama pedig piskótatekercset készít, de az unoka csak kettőt vesz. Megjárta korábban a jó étvágyával, most már óvatos.

Hosszú István bevallja, ma már szívesebben nézi tévén a versenyeket. Lassítás, víz alatti felvételek, többet látni. Meg aztán várt ő eleget a medence szélén az elmúlt évtizedekben.

– Szinte minden hétvégén úszóversenyekre vittük, ahol szülők, gyerekek órákat görnyedtek a lelátón. Bemelegítés, verseny, várakozás, újabb verseny, nem egyszerű.

Merthogy Katinka szó szerint az uszodában nőtt föl. Babaúszással kezdte az úszóedző nagypapa, Bakos László mellett. Mire tízéves lett, már havonta akár tízezer forintot is összetempózott, hiszen a papa a korosztályos versenyeken elért győzelemért ezer, az ezüstért ötszáz, a bronzért háromszáz forintot ajánlott fel.

Katinka kilencéves volt, amikor szülei elvitték az akkori Testnevelési Főiskola laborjába, ahol komplex vizsgálat derítette ki: elképesztő a teherbíró- és hosszútávú állóképessége. A vizsgálatot végző szakember Kőbán Ritához hasonlította az adottságait, Katinka pedig sorra döntötte a korosztályos csúcsokat.

Míg a nagypapa edzéseket tartott, az édesapa – nem mellesleg a bajai férfi kosárlabda emblematikus alakja, a nyolcvanas évek kupagyőztes és bajnoki érmes aranycsapatának a tagja – tépelődött:

– Sokáig arra gondoltam, az úszás alapsportnak jó, de elképesztően munkás. Mondtam is Katkának, ahhoz, hogy elismert legyen, minimum Eb-t vagy vb-t kell nyerni, rengeteget hajtani. Erre magától értetődően rávágta, de hát ő bajnok lesz.

Tízévesen a Telesportnak kamerába is mondta, hogy 2004-ben, Athénban olimpiai bajnokként látjuk majd. Elvégre Egerszegi Krisztinának is 15 évesen sikerült először.

Csakhogy Baján az idősebbekkel már Pass Ferenc foglalkozott, Katinka is edzőt váltott. Más szemlélet, kevesebb munka, Pass nem egyedül Katinkával foglalkozott – a nagy eredmények elmaradtak. Csupán egy 15 évesen, a 2004-es felnőtt rövidpályás Eb-n 400 vegyesen elért bronz jelezte, volna miért hajtani. Ám a kamasz nem halt bele az edzésekbe, inkább nassolt. A Nemzeti Sport Hosszabbítás mellékletében megjelent cikksorozatban idézi fel a gumicukros, tejfölös és bundáskenyeres, edzőtáborban titokban süttetett palacsintás éveket, meg a dél-afrikai edzőtábort, ahol az volt a lényeg, hogy szépen lebarnuljon. Ezért inkább sapka és úszószemüveg nélkül edzett.

A 2008-as pekingi olimpián tizenkét kiló plusz, mínusz olimpiai döntő volt a mérleg.

Kiss László, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya tizenkét éve, egy edzőtáborban találkozott először Katinkával. Nyomon követte az ifi Európa-bajnok útját, de mire Pekingben megint találkoztak, nem sok jóval biztatta.

– Jó vízfekvésű, technikás úszó volt, aki mind a négy úszásnemben szépen teljesített, de jó tíz kilóval súlyosabb a kelleténél, elmaradt a szárazföldi munkával. Nem tett jót neki, hogy Pass Ferivel nem találták meg a hangot – emlékszik vissza a 168 Órának.

Mire magántanulóként érettségizett, az úszás csak eszköz lett. Katinka Amerikában akart világot látni, nyelvtudást, diplomát szerezni úszó ösztöndíjasként egy kinti egyetemen. A felvételin a matek jól ment, bár a számológépét otthon hagyta. A University of South California, az úszók között leginkább elitnek számító egyetem össze is jött.

És az új suliban, új társak, új edző mellett, ráadásul Amerikában (ahol végre simán talált magának 41-es cipőt a boltokban) megint szívvel úszott.

– Sok magyar úszó ment ki, ám Katkán kívül talán még egy-két embernek tett jót. De ő javult, motiváltabb lett, kezdetben az edzője, Dave Salo is odafigyelt rá – mondja Kiss László.
Meg egy szakállas, amerikai srác is. Aki az egyetemi csapat tagjaként szintén arról álmodott, hogy Phelps szintű olimpiai bajnok lesz, s nem arról, hogy eljön a pillanat, amikor alig tudja mozgatni a karját, s műtét után vagy két évig regenerálódik, edzője felé sem néz, ezért ő autodidakta módon tanulja az edzés csínját-bínját, elemzi a videókat. Shane Tusup útja nem a dobogó felé vezetett. Váltott, s lett úszótársból Katinka szerelme, utóbb edzője, tavaly óta férje.

Shane volt az is, aki a lányt Los Angelesben dietetikushoz cipelte, mellette állt a fogyókúra alatt.

– Eleinte éhes volt, mint a csuda. Mondták neki, ha már nem bírod, egyél sárgarépát, mindig volt a hűtőben – emlékszik vissza Hosszú István.

A 2009-es római világbajnokságon már egy 63 kilós, nyurga lány szerzett egy aranyat, két bronzot, lett idehaza az Év sportolója, gördült végig hintón Baja főutcáján. És készült Londonra, ekkor még Dave Salóval.

– Katka bízott benne, hiába kértük, hogy az olimpia előtt egy évvel jöjjön haza edzeni. Egy amerikai nem ugyanúgy foglalkozik az európaiakkal, mint a sajátjaival az olimpia előtt. Ők inkább az egyetemi bajnokság miatt fontosak neki – magyarázza Kiss László.

Londonban nagy pofont kapott. 400 vegyesen csak negyedik lett. S amikor még hátravolt a 200 vegyes és a 200 pillangó, edzőjétől tanácsot várva megkérdezte, mit tegyen. „Nyissál egy szépségszalont Magyarországon” – hangzott a felelet.

Ma már Katinka azt mondja, kellett a londoni bukás, a tapasztalat, hogyan nem fog menni. S bár házassága révén úszhatna amerikai színekben is, ő magyarként akar nyerni. Az olimpia után hazajöttek Shane-nel, 2013 óta a Vasas SC színeiben versenyez. A fiú irányítja az edzést, állítja össze a versenynaptárt. Katinka hétköznap 2 és fél, 3 órás szárazföldi edzéssel, erősítéssel kezd, utána 2 és fél órát úszik. Délután egy óra szárazföld, két óra víz a penzum. Hétvégén kicsit kevesebb.

Eddig három, 18-19 éves srácot „fogyasztott el” edzőpartnerként – nem bírták a tempót. Ő bírja. Csak tavaly ősszel nyolc és fél kiló érmet szerzett a világkupákon. Azt mondja, mindig csak pár perce van megmutatni, az elmúlt 15 évben mennyit dolgozott. „Az senkit nem érdekel, mit csinálok szombat reggel az uszodában.”

Korábban a nagy versenyzők évente csak egy-két komoly viadalon indultak, ő más utat választott.

– Az úszás monoton sport, a versenyek pedig motiválják őt, rutinossá teszik, ráadásul edzésnek is nagyon jó, segíti a gyors regenerációt – mondja Kiss László.

A kapitány szerint Katka vidám, közösségi ember, akire számíthatnak, ha váltót kell úszni vagy megnyitón szerepelni.

– Berlinben az egyik szám előtt odajött hozzám: „Laci bácsi, ha jól úszom, felkérem egy táncra.” Mondom, ez a 33. Eb-m, de ilyen kérés még nem volt. Verseny után hozták is a medence partjára a magnót Shane-nel, és táncoltunk.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható)