Kárpótlás

Az Antall-kormány célja kizárólag a kommunizmus áldozatainak (málenykij robot, államosítás, Recsk stb.) kárpótlása volt. A Horthy-rendszer áldozatairól csak később, a felháborodás nyomán születtek meg a törvények.

Ez persze esetenként abszurd helyzetekhez vezetett. Olyan személyek is kaptak kárpótlást államosított házukért, üzemükért vagy földjükért, akik annak idején nem teljesen „kóser” módon jutottak ahhoz hozzá. Azok a zsidók, akik az eredeti tulajdonosok voltak, csak a második körben kaphattak kárpótlást.

Apám munkaszolgálatos volt, majd Mauthausenbe hurcolták. Még jóval a rendszerváltás előtt meghalt, így anyám adta be a kárpótlási kérelmet, csatolva a mindkét fogva tartást igazoló dokumentumokat. A Kárpótlási Hivatal az igényt elutasította. Megállapította: nevezett (dokumentáltan) 212 napig volt fogvatartott, majd 209 napig deportált, de ezek a sérelmek nem tartoznak az 1992. évi XXXII. tv. hatálya alá.

Úgy döntöttünk, nem fellebbezünk, noha ez a határozat súlyosan törvénysértő és diszkriminatív volt. Azt gondoltuk, egy ügyben egy megaláztatás elég, újabb megrázkódtatásnak nem tesszük ki magunkat néhány forgalomképtelen papír megszerzése érdekében. A szégyen nem a mienk.

(Név és cím a szerkesztőségben)