Karikó Katalin: Apukám kolbászt csinált, én meg a biológiát

„Már a terhesség idején is limitálnia kell a laboratóriumi munkát annak a nőnek, aki például, mint annak idején én is, radioaktív anyagokkal vagy vegyszerekkel dolgozik” – mondta Karikó Katalin Széchenyi-díjas magyar kutatóbiológus, biokémikus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója a Doktoranduszok Országos Szövetsége (OEO) rendezvényén, írta meg a Szegedi Tudományegyetem.

Karikónak a bölcsőde jelentette a legnagyobb segítséget a család és a munka összeegyeztetésében. A tudós a kutatói pályáját egyébként 1978-ban, a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban doktoranduszként kezdte. „Miután megszületett a lányom, már négy hónapos korában a bölcsődébe adtam” – mondta, hozzátéve: „Nagyon kedvezményes volt ez az ellátás a ’80-as évek elején. A gyermekorvos napi látogatása pedig biztonságot jelentett. Lehetett üzenőfüzetbe írni azoknak, akikre rábízta az anya a gyermekét. A dolgozó nő úgy érezhette, hogy szakértők vigyáznak a kicsire, akit közösségben helyezett el. A bölcsőde nagy segítség egy női pályán” – összegzett.

A tudós szerint az 1985-ben kezdődő amerikai időszakban sem volt „tutujgatva” a gyermeke. „Reggel 5-6 órakor már a laboratóriumban kezdtem a napot. A kislányom már második-harmadik osztályos korában tudta, hogy egyedül kell felkelnie, fel kell öltöznie. Ha a férjem az éjszakai műszakból hazajött, elvitte az iskolába. Később már egyedül ment a buszmegállóba, ahol az iskolabusz felvette. Én pedig délután mentem érte az iskolába” – idézte fel Karikó.

Az eltérő műszakban dolgozó házaspár a gyerekükön „keresztül”, a lányuk „közvetítésével” beszélgetett. „Azt kérdeztem a lányomtól délután: „Mit mondott apád?” A férjem pedig azt kérdezte a lányunktól reggel: „Mit mondott anyád?” – mesélte, majd hozzátette: „A lényeg: együtt mindent meg lehet oldani.”

Karikó a tavaszi szünetben gyakran elvitte az irodájába a lányát. „Játszott, amíg csináltam a dolgomat. Látta a lányom, mit dolgozom az egyetemen. Így aztán magától értetődően ő is a Pennsylvania Egyetemen végzett. Azt gondolom, ha példát mutatunk a gyerekünknek, az elég” – mondta.

Karikóék önállóságra nevelték a lányukat. „Nem láttam reggelente, hogy mibe öltözik a lányom. Így aztán előfordult, hogy amikor érte mentem délután az iskolába, látom: a lyukas nadrágja van rajta. Kérdeztem: Miért ezt vetted fel az iskolába? Azt mondta: mert ez a kedvencem” – mesélte.

A tudós lánya, Francia Zsuzsanna az UPENN-en tanult, 2001-ben, és egyetemistaként kezdett el evezni. „Evezésben nyert két olimpián – 2008-ban és 2012-ben – is aranyérmet. Így aztán amikor engem akkoriban bemutattak egy új személynek, a kollégáim nem azt mondták, hogy »ő Karikó Kati, aki mRNS-sel foglalkozik«, hanem azt, hogy »az ő lánya az olimpiai bajnok«” – emlékezett vissza Karikó. Francia Zsuzsanna a University of California, Los Angeles, azaz az UCLA hallgatójaként szerzett közgazdasági MBA végzettséget is, és így egy olyan cégnél helyezkedett el, amely az RNS egy alkotó részének a gyártásával foglalkozik. „Most aztán fordult a kocka: a lányomat mutatják be úgy, hogy: tudják-e, hogy az ő édesanyja a Karikó Kati?” – tette hozzá.

A kutatónő saját gyermekkorára is kitért: „A szüleim is példaképeim voltak. Sokat dolgoztak és támogattak. Boldog gyerekkorom volt. Tőlük láttam, hogy keményen dolgozunk, csináljuk, amit kell. Apukám kolbászt csinált, én meg a biológiát” – mondta.

(Kiemelt képünk illusztráció: Fotó: Handout / FAMILY HANDOUT / AFP)