Karácsony Gergely: Akkor ki kell menni a barikádokra

– Megnyerte az előválasztást. Megköszönte már Gyurcsány Ferencnek?

– Tulajdonképpen igen. Elmondtam neki, hogy attól tartottam, az előválasztásunk érdektelenségbe fullad. Ehhez képest nagyon izgalmas lett. Mindvégig meg voltam győződve a győzelmemről, ezért rám jó hatással volt a verseny.

– Épp ezért kérdezem: ha maradt volna a Puzsér–Karácsony-páros, nem valószínű, hogy majdnem hetvenezren szavaznak.

– Bár lehet, hogy Puzsér olyan sokakat töltött volna el rémülettel, hogy elmennek szavazni.

– Egy tízes skálán mérve mennyire hökkent meg, amikor kiderült, Gyurcsány Ferenc ráindítja önre Kálmán Olgát?

– Kilences. Előtte voltak ugyan jelzések, amelyeket akkor még nem tudtam hová tenni arról, hogy a DK-nál van valami fennforgás, de azért igen, meghökkentem.

Fotó: Merész Márton

– És mennyire ijedt meg, amikor kiderült, hogy az ellenzéki szavazók egyik kedvencét állították ki ön ellen?

– Egyáltalán nem voltam megijedve. Kellett néhány óra, amíg megemésztettem a helyzetet, de másnap ezerrel elkezdtünk kampányolni. Nem voltam elbizakodott, de azt gondoltam, mindaz, amit a politikáról tudok meg amit a politikának adni akarok, feljogosít arra, hogy higgyek a győzelmemben. Egy picit nagyobb arányban győztem, mint gondoltam, de ez legyen a legnagyobb bajom.

– Gyurcsány Ferenc azt nyilatkozta, „a politikai bizalom kölcsönösen megvan”. Meglehet, nagyon más a hétköznapi emberek erkölcse, mint a politikusoké, de nehéz hétköznapi ésszel megérteni, miként állhat helyre ilyen hamar a bizalom.

– A győztesnek az a dolga, hogy a bizalmat helyreállítsa. Én az előválasztás előtt azt mondtam, kérek 12 órát, hogy az eredmény ismeretében lefolytassam azokat a tárgyalásokat, amelyek az együttműködés feltételeként szolgálnak. Ez megtörtént. Azóta be is jelentettem, miben állapodtam meg a pártok vezetőivel. A bizalom értékes jószág, könnyű lerombolni és nehéz visszaépíteni. De annak, aki győztes helyzetben van, egy kicsit könnyebb.

– Akkor tényleg visszaállt a bizalom?

– Igen. És tovább is fog épülni.

– A DK először megerősíti, hogy támogatja önt, aztán kihátrál, új jelölttel jön, miközben azt kommunikálja, hogy nem is volt szó az ön támogatásáról. Nyilván ez a politika. De akkor mit nevezünk bizalomnak?

– Például azt nevezzük annak, hogy én ezen nem szőrözök. Előrenézek, nem hátra, a célra figyelek, ami már közös. És ne felejtsük el, hogy a budapesti önkormányzati győzelem nem csak a főpolgármesterről szól. Vannak a DK-nak is, miként a Momentumnak, az MSZP-nek és a Párbeszédnek is polgármesterjelöltjei, egyéni képviselőjelöltjei, akiknek elementáris érdekük, hogy a kampányom közös kampánnyá váljon, és sikeres legyen. A legfontosabb pedig, hogy azt, aki Budapesten vagy vidéken az önkormányzati győzelmünk ellen politizál, a történelem szemétdombjára fogják dobni a szavazóink. Ez egy kicsit erősebb garancia, mint a politikai nyilatkozatok. Az ellenzék nyomora abból ered, hogy hosszú évek óta hatalmi technikákkal és csűrés-csavarással próbálja valahogy egymást szövetségesként megőrizni, ami lehetetlen. Azt méregettük, hogy melyikünk a legnagyobb kicsi, ahelyett hogy csináltunk volna nagy dolgokat. Emiatt lettem az előválasztás híve. Számomra óriási politikai győzelem, hogy bevezettük ezt az új intézményt. Ha bármikor kinyílik az a kérdés, hogy ki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje például, akkor az előválasztás most már magától értetődő módon ott lesz az eszközök között. Én ezzel a javaslatommal nagyjából 2012 óta nyomulok. Először a saját pártomat, aztán az MSZP-t sikerült meggyőzni. A DK sok kérdőjellel ugyan, de belement. A Momentum sem volt lelkes, aztán a végén mégis jól kampányolt. Ez győzelem. Az pedig, hogy ki mit mondott, melyik SMS-ben mit írt, kit szúrt hátba, kit nem, mind-mind múlt idő.

– Csakhogy az önkormányzati választások előtt nagyon nem mindegy, hogy elhiszem-e a másiknak, amit mond.

– Most van csaknem hetvenezer tanúnk arra, hogy amit megbeszéltünk, annak úgy kell lennie.

– A kampányban a három jelölt úgy tett, mintha Londonban, Párizsban vagy New Yorkban lenne, az ígéretek, kis túlzással, kimerítenék e három város költségvetését. Úgy tűnt, mintha nem is a NER-ben élnénk. Jó az, hogy eljátszották, ez egy normális ország?

– Azzá kell tennünk, normálissá. Az előválasztás és tulajdonképpen mindhárom jelölt programja elsősorban arról szólt, hogy ez nem hagyományos önkormányzati választás lesz, hiszen az magáról az önkormányzatiságról is szól. Az előválasztás üzenete épp az, hogy nem az ellenzék jelöltjét keressük, aki legyőzi a Fidesz jelöltjét, hanem a budapestiekét, aki visszaszerzi a várost a benne élőknek, aki kiszabadítja Budapestet a NER fogságából. Ami pedig az ígéreteket illeti: nem egyforma mértékben voltunk nagyvonalúak a költségvetési vonzatokat illetően. Én minden ígéretemről tudom, mennyibe kerül. Közben beszéltem a bevételi lehetőségről, például a Tiborcz-adó bevezetéséről is. Nem csupán szimbolikus lépés lenne a Budapesten élő, a sajátos politikai helyzet miatt zömmel Fidesz-közeli szupergazdagok megadóztatása, ebből ténylegesen lehet forrásokat szerezni. Továbbá őszintén hiszek abban, hogy az Európai Unió finanszírozási mechanizmusait át fogják alakítani úgy, hogy kiemelt témákban – ilyen lehet a klímavédelem vagy a lakhatás ügye – újfajta finanszírozási lehetőségeket nyitnak: a korrupt kormány helyett közvetlenül lehet támogatni Budapestet uniós pénzzel. Így, ahogy Zuglónak már sikerült, Budapest is közvetlenül pályázhatna például energiatakarékos szociális bérlakások építésére.

– Tételezzük föl, hogy ön főpolgármesterként be akarja vezetni a Tiborcz-adót. Másnap azonban összeül az Országgyűlés, és megvonja a fővárostól az adószedés jogát. Ez a NER.

– Az pedig Budapest, hogy egy ilyen szavazás napján sok ezer ember lesz a Kossuth téren. Az is lehet persze, hogy holnap börtönbe zárják az összes ellenzéki politikust. De ilyen alapon ne csináljunk semmit, hanem dőljünk a kardunkba. A Fideszt valóban nem kötik jogi vagy erkölcsi korlátok, de a politikai érdekei igen. Az a cél, hogy érezze: nem érdeke ujjat húzni egy csaknem kétmilliós város polgáraival. Ezt a helyzetet szeretném előidézni azzal, hogy nemcsak egy Fidesz–ellenzék-versenyfutásként értelmezem ezt a választást, hanem úgy, hogy a város a sarkára áll. Ez azt jelentené, hogy véget vet annak az elmúlt kilencéves gyakorlatnak, hogy a főpolgármester lenyomja a kormány akaratát a budapestiek torkán. Azt akarom, hogy a budapestiek akaratát nyomja le a főpolgármester a kormány torkán. Erre mondtam: nem pusztán erős vezető, hanem egy erős város vezetője leszek.

– Ezzel azt is mondja, hogy ha lesz egy ellenzéki többségű közgyűlés, attól Orbán Viktor megszeppen, és visszaadja az egészségügyi intézményeket, az iskolákat.

– Nem tudom, szokott-e megszeppenni, és nem is gondolom reális célkitűzésnek, hogy Budapest hirtelen visszakapja az iskoláit és a kórházait. De azt igenis vallom, hogy a főpolgármesternek dolga és lehetősége is van tenni a fővárosiak egészségéért, ha már az egészségügyet lerohasztották, és a kivéreztetett iskolák mellett hozzájárulni a budapesti diákok versenyképes tudásához. Az is elérhető, hogy a mozgástér ne szűküljön tovább, és például a budapesti tömegközlekedés finanszírozásába a kormány belerakja azt, amit bele kéne tennie. Kivitelezhető, hogy ne lehessen félresöpörni a budapestiek érveit a kormányzati beruházások kapcsán. Ezek erős politikai mandátummal megvalósítható célok. Pontosan tudom, hogy a Fideszt csak a saját politikai-gazdasági-hatalmi érdeke foglalkoztatja. De legyenek tisztában azzal, hogy bár Budapesten most 40 százalékot kaptak az EP-választáson, de ez változhat. Lehet 30 és 20 százalék is, és akár el is lehet veszíteni a parlamenti választást egy elhibázott Budapest-politika miatt. Budapest az ország motorja. A város tönkretétele azoknál is kiverné a biztosítékot, akik nem a fővárosban élnek.

– Akkor nemcsak városvezetőnek készül, hanem olyan politikusnak, aki a NER-rel szemben építi az ellenzék hídfőállását is?

– Én nem szeretném, hogy Budapest a NER elleni csata terepe legyen, nem szeretném a várost háborúba vinni. De ha a Fidesz háborúzni akar, akkor meg fogok harcolni Budapestért és a budapestiekért.

– Ha a Fidesz csorbítaná a közgyűlés kompetenciáit, a főpolgármesteri jogköröket, kiüresítené a még megmaradt önkormányzatiságot, akkor sem változna az ön szerepe?

– Akkor ki kell menni a barikádokra, nincs mit tenni. De szerintem a Fidesz jól felfogott érdeke, hogy a város működőképes maradjon és fejlődjön. Mert akkor az a rendszerellenes lázadás, amit egy, az ellenzéknek kedvező főpolgármester-választás jelent, nem sodorná lefelé őket. Ez rajtuk múlik. Nekem a város érdekét kell néznem. Ha a város érdeke az, hogy kezet rázzak Orbán Viktorral, akkor kezet fogok rázni vele. Ha az öklömet kell rázni, akkor az öklömet fogom rázni.

– Önt be lehetne írni az MSZP történetének érdekes fejezetei közé. Kétszer is megmentette őket, miközben ön mögött egy alig létező párt áll. Ön volt a miniszterelnök-jelölt, ami felhúzta az MSZP-t. Most meg, az EP-választások után, arról beszélt minden elemző, hogy a DK felfalja az MSZP-t. De jött Karácsony Gergely, és visszahozta a szocialistákat a játékba. Kapott már tőlük kiváló dolgozó érdemrendet?

– Nem kaptam, és nem is tartok erre igényt. Én a parlamenti választáson azért álltam bele a miniszterelnök-jelöltségbe, hogy legalább a kétharmadot meg tudjuk akadályozni, valamint azt, hogy a Jobbik legyen a kihívó. Nem az MSZP-t akartam megmenteni, hanem az országot az újabb kétharmadtól. Sajnos az országot akkor nem sikerült megmenti. Az EP-választáson és az előválasztáson pedig bebizonyosodott, hogy az ellenzéki oldal olyan, mint a közlekedőedény. Hozzám rengetegen jöttek oda azzal, hogy „májusban Klárára szavaztunk, most meg önre”. Az elmúlt időszakban az ellenzéki szavazók megtanulták, csak együttműködésben lehet a Fidesz ellen fellépni. De Magyarországnak szüksége van baloldalra, és bár az MSZP-nek megvannak a szervezeti problémái, a pártban túlnyomó többségben rendes, szociáldemokrata emberek politizálnak. Soha nem lesz Magyarországon változás, ha nincs erős baloldali pillére, márpedig az MSZP nélkül nem lesz ilyen.

– És a Párbeszéd? Alig mérhető. Annyira kicsi, hogy felmerül a kérdés, egyáltalán van-e létjogosultsága.

– A Párbeszéd azért jött létre, hogy az ellenzéki együttműködés kovásza legye. Mi nem foglalkoztunk az ellenzéken belüli szavazatok elcsenésének politikájával. Az ellenzéki pártok ugyanis ezt csinálják, bele-belemarnak egymás szavazótáborába, ami sehová sem vezet. Ezzel együtt is, a Párbeszéd most jobban áll, mint a DK a megalakulása utáni harmadik-negyedik évben. Az előválasztási kampányt is jelentős részben a Párbeszéd aktivistáira támaszkodva vívtuk meg – sikerrel. Nem gondolom, hogy szégyenkeznünk kellene.

– Ön tehát a megújuló MSZP politikusa lesz?

– Remélem, hogy az MSZP-vel kötött szövetségünk megmarad, és a szocialisták kimásznak a gödörből, de én a Párbeszéd tagja vagyok, a politikai identitásom egyszerre baloldali és zöld, ezért csak zöldpártban tudok politizálni. Miközben pontosan tudom, hogy a liberálisokkal, a szociáldemokratákkal, az értékelvű konzervatívokkal közösen kell szövetségre lépni annak érdekében, hogy Magyarországon változás legyen. E változás hoz majd stabil demokráciát, amelyben a különféle politikai árnyalatok jelentősége ismét megnő. Engem ez érdekel, és nem az a csúfos játszma, miként tudnak az egymással rivalizáló pártok örömködni egy elbukott EP-választás után azon, hogy ki a legsikeresebb vesztes.

– Közlekedőedényként írja le az ellenzéki tábort. De az értékelvű konzervatívok eddig ebbe nem fértek bele.

– Igen, itt lehetne bővülni.

– De hogyan? A Fidesz-árvákat eddig nem tudta megszólítani az ellenzék.

– Biztosan vannak Fidesz-árvák is, de szerintem sokkal több olyan szavazópolgár van Magyarországon, akinek a szociális biztonság iránti igényét kellene kielégíteni. A Fidesz olcsó válaszként migránsok elleni védőoltást kínál nekik, de nekünk ezeket az embereket meg kell szólítanunk. Ezért gondolom azt, hogy a Fideszt baloldalról lehet leváltani.

Fotó: Merész Márton

– Mi az, amit zuglói polgármesterként nem sikerült megoldania, illetve melyek azok a fejlesztések, amelyek az ön nevéhez köthetően valósultak meg a kerületben?

– A tavalyi parlamenti választáson az MSZP–Párbeszéd-lista Zuglóban kapta a legtöbb szavazatot. Az előválasztáson is az Örs vezér terén érkezett rám a legtöbb voks. Ez fontos visszajelzés. A polgármesterségem kapcsán volt egy olyan elvárásom is magammal szemben, hogy a helyi politizálást felhasználjam arra, hogy közpolitikailag segítsek az ellenzéki politizálást újraértelmezni. Ebből a szempontból a zuglói szociális modellt rendkívül fontosnak gondolom, mert arról szól, hogy a szegénységben élőket nem hagyjuk magukra. Továbbá: polgármesteri időm alatt az összes nagy közterületünket megújítottuk. Tizennégy óvodát újítottunk fel, építettünk egy bölcsődét, fejlesztjük a zuglói sporttelepet. Ráadásul Zugló nem gazdag kerület, és adókivetési szempontból sincs olyan jó helyzetben mint például Kőbánya vagy a XIII. kerület. Azt hirdették rólunk induláskor, hogy mivel sem a bal-, sem a jobboldalnak nem volt többsége, ezért Zugló lesz az új Esztergom.

– Parkolási ügyekben elég nagy összhang alakult ki a két tömb között.

– Nehéz körülmények között kellett dolgoznunk. Mióta az országos politikába visszatértem, a Fidesz mindent megtesz azért, hogy a kerület ne fejlődjön.

– Ebben azok a szocialisták is benne vannak, akikkel szövetségben van.

– Nagy ellenszélben értünk el komoly eredményeket.

– Ha nem jönne össze a főpolgármesteri szék, beül a parlamentbe?

– Nem. Egyszer már beülhettem volna. Az előválasztáson is leszögeztem: nem gondolkodom B tervekben. Szerintem ezt a választást meg fogom nyerni.

– Lemond pártjának társelnöki pozíciójáról?

– Abban az értelemben felfüggesztem, hogy kizárólag a főpolgármesteri kampányra koncentrálok, és minden budapestit képviselni fogok.