Kapunyitási pánik: Meddig tart egy politikusgeneráció szavatossága?

„Amikor a tévében, a reklámokban az új generáció szót hallod, akkor nagy eséllyel valami fost akarnak rád sózni” – így indul a Momentum egyik videoblogja. – Ha viszont konkrétan a politikai generációváltás, az elit megváltoztatása kerül szóba, azt Magyarországon apátia, totális érdektelenség fogadja – folytatják. Hozzáteszik, ez ördögi kör. – Nem hallják meg a hangunkat, nem tesznek értünk, ezért elkezdünk nem politizálni. Ha viszont nem beszélünk és nem politizálunk, akkor nem is fogják meghallani a hangunkat és nem is tesznek értünk. A kör pedig bezárult. De ebből most már baromira elég, meg kell találnunk az utat, hogy a fiatalok újra kulcsszereplői legyenek a politikának” – jelenti ki a vlog narrátora. Megoldásként a Momentum Mozgalmat ajánlja, amely érzékeny és fogékony a fiatalok problémáira.

De vajon tényleg ekkora az érdektelenség a fiatalokban? S vajon lehetséges Magyarországon generációs alapon politikai tényezővé válni, netalán kormányt váltani?

Radnóti András, a Momentum külkapcsolati koordinátora a politika és az értelmiség viszonyáról írt márciusban az Élet és Irodalomban. Szerinte az új magyar humánértelmiség hathatós közreműködése, közéleti szerepvállalása nélkül aligha képzelhető el a magyar demokrácia újjáépítése. Vagyis nemcsak a politikában kívánja a megújulást, hanem az értelmiségben, illetve a politika és az értelmiség kapcsolatának újraértelmezése révén is. Nem mondja ki, hogy a meghatározó értelmiségi kör már öreg, de soraiból kiolvasható: igényli a fiatalítást.

Fotó: MTI

Mikecz Dániel mozgalomkutató a 168 Órának azt mondja: az életkori együttállás még nem vezet politikai generáció kialakulásához. A második világháborút követően a közös célok alakították nemzedéki mozgalommá a fényes szelek népi kollé­­giumi korosztályát. A Kádár-korszakban sok tényező vezetett a nemzeti és a demokratikus ellenzék létrejöttéhez. A szakkollégiumi közösségből eredő Fidesz-generáció­­ra egyidejűleg hatott az idősebb politikai ellenzék mozgolódása, a reformközgazdászok megjelenése és a változás iránt egyre növekvő társadalmi igény.

– A generációs politika mindig valami ellenében jelenik meg, a Fidesz például az állampárttal szemben definiálta magát, az öregek hatalmát akarta megdönteni – magyarázza Mikecz. – Ugyanakkor a generációs önértelmezés elakadást is okoz, amennyiben újrateremti azt, ami ellenében létrejött, vagyis az egyes generációk dominanciáját. Persze aztán megint jön egy „megvesztegethetetlen korosztály”, amely meg kívánja dönteni az előtte járók hatalmát.

Mikecz Dániel példaként említi a két világháború közötti népi kollégiumi mozgalmat, amikor a bentlakásos internátus létesítésével meg akarták teremteni a tanulás, az értelmiségivé válás esélyét a szegény sorsú, többnyire paraszti származású gyerekeknek. A harmincas években indult, utóbb a fényes szelek nemzedékét is útjára indító mozgalom 1949-re megszűnt. Hatása máig érezhető, de a hatalmat nem tudták megdönteni. Ugyanígy nem volt hosszú életű az ötvenes évek közepén létrejött, Nagy Imre híveit tömörítő Petőfi Kör, amely az 1956-os forradalom egyik előzménye és előkészítője volt. Nem értek el átütő sikereket a ’68-asok sem. Valójában a Fidesz volt az első olyan szervezet Magyarországon, amely generációs alapon lett politikai tényező. Ám a Fidesz is gyorsan belátta: generációs pártként nem jut messze. 1993-ban megszüntette a párttagság felső életkori korlátját, amely addig 35 év volt. A szervezet még a kielncvenes években elkezdte befogadni az idősebb kereszténydemokrata, majd kisgazda politikusokat, s velük együtt a szavazóikat is.

A régi szobatársak, a párt alapítói, meghatározó személyiségei közül idővel sokan kiszorultak a pártból, vagy a párton belül hátratolták őket. Ungár Klára, Fodor Gábor rég kiszálltak, Szájer József vagy Deutsch Tamás az Európai Parlamentben politizál, Simicska Lajossal háború dúl, Kövér László és Áder János közjogi méltóságok, de politikai befolyásuk sokkal kisebb, mint mondjuk az első Orbán-kormány idején. A Fideszben egykor megbecsült közgazdászok – Bod Péter Ákos, Mellár Tamás, Csaba László vagy Chikán Attila – ma már Orbán gazdaságpolitikájának kritikusai. Egyedül a pártelnök tartja stabilan a vezető helyet.

Ahogyan Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője mondja, a Fidesz centralizált vezetése 1993–1994 óta Orbán köré épül, így a pártban nincs igazán jelentősége a generációváltásnak.

– A párt Orbán Viktor maga, s csak vele együtt fog megszűnni – teszi hozzá.

Juhász különben sem lát társadalmi igényt a váltásra, de mint mondja, normál esetben nem is onnan érkezik az impulzus a generációváltáshoz, hanem a politikából, az ott megjelenő új szereplőktől. Példaként hozza a Jobbikot, az LMP-t vagy legújabban a Momentumot. Mindannyian a hagyományos pártokkal, elsősorban az éppen aktuális kormánypárttal szemben fogalmazták meg magukat.

– A Jobbik kifejezetten generációs pártként indult, a fiatalokhoz szólt, a „miénk a jövő” szlogennel ezt egyértelművé is tette – mondja Mikecz Dániel. – Aztán amikor szélesíteni akarta a szavazóbázisát, bevetette a cukikampányt. Ma is sok fia­­tal van a pártban, de belátták, néppártosodniuk kell ahhoz, hogy további szavazókat szerezzenek, s a néppárti törekvés része, hogy más korosztályokban is erősíteni próbálnak. Vagyis a Jobbik esetében is csak egy ideig működött a generációs alapú szerveződés. Az LMP programját és politikai eszköztárát tekintve új generá­­ciós volt, ám rövid időn belül bebizonyosodott, másra van igény. Generációs jelentősége van a jól ismert apák-fiúk toposznak is, ami azonban nem a különbségeket, hanem a változatlanságot hangsúlyozza. Míg korábban az állampárt és a demokratikus ellenzék tagjai között „fedeztek fel” többen folytonosságot, úgy most a Momentum és az egykori SZDSZ között látnak szülők-gyerekek kapcsolatot.

– A Momentumról már most látszik, hogy nem akar generációs párt lenni, rendszerint jelzi is, hogy mindenkit vár a soraiba – jegyzi meg Juhász Attila. – Az MSZP többször is megpróbálta a generációváltást, a siker azonban elmaradt. Bár a pártvezetésben és a frakcióban sorra megjelentek a fiatalabbak, maga a párt nem lett fiatalosabb, nem tudott kikerülni a lefelé tartó spirálból. Szavazóbázist utoljára 2006-ban tudott fiatalítani az MSZP. A pártban nincs hosszú távú stratégia a fiatalok megszerzésére és megtartására, de nem tudják szépen elengedni az öregjeiket sem.

– Botka László markáns baloldali programja megcélozta a fiatalokat, de nem látszik, merre fejlődik tovább az üzenet – mondja Mikecz Dániel. Szerinte az MSZP miniszterelnök-jelöltjének azokra a fiatalokra érdemes koncentrálnia, akik a Jobbik üzeneteire rezonálnak. Őket például az érdekli, hogy mit gondol egy politikus a multinacionális cégekről vagy éppen a bérekről. Juhász Attila is úgy látja: a szocialista miniszterelnök-jelölt egyelőre nem vonzott túl sok új szavazót, ugyanakkor a párt szempontjából előremutató, hogy az MSZP most nem kívülről hozott miniszterelnök-jelöltet, hanem maga nevelte ki.

Fotó: MTI

– A kisebb, de sikeres generációváltások, vagyis a fiatalok belépése a politikába általában a pártok ifjúsági szervezetein keresztül történik – folytatja Juhász Attila. Szokás szerint ezek a szerveződések kapják meg azokat a negatív feladatokat, amelyeket a párt befutott emberei nem akarnak vállalni. Aki jól teljesít, előreléphet. Rogán Antal például a Fidelitas alapítója volt, s nem létezett olyan karaktergyilkosság vagy torzítás, amit ne mondott volna bele szemrebbenés nélkül a kamerákba. A Fidelitasból emelkedett ki a jelenlegi külügyminiszter, Szijjártó Péter is.

A 2010-es országgyűlési választás volt az első alkalom, amikor a rendszerváltozás óta felnőtt generációk két új pártja, az LMP és a Jobbik érdemi szereplőként tudott részt venni a politikai versenyben. Ilyen értelemben a 2010-es volt az első generációs választás. Átütő sikert azonban nem értek el, pedig elvileg ott volt hozzá a szavazóbázis.

– A Magyar ifjúság kutatás 2016 nem mutatja a fiatalok tömeges igényét a politikai elitcsere iránt – mondja Szabó Andrea, a kutatási program egyik vezetője. – Sokkal inkább azt érzik, hogy nem igazán tudnak beleszólni a politikába. Odajutottak, hogy általában nem érdekli őket a politika, úgy vélik, nem is az ő dolguk beleszólni, arra ott vannak a profik. Feladatuknak legfeljebb azt tartják, hogy négyévente elmenjenek szavazni.

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának osztályvezetője, a politikai viselkedés és a fiatalok közéleti attitűdjeinek szakértője szerint ez azért alakult így, mert Magyarországon még nem történt meg az állampolgári kultúraváltás. Nem tanulták meg az emberek, hogy igenis bele tudnak szólni a politika alakításába. A tüntetések, megmozdulások ellenére a részvételi demokráciának nincsenek meg az alapjai, sokan nem is ismerik e fogalom jelentését.

2016 őszén készült egy másik kutatás is: azt az egy szót kellett megmondaniuk a megkérdezett fiataloknak, amit a politikához kapcsolnak. A korrupció és a hazugság szavak nyerték a versenyt.

– A 2010 óta eltelt időszak tanulsága, hogy létezik az úgynevezett racionális lázadás. Az elmúlt 20-30 év nemzedéke a „képernyő-társadalmat” képviseli. Minden pillanatban, amikor valami olyan dolog történik, ami a közvetlen életüket befolyásolja, azonnal reagálnak. Racionálisan, de gyorsan lázadnak. Ám ha elmúlt a közvetlen támadás, azonnal visszahúzódnak a képernyő elé. Ez történt az internetadó esetében, a kockás inges megmozdulásokkor vagy legutóbb CEU-ügyben – sorolja Szabó Andrea.

Az ifjúságkutató szerint most még nem lehet megmondani, vajon a Momentumra épülhet-e az új politikai elit.

– Akár sikerrel is járhatnak, mivel az eddigi magyarországi tapasztalatok szerint a felülről szervezett mozgalmak ütőképesebbek. Ilyen volt annak idején a Fidesz is, amely megszólította és csatlakozásra bírta az embereket. A hosszú távú fennmaradás mechanizmusa azonban a néppártosodás, el kell engedni a generációs kérdést.

Juhász Attila is úgy látja, hogy a 2010 óta előbukkanó pártkezdeményezések közül a Momentum a legpotensebb.

– Ettől persze még a jelenlegi 2,5-5 százalékos támogatottság nem jelent kormányváltó erőt – teszi hozzá. – Az is gond, hogy a Momentum az Együtt, a PM és az LMP szavazóit szívja el, tehát nem elsősorban azokat aktivizálja, akik eddig nem politizáltak vagy bizonytalanok.

A Fidesz viszont biztos, ami biztos alapon már beindította a Habony-médiát, s elkezdte a momentumos fiatalok befeketítését, nem túl hosszú múltjuk felderítését és elferdítését. Egyrészt az a cél, hogy betolják őket a balliberális sarokba, ami ellen a Momentum tiltakozik, másrészt fogást keresnek rajtuk.

De vajon a társadalom számára mennyire érdekes, hogy egy politikus fiatal vagy öreg?

– Az emberek a fiatalokhoz a romlatlanságot társítják, ugyanakkor tapasztalatlanságuk gyengeség az idősebb politikusokkal szemben – figyelmeztet Mikecz Dániel.

Szabó Andrea szerint a fiatal szavazók nem igazán különböznek az idősebbektől ebben a vonatkozásban. Elfogadják a számukra felkínált lehetőségeket, nekik is az erős politikus szimpatikus. Emellett fontos nekik a külsőség, illetve hogy az ő nyelvükön szóljanak hozzájuk. Ez alól Orbán Viktor kivétel: őt, bár kevéssé beszél a fiatalok nyelvén, mégis elfogadják, mert erős személyiségnek látják. S egyelőre ez a legfontosabb.