Kaotikus és rejtett pártfinanszírozási rendszer: folynak el a milliók
Léderer szerint a Zuschlag-ügytől úgy lehet megszabadulni, ha szabályozzák a pártok ifjúsági szervezeteinek finanszírozását, nem akkor, ha újabb szervezetek jönnek létre. Léderer tavaly megkereste a parlamenti pártok ifjúsági szervezeteit, hogy dolgozzanak ki egy közös javaslatot a politikai ifjúsági szervezetek átlátható, számon kérhető finanszírozására. Ám hiába sikerült egy sor kérdésben konszenzusra jutniuk, a Fidesz és az MSZP nem volt partner abban, hogy rendbe tegyék a szervezetek gazdálkodását.
Nyílt titoknak számít, hogy a nagy pártok ifjúsági szervezetei részesei a kaotikus – és rejtett – pártfinanszírozási rendszernek. Gusztos Péter (SZDSZ) parlamenti felszólalásában a magyar politika szégyenfoltjának nevezte a helyzetet. „Nincs olyan épeszű választó, aki elhiszi, hogy egy politikus az egyéni választási kampányt egymillió forintból meg tudja csinálni. Ehhez képest a pártok nem képesek meghozni az alapvető – egyébként kétharmados szabályozási körbe tartozó – változásokat.”
Az okok: az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogosítványai túlságosan gyengék; hosszú ideje változatlan az az összeg, amelyet törvényesen el tudnak költeni a pártok a választási kampányban. A kormány ebben a parlamenti ciklusban benyújtott egy törvényjavaslatot, amely számos alapvető kérdést rendezne. Bevezette volna a nyilvános kampányszámlát, erősítette volna az ÁSZ ellenőrzési jogosítványait, azonosítóval kellett volna ellátni az óriásplakátokat, a fizetett hirdetéseket, hogy nyomon követhetőek legyenek. Szabályozta volna a törvény azt is, hogy nyilvánosnak kell lenniük azoknak a tarifáknak, amelyekkel a televíziók hirdetéseket fogadnak be, hogy kiszámolható legyen: egy parlamenti párt mennyit költött például a televíziós hirdetésekre. A jogszabály kimondta volna, hogy rövidítsék le a kampányidőszakot, ezzel is korlátozva a költekezést, és azt is, hogy a kampányidőszakban a mindenkori kormány ne folytathasson propagandatevékenységet.
