Kamu a gyógyszertárban – A homeopátiánál is nagyobb a baj a gyógynövénykivonatokkal

– Uram, tiszta lelkiismerettel egyiket sem ajánlhatom, ezeket a készítményeket ugyanis senki sem ellenőrzi.

Ezt a meglepő választ kaptam a fiatal, egyetemet végzett gyógyszerésztől, amikor azt kérdeztem tőle, melyik a legjobb egy bizonyos gyógynövény különböző gyártók által kínált kivonatai közül. A fiatalember, akitől korábban mindig kiváló tanácsokat kaptam, most elmondta: az étrend-kiegészítőknek nevezett termékekről csak annyit lehet tudni, amennyi a dobozokra van írva. Hogy a kapszulák valójában mit tartalmaznak? Az sajnos a gyártó titka. Hatásvizsgálatok, laboratóriumi elemzések nincsenek, azt is csak remélni lehet, hogy nem ártanak. Még hozzátette:

– Sok mindent árulunk, uram, amit én legszívesebben kisöpörnék a polcokról.

A homeopátia alapelvei ellentmondanak a fizika és a kémia ismert törvényeinek. A fent idézett beszélgetés jutott eszembe, amikor e mondatot olvastam az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) szeptember 17-i állásfoglalásából. A testület kimondta: nincsen bizonyíték arra, hogy a homeopátiás készítmények használnának, viszont kárt okozhatnak, ha egy beteg azért nem jut valódi orvossághoz, mert ezeket a szereket részesíti előnyben. Az Európai Unió tudományos testületei közül korábban soha egy sem jutott még ilyen súlyú, ennyire egyértelmű, konszenzusos álláspontra a gyógyítást a „hasonlót a hasonlóval” elv alapján képzelő gyógymódról.

A 18. század alkonyán egy német orvos, Samuel Hahnemann a kinin hatását próbálta ki saját magán. A maláriához hasonló tüneteket észlelt: lázat, erős szívdobogást, gyomorfájdalmat. Ebből azt az egyébként megalapozatlan következtetést vonta le, hogy nagy adag kinin váltólázat okoz, miközben kis adag gyógyítja. Bátran tovább is ment, és általánosította a tapasztalatot: ha valamiből nagy mennyiség betegséget okoz, abból a kevés ugyanazt meggyógyítja. A „hasonszenvészetről” első tanulmányát 1790-ben írta, 1810-ben pedig megfogalmazta hívei által máig is követett alapelveit. A hasonlóság elve mellett kifejtette a víz emlékezetére vonatkozó tanát. Eszerint minél hígabb egy szer, annál hatékonyabb. Jellemző módon a mai homeopátiás készítményekben már gyakran egy árva molekula sincs az eredeti oldatból, de nem baj, hiszen a víz emlékszik rá. Csak megfelelően kell „potencírozni” az oldatot, ami valójában prózai folyamatot fed: a hígítások után alaposan össze kell rázni az oldatot. Az emlékezet állítólag a rázástól lesz. Drezdában Hahnemann kollégái azonnal hülyeségnek minősítették ezeket a tanokat, és a helyi hatóság megtiltotta neki, hogy saját készítésű patikaszereit árusítsa.

207 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy össz-európai testület végre kinyilvánítsa: tudományosan tarthatatlan bármiféle, az oldott anyagok hosszú távú tér- és időbeli hatását feltételező modell. Az európai akadémiák konzultatív szervezete több ajánlást is tett. Például hogy a jövőben ne tekintsenek gyógyszernek semmilyen készítményt, amelyet nem vetettek alá alapos hatékonysági, biztonsági és minőségi vizsgálatoknak. A gyártók pedig legyenek kötelesek ráírni a készítmény dobozára a pontos hatóanyagtartalmat – bár ez homeopátiás szerek esetében zavarba ejtő feladat. Azok nagy részében ugyanis már semmilyen hatóanyag sincs, állítólag az oldószer „emlékezete” hordozza a gyógyító hatást.

A hazai szakmai körök ellentmondásosan reagáltak. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Hankó Zoltán közölte: az EASAC-határozatról hivatalosan értesítik a patikákat, de a homeopátiás készítményeket addig nem lehet kivonni a forgalomból, amíg az Európai Gyógyszerkönyv orvosságként tartja számon őket. A Semmelweis Egyetem rektora nyilvánosságra hozta: az intézményben nem indul többé Bevezetés a homeopátiába tantárgy, a Fogorvosok Szakmai Kollégiuma pedig azt a felhívást tette közzé, hogy a jövőben a fogorvosi karokon se oktassák a homeofogászatot.

A Magyar Orvosi Kamara a felelősséget a doktorokra hárította. A testület kimondta, hogy az engedélyezett homeopátiás szerek forgalmazását legitimnek tekinti, a forma kedvéért azonban felhívta a figyelmet, hogy szakmai-etikai mérlegelésre van szükség, ha egy orvostól olyan termékről kérnek véleményt, amelynek hatásosságát nem igazolták.

Szomorú tény, hogy Magyarországon orvosok írják fel a teljesen hatástalan szereket. Így nyilatkozott lapunknak Boldogkői Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Szerinte abszurd, hogy miközben a gyógyszereket gyakran kétmilliárd dolláros költséggel, tíz-tizenöt évig tesztelik, hogy forgalomba kerülhessenek, a homeopata szerekre hatásvizsgálat nélkül ütik rá a pecsétet. A molekuláris biológust arról is kérdeztük, nem kellene-e átvennünk azt a gyakorlatot, amit a közelmúltban az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma írt elő. Ott minden „hasonszenvészeti” termékre címkét kell ragasztani, amely kimondja: a készítménynek semmiféle ismert hatása nincsen. Boldogkői szerint nem biztos, hogy ennek lenne visszatartó ereje. Sőt olyan mély gyökereket eresztettek az állítólagos gyógyszermaffia egész világra kiterjedő összeesküvéséről szóló elméletek, hogy még az is lehet, a szándékkal ellentétes lenne a hatás, és csak növekedne a keresletet. A professzor ismeretterjesztő munkája során azt tapasztalta, hogy az alternatív gyógyászat sokak számára hitbéli kérdés – az észérvek hatástalanok. A legszomorúbb, hogy az orvosok között is akad, aki igazán hisz a hókuszpókuszban. Az anyagi érdek nem csak orvosok esetében homályosítja el gyakran a tisztánlátást. Az érdeket márpedig könnyű tetten érni: a homeopátiás szerek előállítása kontinensünkön milliárddolláros üzletág, amely a gyártástól az értékesítésig tízezer embert foglalkoztat.

Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem docense, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság gyógynövény szakosztályának elnöke szerint valójában csak a bizonyított hatású készítmények érdemlik meg a gyógyszer elnevezést, a homeopátiás szereknek valamilyen más kategóriában lenne a helyük. A betiltásukkal sem értene egyet, mert így az illegális szektorba űznék a termékeket, amivel csak sokasodnának a súlyos minőségi gondok is.

Hogy van-e esély arra, hogy a tekintélyes összeurópai tudományos szervezet állásfoglalásának hatására a homeopátiás szereket kihagyják az európai gyógyszerkönyvből? A kutató erre nem lát sok esélyt, a döntés ugyanis a politikusoktól függ, nem a szakmától. Az alternatív gyógymódokban nagyon sokan hisznek, a politikusok pedig nem szeretik a kockázatokat. A gyógyszerészek kiszolgáltatottak. Egy-egy patika hiába döntene úgy szakmai-etikai megfontolásokból, hogy nem tart homeopátiás készítményeket, a gyógyszertári profilrendelet ugyanis kimondja, hogy a beteg kérésére a gyógyszerészek kötelesek beszerezni és kiadni a rendeletben meghatározott készítményeket, beleértve a homeopátiás termékeket és a gyógynövénykivonatokat is. Magyarországon pedig ez utóbbi kategória sokkal több gondot okoz, mint a „hasonszenvészet”.

Az uniós csatlakozás után addig sohasem tapasztalt szabadság zuhant a magyar gyógyszer-kereskedelem világára. Nem használt neki. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke lapunknak felidézte: Magyarország a vasfüggöny mögött kimaradt az ötvenes, hatvanas évek zöld hullámából, amikor a nyugati országokban a szintetikus gyógyszerek mellett a gyógynövénykivonatok feldolgozásai roppant kelendőek lettek. Lassan aztán ezek is beszivárogtak, de a nyolcvanas években ezek az akkor még gyógyhatású termékeknek hívott patikaszerek csak szigorú engedélyezési eljárás után kerülhettek a gyógyszertárakba. A kategóriának és vele a szigornak az uniós harmonizáció vetett véget. Az ilyen termékeket ma étrend-kiegészítőként árulják az EU országaiban, így itthon is, és forgalomba hozatalukhoz már elegendő a szimpla bejelentés is. A hatóságot tájékoztatják arról, hogy mi van a dobozokban, ezt a hatóságnak ellenőrzés nélkül el kell hinnie, a vevő pedig máris hozzájut a patikában. Ahol a terméket kimondva-kimondatlanul a gyógyszerész évszázadok alatt megszerzett tekintélye is hitelesíti – miközben valójában ő maga sem tudja, hogy mit árul.

Lehet, hogy a nyugati társadalmakban a gyártói éthosz fejlettebb. Vagy a betegek jobban tudják, hogy önmagukért is felelősek, nem hagyatkozhatnak csupán az orvos és a patikus mindentudására. Tény, ami tény, Magyarországon hamar kiütköztek a liberalizáció hátrányai. Mint Hankó Zoltán lapunknak elmondta, a szegedi egyetem kutatásai 2008–2009-ben megmutatták, hogy az étrend-kiegészítők között számos hamisítvány akad, ami rombolja az egész gyógyszerforgalmazás tekintélyét. A gyógyszerész kamara ezért 2010-ben kezdeményezte, hogy a gyógyszertárakat ismét minősítsék egészségügyi szolgáltatóknak, a patikusok munkáját egészségügyi feladatnak, az ne szimpla kereskedelem legyen. A jogszabályváltozás megtörtént, ám az étrend-kiegészítők szabályozása az uniós harmonizáció miatt változatlan maradt. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke szerint a patikus maradéktalanul csak akkor láthatná el egészségügyi feladatait, ha kizárólag garantált minőségű termékek kerülnének a patikákba. A jogalkotó bicskája eddig sajnos beletört ebbe a feladatba.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Magyarországon ma tizenötezer-féle étrend-kiegészítő van forgalomban. Ha azt feltételezzük, hogy 95 százalékuk rendben van, akkor is óriási azoknak a készítményeknek a száma, amelyek jobb esetben hatástalanok – rosszabb esetben kárt is okozhatnak. Így nyilatkozott a 168 Órának Csupor Dezső. A közelmúltban fogyasztószereket és potenciafokozókat vizsgált, és mindkét csoportban akadtak hamisított szerek, amelyekben nem voltak benne a dobozokon feltüntetett összetevők. Több potenciafokozóban viszont olyan hatóanyagot talált, amelyet a gyógyszerek közül csak szigorúan vényköteles orvosságok tartalmaznak, ezeket tilos felírni szív- és érrendszeri panaszok esetén. Ha keringési problémákkal küzdő beteg beveszi az ilyen, állítólag csak gyógynövénykivonatokat tartalmazó hamisítványt, akár az életébe is kerülhet.

Miután a 2010-es jogszabályi változtatással nem sikerült egyértelmű helyzetet teremteni, a gyógyszerész kamara idén új kezdeményezéssel állt elő: gyorsítsák az étrend-kiegészítők kereskedelmének tisztulását a piaci szereplők megállapodásával! A kamara megegyezett az étrend-kiegészítők gyártóinak magyarországi szervezetével, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testülettel, a Magyarországi Gyógyszergyártók Szövetségével és a gyógyszer-nagykereskedőkkel is. A megállapodás szerint a nagykereskedő csak akkor veszi át a termékeket, ha azokat olyan tanúsítási rendszeren viszik keresztül, amely megerősíti az összetétellel, minőséggel kapcsolatos bizalmat. A patikák maguk döntenek arról, hogy belépnek-e a biztonságos étrend-kiegészítő programnak elnevezett rendszerbe. Ha igen, vállalniuk kell, hogy csak a megállapodásban részt vevő nagykereskedőktől vesznek át ilyen terméket. Ezek a patikák használhatják a program logóját, amely azt üzeni a vevőknek: itt nem érheti őket baj.

Hankó Zoltán forradalminak nevezi a piaci önkorlátozásra épülő rendszert, amely – mint mondja – mindenkinek jó. Jó a gyártóknak, akik visszaszerezhetik az elvesztett bizalmat, jó a patikáknak, amelyek végre minőségi garanciát kapnak, és jó a vevőnek, aki a logóról felismerheti azokat a gyógyszertárakat, amelyek fontosnak tartják, hogy ne hamisítványt adjanak a pénzéért. Jelentős lépés lesz, ha a tervek szerint novemberben elindul a program.

Azért érdemes tudni: a program önkéntes, és eddig a gyógyszertáraknak csupán a fele jelezte részvételi szándékát. Ami végül is érthető, hiszen aki belép, korlátozza potenciális beszállítóinak körét, talán némi profitról is lemond. És változatlanul nincs szó nemhogy klinikai, de laboratóriumi vizsgálatokról sem. A résztvevők változatlanul bizalmi alapon fogadják el a gyártói dokumentációt. Vagyis messze még az idő, amikor a gyógyszertárak polcain csakis olyasmi lesz, amit a patikus tiszta szívvel ajánlhat. / Barát József