Kampánytitkok, választási jóslatok

– Magas választási részvételre van szükség ahhoz, hogy le tudjuk győzni a Fideszt – erről Molnár Zsolt, az MSZP kampányfőnöke beszélt a Republikon Intézet konferenciáján a fővárosi Gödör Klubban.

Schiffer András, az LMP társelnöke ironikusan úgy reagált, hogy bármi elképzelhető, amíg nem fújták le a meccset, aztán magát idézte: „Erős LMP nélkül nincs változás.” Egyébként Schiffer már a beszélgetés elején jelezte, ő nem egy kampányguru, de mivel meghívták, hát eljött. A hallgatóság felé fordulva figyelmeztetett, hogy nem Budapest belső kerületeinek kétszázezres véleményformáló közössége fogja eldönteni a választást.

– Hiányzik egymillió ember ahhoz, hogy Orbán leváltható legyen – mondta.

Karácsony Gergely, az Együtt–PM kampányfőnöke ehhez annyit fűzött hozzá, hogy 12 évvel ezelőtt, a választások előtti februári konferencián 50 százalék fölé mérték a Fideszt. Ám mégsem Orbánék győztek. Azt mondta, az időközi választások eredménye nem igazolja, hogy a Fidesz annyira vezetne, mint amekkora kormánypárti előnyt a közvélemény-kutatók mérnek.

A három politikus beszélgetését folyamatos csipkelődés jellemezte. Molnár felajánlotta Schiffernek az Összefogás listájának hatodik helyét, amit az LMP-s csípőből visszautasított, mondván: „Számunkra a parlamenti szék nem létkérdés.”

Hájpolták a hisztériát

– Vagy van választói fogadókészség erre, vagy így jártunk – mondta. Amikor Schiffer álbaloldalinak nevezte az MSZP-t, akkor Molnár az asztalon álló névkártyájára az „álbaloldal” szöveget írta. Schiffer többször összefogáshisztinek nevezte a Mesterházy Attila listavezetésével létrejött szövetséget, amelyen a „2010 előtti panoptikum” figurái szerepelnek. A közönség felé mutatva azt mondta, hogy az összefogáspárti véleményformáló kör foglyul ejtette az egész alkotmányos ellenzéket. Szerinte a kormányváltás kudarcát majd nem elsősorban a baloldali pártvezetőkön kell „leverni”, hanem azokon, akik „hájpolták ezt a hisztériát”. Úgy vélte, az összefogással nem jöhet létre a kormányváltás, ő – mint mondta – a harmadik útban hisz.

Molnár erre úgy reagált, hogy csak két út van: vagy a Fidesz győz, vagy az ellenzék. Azt mondta, szeretne olyan országban élni, amelyről Schiffer beszél, de Magyarország már mediterrán ország lesz, mire az a XXIII. századra megvalósul.

Karácsony szerint az új választási rendszerben csak a közös ellenzéki jelöltekkel lehet nyerni. A Medián kutatásaira hivatkozva mondta, hogy nagyobb a hit a kormányváltásban, mint eddig.

Az MSZP-s politikus kritikai és szembesítő kampányt ígért, az LMP-s alapvetően pozitív korteshadjáratot, az Együtt–PM-es azt mondta, csak azt tudják ajánlani, hogy „ez a borzalom véget ér”. Karácsony azt is hozzátette, hogy mindenki a szocialisták kampánytanácsadójára, Ron Werberre mutogat, holott a Fidesznek segítő Arthur Finkelstein módszere sokkal keményebb: „Bélyegezd meg az ellenfeledet, hazudj róla, kelts félelmet, majd éreztesd, hogy azt csak te tudod orvosolni!”

Arra a kérésre, hogy tippeljék meg, ki nyeri a választásokat, Karácsony úgy reagált, szoros lesz a verseny, de ötven százaléknál nagyobb az esély arra, hogy az ellenzék nyer; Molnár szerint ők győznek; Schiffer pedig csak remélte, hogy Orbán menni fog.

Adomázó kampányguruk

A következő szekcióban Borókai Gábor, az Orbán-kormány szóvivője, Gál J. Zoltán két szocialista kormány szóvivője és államtitkára (jelenleg mindketten főszerkesztők, Borókai a Heti Válasznál, Gál a Vasárnapi Híreknél), valamint Bruck Gábor és Horn Gábor, az SZDSZ két kampányfőnöke vitatkozott egymással.

Horn elmesélte, hogy 1990-ben a XIII. kerületben plakátragasztóként kezdte a kampánymunkát. Gál J. az első szabad választások idején éppen az érettségijére készült, és mivel a legjobb csajok a Fidesz körül gyülekeztek, ezért kérte felvételét Orbánék pártjába. Ettől a szándékától csak apja (Gál Zoltán szocialista képviselő, belügyminiszter, parlamenti elnök) a konferencián nem részletezett érvei tántorították el.

Bruck ekkor New Yorkban élt és politikatudományt tanult, a kilencvenes éve közepén tért csak haza és vett részt először Kuncze Gábor, majd Demszky Gábor kampányában.

Borókai 2002-ben kormányszóvivőként kötelező jelleggel vett részt a Fidesz kampánymegbeszélésein. De a ’98-as korteskedésre is rálátott. Elmesélte, hogy a Fidesz először a polgárgondolat újrahonosításával ért el sikereket. A műhelymunkában az is felvetődött, hogy az „aktív ember” kifejezést is „bedobják” a köztudatba, de aztán elvetették az ötletet, mert a nyugdíjasok számára rosszul hangzott volna.
Horn szerint az SZDSZ is végeztetett felmérést arról, hogy a polgár vagy az európai kifejezést kedvelik jobban az emberek.
– Az utóbbi jött ki győztesnek, így a polgár szót átadtuk a Fidesznek – poénkodott.

Gál J. elmesélte, hogy a Népszava főszerkesztő-helyetteseként 2001 körül kapott az Intereurópa Bank titkárságáról egy furcsa faxot. A közlemény arról szólt, hogy a bank elnöke, Medgyessy Péter a szocialisták gazdasági programjáról tájékoztat egy brüsszeli diplomatát.
Elküldte a későbbi kormányszóvivőt, László Boglárt, hogy készítsen interjút Medgyessyvel és kérdezze meg tőle, akar-e miniszterelnök-jelölt lenni. A válasz igen volt.

Ezután ő is beszélgetett a későbbi kormányfővel, és nemsokára feladta az újságírói pályáját és csatlakozott Medgyessy kampánycsapatához.

Aktivizálható bizonytalanok

Bruck úgy vélte, egy jól vezetett kampány a szavazók 2-3 százalékát mozdítja csak meg. Borókai is azt állította, hogy nincs sok esély arra, hogy a jelenlegi állás megváltozzon.

– Sokkoló információnak kell kiderülnie ahhoz, hogy forduljon a kocka – mondta.

Horn szerint ennél azért bonyolultabb a helyzet. Bár igazat adott Brucknak, de azt mondta, hogy felmérések szerint létezik egy körülbelül 800 ezres szavazótábor, melynek tagjai az utolsó pillanatban döntenek. Ők nem különösebben érdeklődnek a politika iránt, az alsó középosztályból jönnek, és mindig ahhoz csapódnak, aki el tudja hitetni magáról, hogy győzhet.

Gál J. szerint a mostani választás minden eddigitől eltérő lesz, hiszen a kormány átírta a választási szabályokat, mások a médiaviszonyok, jobbra lejt a pálya, és közvélemény-kutatásokra stratégiát építeni nem lehet.

Ki a nagyobb gonosz?

Borókai a médiaviszonyok egyenlőtlensége kapcsán arról beszélt, hogy ’98 előtt a jobboldalon a Magyar Nemzet, az Új Magyarország és a Demokrata állt. Ez a három lap mintegy százezer vásárló révén összesen háromszázezer olvasóhoz jutott el. Szerinte ma ennél kiegyenlítettebb a pálya.

Horn arra figyelmeztetett, hogy a médiatúlsúlyon nem múlik a választás, a direkt marketing szerepét tartotta fontosnak, miközben a CÖF-plakáterdőt improduktívnak nevezte.

Ezután arról beszéltek, hogy az ellenzéki oldalon milyen kampányüzenetre lenne szükség. Gál J. szerint a Kelet és a Nyugat közötti ellentétre kellene építeni. Előbbi felé a Fidesz, utóbbihoz az ellenzék vinné az országot. Bruck erre csak annyit jegyzett meg, hogy szerinte arról szól majd a kampány, ki a nagyobb gonosz. Horn szerint azt az üzenetet kéne „az asztalra tenni”, hogy beteg a társadalom.

Borókai ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy a jobboldallal ellentétben nincs vízió a baloldalon.

Bruck erre így „lőtt vissza”: 2010-ben a Fidesznek sem volt más üzenete, mint hogy el kell takarítani a szocialistákat.

És ez akkor bejött.