Jövő évi büdzsé: Orbán vicces kedvében van

Döntse el mindenki vérmérséklete szerint, tréfálkozásnak, viccelődésnek vagy dühítő cinizmusnak tartja a kormányfő kijelentését arról, hogy „keresik az adócsökkentés lehetőségeit”. Mondja ezt pont akkor, amikor a pártja a parlamentben megszavazza a 2015-ös költségvetést, amely féltucatnyi új adófajtát és ugyanennyi adóemelést vezet be, miközben szó sincs benne a választási kampányban beígért csökkentésekről és kedvezményekről. Írjuk azért Orbán Viktor javára, hogy igen óvatosan fogalmaz, négy és fél évvel ezelőtt még egyszeri, általános és nagyarányú adócsökkentést helyezett kilátásba győzelmük esetére. Ebből aztán az szja felső kulcsának megszüntetése lett csupán, viszont azóta nagyjából negyven új adót vezettek be, köztük számos olyant, amelyekre korábban gondolni sem mertünk. Ezen túlmenően az egyéb közterhek többségét is emelték, a mentességek egy részét – például a minimálbérét – pedig megszüntették.

Ez nem zavarja a Fideszt abban, hogy a büdzsével kapcsolatos bírálatokra a rá jellemző közleménnyel reagáljon. Ebben az újabb adóterheket azzal igyekszik megvédeni, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején még több adót kellett fizetni, ami egyrészt aligha magyarázza, miért kell nekik öt év múltán még újabb terheket rakni a vállunkra, másrészt az állítás közönséges hazugság. Bármilyen alapon hasonlítjuk össze az akkori és a mostani helyzetet, nyilvánvalóan kiderül: ma sokkal több adófajta van, mint öt éve, az átlagos adóterhelés mértéke a hivatalos statisztikák szerint is jelentősen nőtt, akárcsak a behajtott adó abszolút összege és reálértéke. Ezt természetesen Orbánék is pontosan tudják, de a jelek szerint a megzavarodott kommunikációs stábjuknak nem telik többre, mint szánalmasan ismét a szocik ellen vádaskodni, így próbálni kitérni az elől, hogy magyarázni próbálják a magyarázhatatlant.

A sorozatos kormányzati botrányok és az egyre irritálóbb ötletelések nyomán immár a fideszes propaganda bűvöletében élők mind nagyobb része is kezdi felismerni az orbáni kormányzás lényegét, a gátlástalan hatalmi törekvések és haszonszerzés összefonódását. Azt már inkább csak a hozzáértők látják, hogy mindez a tartalékok kimerítésével és a gazdasági szereplők kiszipolyozásával jár. Mindez döbbenetes hozzá nem értéssel társul, amelyet erőszakos és arrogáns fellépéssel kompenzálnak.

Jellemző példája ennek, hogy Varga Mihály, aki pedig még rendelkezik is némi szakmai háttérrel, bátran kijelenti a költségvetésről, hogy „jó szívvel lehet támogatni”. Teszi ezt azt követően, hogy az egyik államtitkára az új adók veszélyes következményeire rámutató interpellációra úgy válaszol, hogy a várható hatások kalkulációja nem az ő feladatuk. Hát ugyan kié? Ennél önleleplezőbb megnyilatkozás aligha van, beismeri ugyanis a fideszes kormányzási módszer lényegét: kitalálnak valamit, és bevezetik, anélkül hogy megfelelően előkészítenék és a normális eljárásnak megfelelően hatástanulmányokra alapoznák a döntést. Ez eddig is tudható volt, de már nem is tagadják.

Ne csodálkozzunk hát, hogy szakértők szakmai kontroll nélküli, irracionális elképzelésekkel teli ötletrohamnak minősítik a jövő évi büdzsét. A GKI szerint a döntő baja az, hogy a növekedés ösztönzésének és az állam hatékonyabb működésének kormányzati ígérete helyett a közterhek további növelésére alapozódik, és főként az üzleti szférát sújtja új adókkal. Leginkább a kiszemelt ágazatokat, ráadásul az szja-val szemben progresszíven (média, kereskedelem, dohányipar), tudatosan piactorzító és tisztességtelen módon. Ezzel kifejezetten a klienseket preferálja, miközben szinte mindenki más rosszabbul jár. A torz adórendszer és a kormányzati lépések a növekedés hajtóerejét jelentő ágazatokat és vállalkozásokat büntetik, közben pedig a társadalmi különbségeket növelik. Független elemzők egybehangzó véleménye szerint ez nem a fenntartható fejlődés, hanem a gyorsuló leszakadás felé vezet.

A befektetők ugyanígy gondolják, és hazánkat az unió keleti régiójának legsérülékenyebb országának tartják. Aktuális példája ennek, hogy az orosz pénzügyi válság leginkább a forintra és a magyar tőzsdére hatott, jelezve, hogy a térségből menekülő tőke elsősorban a mi piacunkat hagyja el. Érdemes összehasonlítani a keddi tőzsdei adatokat: az orosz pánik nálunk hatalmas zuhanáshoz vezetett, miközben a hanyatló Nyugaton szépen emelkedtek az árfolyamok. Mit várunk persze, ha Orbánék látványosan elkötelezik magukat Putyinék mellett, és az ottani modellt tekintik követendő példának?