Jobbik-színház
Itt a pártelnök (szemfüles fotósok már lencsevégre kapták zakója alatti gárdamellényét), itt a szkinhedvezérből ifjúságpolitikussá avanzsált cigányverő, a kisdobos, a volt tévés, a huszonhárom éves szóvivő és oktatási kabinetvezető (mindjárt végez az egyetemen). Az utolsó sorban pedig Szegedi Csanád és Morvai Krisztina adja a hátvédet.
„Abban a történelmi parlamentben nem volt radikális jobboldali párt és frakció. Most viszont a választók akaratából van. Le kell szögeznünk, hogy minden országgyűlési képviselő egyenlő legitimáció birtokosa, jogállásukban nincs különbség” – szólnak Sólyom László szavai. Bólogatnak is az egyenlők, büszkén húzzák ki magukat a padsorokban. Itt a pártelnök (szemfüles fotósok már lencsevégre kapták zakója alatti gárdamellényét), itt a szkinhedvezérből ifjúságpolitikussá avanzsált cigányverő, a kisdobos, a volt tévés, a huszonhárom éves szóvivő és oktatási kabinetvezető (mindjárt végez az egyetemen). Az utolsó sorban pedig Szegedi Csanád és Morvai Krisztina adja a hátvédet.
„Azzal foglalja el Magyarország megkérdőjelezhetetlen helyét a demokráciák sorában, ha megfékezi a szélsőségesek erőszakosságát és propagandáját” – folytatja az elnök. Bólogat megint a nemzeti frakció, Gaudi-Nagy széles mozdulattal mutat az MSZP felé.
A szünetben a frakció büszkeségei, az ifjak (tévéostrom, rendőrverés, cigányozás) fortissimóban röhögnek a szocikon és Mesterházyn. Alattuk süppedős a vörös szőnyeg, bennük hevül a büszkeség.
– Maga van a 168 Órától? Na, hogy tetszett a székely himnusz? Megírhatja, most már tényleg megtörtént a rendszerváltás – mosolyog, mosolyog Morvai, a magyarok nagyasszonya, vonul, interjút ad és énekel, ha már csak a színházasdi maradt a törvénykezés helyett.
