Járvány kibiztosítva
Világbanki felmérések szerint a járványok áldozatai manapság elsősorban a telepszerű körülmények közt élő romák. A szegénység, az elégtelen higiénés feltételek, a zsúfolt és alacsony komfortfokozatú lakókörülmények – mind növelik a fertőzés kockázatát.
A magyarországi romák jelentős részének a megfelelő mennyiségű – és különösen a megfelelő minőségű – étel járványok nélkül sem áll rendelkezésére. Nemzetközi vizsgálatok az igazolják, hogy a köreikben gyakori korai halálozás okai között első helyen az életmódbeli és a táplálkozási szokások állnak, ezeket sorrendben követik az egészségtelen munka- és életkörülmények, a szociális és pszichoszociális körülmények, valamint a környezetszennyezés.

A magyarországi romák többsége ma környezet-egészségügyi szempontból veszélyeztetett területeken él, ott, ahol az extenzív iparosítás korábban a legtöbb kárt tette. A közgyógyellátás fokozatos szűkítése, illetve az önkormányzati szociálpolitika krízishelyzetek kezelésére fordítható forrásainak szűkülése rendkívül hátrányosan érinti a beteg romákat. Ráadásul a rossz anyagi helyzetben lévő cigányok nem tudják megvásárolni a gyógyulásukhoz szükséges kedvezőbb körülményeket. Mindezt több hazai és nemzetközi kutatás és terepmunka tárta fel, támasztja alá. Ezekre az egyébként sem kedvező jelenségekre csapott le most a koronavírus-járvány.
„Drámai, ami itt van, folyamatosan kapom a segélykiáltásokat, csinálj valamit”
– csuklik el a hangja a telepeken elfogadott, első generációs és több díjat nyert roma újságírónak, Lakatos Elzának, ahogy sorolja a gondokat.
A legkeményebb eset után eredve én is felkapom a telefont, és máris zúdul rám a panasz, meg az állapotokat igazoló rengeteg fotó.
„Rettegünk, hogy napokon belül tömeges megbetegedések lesznek, ha nem kapunk segítséget”
– ezzel nyit a kalocsai Sztojka Kati emberi jogi aktivista, aki helyben próbál válaszlépéseket találni a krízisre. A Bács-Kiskun megyei város három romatelepén összesen százötven család, mintegy kétezer ember él lerobbant házakban, túlzsúfolt körülmények között. Kati beszámolója szerint közegészségügyi szempontból a legkritikusabb a mintegy ezer lelket számláló Kertekalja-Malomszög városrészben lévő telep. Itt sok helyen nincs vezetékes víz, sokaknál már áram sem, és akad, ahol udvari árnyékszék sincs. Ráadásul a telep mellett folyik el a város szennyvize, így patkányok is meg-megjelennek a cigánysoron.

Az itt lakók közt kevés az idős ember, viszont sok a gyerek. Az utóbbiakra most a legveszélyesebb a vírus. Az elmúlt hetekben volt is nagy riadalom a telepen, miután egy gyerek két hétig lélegeztetőgépen volt tüdőgyulladással. Szerencsére kiderült, hogy nem a koronavírus miatt.
Kati elmondása szerint a város vezetése nem hozott létre semmilyen külön grémiumot a járványügyi helyzet kezelésére. Annyi történt, hogy a polgármester felhívására a vállalkozók tejet, halat, illetve párizsi felvágottat ajánlottak fel a város lakóinak. Miután azonban „a nagyon furcsa ízű” párizsi a többségi lakosok egyikének sem kellett, a szállítmányt szétosztották a romák közt.

„Az önkormányzat egyébként sem fertőtlenítőt, sem kesztyűt, sem maszkot nem adott a telepieknek”
– panaszolja Kati, aki így jobb híján tehetős külföldi romáktól kért adományokat: gyógyszereket, vitaminokat, fertőtlenítőt. Ezenkívül – mivel önkéntese a szervezetnek – a Magyar Pünkösdi Szeretetszolgálathoz fordult. Kaptak is a telepiek kétszáz élelmiszercsomagot. A telepi roma férfiak egyébként alig egy hónapja még közmunkásként vagy építőipari segédmunkásként dolgoztak, mostanra azonban, sokakhoz hasonlóan, ők is elvesztették a munkájukat.
Az eddigi segítségekkel a telepiek mostanig húzták, mire azonban lapunk megjelenik, már elfogynak az adományok, és senki nem tudja, hogyan tovább. A védtelenül maradt romák félnek. Nagy esélyük van arra, hogy a vírus beszabadul a telepre, és minden egyszerre robban köztük: tombol majd a betegség, az éhség, és kiéleződnek a társadalmi feszültségek is, mert a többség majd a romákat teszi felelőssé az esetleg bekövetkező fertőzésekért.
És ez csak egyetlen példa az országból, ahol csaknem hétszáz hasonló cigánytelep van.