Ismét ezrek távozhatnak az egészségügyből

Országos demonstrációt tervez az egészségügyi szakdolgozói kamara. Az ápolók a járvány tragikus napjaiban tanúsított helytállásukért méltatlanul alacsony bérük emelését várták, nem pedig olyan pótszabadságot, amit ki sem tudnak venni. A felmérések szerint ismét ezrek távozhatnak az egészségügyből. Két hete tartott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor miniszterelnök elutasította az egészségügy átalakításának gondolatát, mint mondta: „Csak reformot ne!” Valójában azonban a reform elkerülhetetlen, és javában zajlik. Igaz, nem sok sikerrel.

„A kórházak a szakdolgozókat nem tudják elengedni rendes évi szabadságukra sem éppen akkor, amikor a járvány terhelésének enyhülése után visszaállnak a normál üzemmódra. Az ápolók húzzák-vonják vissza az ágyakat a korábbi betegellátó osztályokra, ahogyan ezt a kiürítések idején is tettét. Sok szakdolgozó még a tavalyi szabadságát sem tudta kivenni, és a terhelés a várólisták miatt nem fog csökkenni.”

Így magyarázta a 168 Órának Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, hogy miért váltott ki felháborodást a szakdolgozók körében, hogy a kormány tíznapnyi pótszabadsággal kívánja jutalmazni a kollégákat a helytállásukért a járvány második és harmadik hullámának idején. Bérüket, amely mélyen a magyar átlagfizetés alatt van, nem emelték meg, mint januárban az orvosokét. Az elnök arról is beszámolt, hogy egy vállalkozó balatoni panziójában ötvennégy szakdolgozónak és a családjaiknak ingyenes üdülést ajánlott fel. Az egyhetes nyaralásból végül csak háromnapos turnusok lettek, mert az ápolási igazgatók nem engedték el nyaralni a dolgozókat.

A kamara a közelmúltban felmérést készített a tagjai között, amelyet 9421 szakdolgozó töltött ki. A válaszadók tizennyolc százaléka távozni készül, miután az egészségügyben június 15-én megszűnt a felmondási tilalom. További negyvenöt százalék még nem döntött, kivár. Ebből a két csoportból 1557 szakdolgozó úgy nyilatkozott, hogy kész végleg elhagyni az egészségügyet. A kamarai tagok 77,8 százaléka (7325 válaszadó) pedig felhatalmazta a szervezet elnökségét országos demonstráció megszervezésére. Balogh Zoltán azt mondta: figyelemre méltó, hogy egyre növekszik azok száma, akik külföldi munkavállaláshoz kérnek úgynevezett jóhírnév-igazolásokat, ami a szakdolgozók között korábban egyáltalán nem volt jellemző. A kollégák közül már hatszázötven útra kész, és ebben nincsenek benne, akik „privátban” idősgondozást vállalnak, tehát nincsen szükségük igazolásra. Legalább ezren azt fontolgatják, hogy saját vállalkozást indítanak, házi betegápolást vállalnak, dietetikusként vagy gyógytornászként önállósítják magukat.

Még baljósabb eredménnyel zárult a Független Egészségügyi Szakszervezet felmérése, amelyből az derült ki, hogy az ezerkétszáz válaszadó több mint fele távozni készül a pályáról. Felmondását tervezi negyvennyolc százalék, százból nyolc válaszadó pedig nyugdíjba készül. Mindössze tizenöt százalék jelezte, hogy kitart az állami egészségügy mellett. A nővérek általában az alacsony bérekre és a kimerültségre panaszkodnak, ami érthető is, hiszen a hazai átlagbért többségük csak akkor éri el, ha hetente hatvan-hetven órát dolgozik. Sokan említették, hogy az új szolgálati jogviszony bevezetése után számos kedvezményt elveszítettek, elestek az úgynevezett jubileumi jutalomtól. Vannak, akiknek csökkent a bérük, de a többség jövedelme változatlan maradt, míg a mellettük dolgozó orvosok fizetése nyolcvan-százhúsz százalékkal nőtt. Említették azt is, hogy másodállások engedélyezéséhez túl sok, magánéletüket firtató kérdésre kell felelniük.

„Erőforráskrízis van az egészségügyben. Több tízezer kollégával kevesebb van a rendszerben, mint tíz éve, és egyre növekszik az üres álláshelyek száma. Míg az orvosok esetében a 2010-es évek eleje óta sikerült megállítani az elvándorlás folyamatát, a szakdolgozói körben mélyrepülés van”

– mondta Balogh Zoltán. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ápolók átlagéletkora ötven év, öt-tíz éven belül tömegek mennek nyugdíjba. Őket még akkor sem sikerülne pótolni, ha már a holnapi naptól kezdve hatékony, tervszerű, összehangolt intézkedéseket tennénk.

További felmondások várhatóak

Ennek azonban sajnos nyoma sincs. Miközben az egészségügyiek jogállásáról szóló törvény feltételei miatt legalább négyezren távoztak, kórházanként ismét tucatnyi szakdolgozó felmondása várható, még akkor is, ha ez nem éri el a felmérésekben jelzett arányt, hiszen az elégedetlenek hajlamosabbak kitölteni a kérdőíveket, mint azok, akik már belenyugodtak a helyzetükbe.

„Annyira kiélezett a helyzet, különösen a szülészeteken és az intenzív osztályokon, hogy ha most csak ötszázan távoznak, az is országos szintű nehézségeket okozhat”

– mondta Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának közgazdásza. Már egy-két jól képzett nővér felmondása is rányomhatja a bélyegét egy-egy kórházi osztály működésére.

Ápolók ellátnak egy beteget a Jósa András Oktatókórház COVID-intenzív osztályán Nyíregyházán 2020. november 25-én. Fotó: Balázs Attila / MTI

Mindeközben a magyar lakosság, különösen a krónikus betegek egészségi állapota jelentősen romlott az elmúlt évben, amikor az állami ellátás szinte csak COVID-os betegeket fogadott. Soha nem tapasztalt hosszúságúra nyúltak a várólisták: szürkehályog-műtétre például már több mint tizenegyezren várnak, térdműtétre több mint hétezren, csípőprotézisre pedig közel hatezren, és ez akár több mint öt évet is jelenthet. A helyzet most tehát rosszabb, mint a járványt megelőző időszakban volt, pedig már akkor is mélyen az uniós átlag alatt teljesített a magyar egészségügy. 2019-ben a V4 országai közül Magyarországon jutott a legkevesebb forrás az ágazatba.

Míg 2010-ben a GDP 7,7 százalékát költöttük egészségügyre és ebből öt százalék állami forrásokból érkezett, 2019-ben már csak 6,4 százalék jutott a kórházaknak és az alapellátásnak. Ebből csak 4,4 százalék érkezett az adóinkból a költségvetésen keresztül, a többit zsebből kellett hozzátenni. Miután kifizettük az egészségügyi hozzájárulást, mehetünk a magánszolgáltatókhoz, ha sürgős figyelmet akarunk. Jellemző, hogy a szívinfarktusok, agyvérzések aránya nálunk a negyedik legmagasabb az unióban, tüdőrákban és vastagbélrákban vezetünk. Románia és Litvánia után Magyarországon a legrosszabb a hetvenöt évesnél fiatalabbak úgynevezett korai halálozásának aránya.

Kormányzati szándék

A kormányzat fejlesztési eltökéltségének egyelőre kevés jele mutatkozik. Jellemző, hogy Orbán Viktor miniszterelnök három hete arról beszélt, hogy legyőztük a pandémiát, két hete bejelentette, hogy az ország felkészült a negyedik járványhullámra. Múlt kedden hatvanhétezren szurkoltak a Puskás Arénában, majd egy nap múlva a kormány meghosszabbította a járványügyi készültséget. Sajtótájékoztatóján a kormányfő azt is kijelentette, hogy „semmilyen egészségügyi átszervezés vagy reform nem lesz”. Csakhogy az egészségügyiek jogállásáról szóló törvény elfogadásával valóságos rohamreform valósult meg a járvány második és harmadik hulláma idején, miközben majdnem harmincezer honfitársunk vesztette életet. A harmadik hullám után a magyar kormány május 11-én nyújtotta be az Európai Bizottságnak az uniós helyreállítási alap felhasználásáról szóló terveit, amelyek egyértelművé tették a kormányzati szándékot a negyvenegyezerből tízezer kihasználatlanul álló kórházi ágy leépítésére, de a reformot maga a munkaerőhiány is eleve kikényszerítené: itthon ma már képtelenség 164 kórházat üzemeltetni.

Az orvosbérek emelésére a kormány idén 293 milliárd forintot szán, amit megpróbál uniós forrásból fedezni, ám Sinkó Eszter szerint ettől a betegeknek egyelőre nem lett jobb, sőt bizonyos szempontból romlott a helyzet. „A rendszer átalakítása először akkor fogott padlót, amikor zavaros helyzet alakult ki az ügyeleti beosztások körül. Az Országos Kórházi Főigazgatóság álláspontja az volt, hogy a jócskán megemelt alapbérek mellett alacsonyabb összegű ügyeleti pótlék is elég lesz. A kórházak többsége erre azt jelentette, hogy a régi díjakért nem tudják biztosítani az ügyeletet: ennyiért nem vállalják az orvosok. Az emelt összegű ügyeleti díjaknak, helyettesítéseknek, pótlékoknak azóta sincs meg a fedezetük, ez pedig összesen hetven- és százmilliárd forint közötti hiányt generálhat.”

Az egészségügyi közgazdász szerint az orvosbér-emelésekkel az egyik legnagyobb gond, hogy mindenkinek ugyanazt az összeget adják, így nem marad lehetőség arra, hogy a kórházak igazgatói jutalmazzák azokat, akik jobban teljesítenek, vagy csökkentsék azok bérét, akiknek alacsonyabb a teljesítményük. Így nem lesz mivel motiválniuk a doktorokat arra, hogy éjszakai ügyeletet vállaljanak, többet műtsenek, több beteget vizsgáljak meg, ami a várólisták csökkentése miatt is kulcskérdés lenne. A beteg pedig így nem tud orvost választani. „Ki az a sebész, aki azt fogja mondani: persze, jöjjön hozzám, Marika, igen, magát is megműtöm, Pista bácsi, és ezért semmire sem tartok igényt!”

Megoldások

Sinkó Eszter javasolta, hogy a MOK által javasolt béremelés eddig ki nem fizetett harminc százalékát adják át a kórházi vezetésnek, amely így teljesítmény szerint differenciálni tudna a doktorok között. Az orvosválasztást pedig a közellátásban pluszdíjhoz kellene kötni – ahogyan ezt Nagy-Britanniában, Franciaországban, vagy Ausztriában teszik. Ennek érdekében kvótarendszert kellene létrehozni, amely szerint a legjobb gyógyítók húsz-huszonöt százalékát lehetne választani; az orvosok teljesítménymutatói pedig legyenek nyilvánosak: a betegek lássák, kinek a páciensei gyógyulnak gyorsabban, kinél kevesebb a szövődmény, kinek a betegeit nem kell visszarendelni sikertelen műtét miatt.

A szakdolgozói kamara elnöke szerint a legfontosabb és legsürgősebb első lépés most az, hogy hozzák előre a szakdolgozók 2022. január 1-jére tervezett béremelését. A későbbi kapkodás helyett azokat a gyakorlott szakdolgozókat kell most megtartani, akik a rendszerben vannak, még nem mentek el – példaszerűen helytállnak. Emelni kellene a kezdő fizetéseket, és premizálni azokat, akik évtizedek óta emberpróbáló munkát végeznek az ellátórendszerben. A második lépés, hogy a szakdolgozói bértáblát az orvosi mintájára alakítsák át.

Az OKJ-s végzettségű kezdő ápoló kapja meg a pályakezdő orvos fizetésének ötven százalékát, és ahogy múlnak az évek, a szakdolgozó jövedelme is növekedjen az orvosi bértábla arányaival megegyező módon. Ugyanakkor a fiatalok számára vonzóvá kellene tenni az egészségügyi szakdolgozói pályát annak mintájára, ahogyan a fiatal orvosok nyolcvan-nyolcvanöt százaléka ma már a rezidensi programban itthon tesz szakvizsgát. Gyors változást azonban sajnos egyik javaslat elfogadásától sem várhatunk. A magánegészségügy erősödése az állami szektor rovására belátható időn belül tovább tart majd.

(Kiemelt kép: orvosok és ápolók a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház Covid-osztályán 2020. november 25-én. Fotó: Balázs Attila / MTI)