Iskolacsalogató Piliscsabán

ÓNODY-MOLNÁR Dóra

Piliscsaba kicsi, a Budapest környéki hegyek ölelésében fekvő város, alig nyolcezer lakossal. A településnek és környékének gazdag az iskolahálózata, a városnak egy német nemzetiségi, egy katolikus, valamint egy állami intézménye van. Talán már mondani sem kell, melyikben tanulnak a település szegénységben élő, roma származású tanulói. Igen, az államiban.

A város hét éve azzal került a címlapokra, hogy a súlyos óvodai férőhelyhiánnyal küzdő település félmilliárd forintnyi uniós pénzt dobott vissza, amelyet egy háromszáz gyermeket befogadó óvoda építésére nyert el. Az akkori polgármester szerint azért, mert az önkormányzat nem képes vállalni az építéshez szükséges önrészt. Csakhogy ezt a képviselő-testület pénzügyi bizottságának elnöke cáfolta. És hogy valójában miért mondott le egy ekkora fejlesztésről az a település, ahová tömegével költöztek ki a közeli fővárosból a kisgyerekes családok? Mert a háromszáz férőhelyes óvodába együtt járt volna a település összes óvodáskorú gyereke, legyen cigány vagy nem cigány, szegény vagy gazdag. E nagy, integrált intézmény kiváltotta volna a település három különböző pontján működő kisebb óvodákat, és nem tette volna lehetővé, hogy a helyi elit elkülönítse saját gyerekeit.

Ráadásul 2009-re Piliscsaba a félmilliárd forintból már lehívott 174 millió forint előleget. A szabályok szerint kamatostul kellett visszafizetni a pénzt, plusz öt évig semmilyen uniós forrásra nem pályázhatott. (Ez utóbbit biztosan nem tartotta be a település, mert két éve adtak át egy 120 millió forint uniós forrásból felújított óvodát.) A kamatokkal bukott összegből bőven kijött volna a beruházáshoz szükséges önrész – vagyis hamis volt a polgármester mentegetőzése. De úgy látszik, az integrált óvoda megépítését mindenáron meg kellett akadályozni.

Ilyen előzmények után meglepő fordulatnak tűnt, hogy az egyre inkább csak a cigány gyerekek gyűjtőiskolájává váló Jókai bezárásáról döntött az önkormányzat. A terv az volt, hogy felmenő rendszerben nem indítanak több első osztályt. Aztán jött az államosítás, a Klik átvette a településtől az iskolák fenntartását. És 2013 szeptemberében újra indult első osztály a Jókaiban. A szavakban mindig eltökélten szegregációellenes Balog Zoltán miniszternek ez annyira nem volt ellenére, hogy államtitkárát, az azóta kormányszóvivővé avanzsált Kovács Zoltánt küldte el a tanévnyitóra a kormány képviseletében. A Klik akkor azzal indokolta az új első osztály elindítását, hogy „az intézmény pályázati forrásból esélyt kapott a talpra állásra, a megújulásra, s így egyedüli állami fenntartású általános iskolaként ismét vonzóvá válhat a településen élők számára”.

Ha az Orbán-kormány egyetlen percig is komolyan venné a saját célját, miszerint az államosítás csökkenti az iskolák közötti egyenlőtlenségeket, valamint a hátrányos helyzetű és/vagy roma gyerekek oktatási elkülönítését, akkor bizonyosan nem indított volna újra első osztályt 2013-ban a Jókaiban. Elég szemügyre venni a kompetenciamérési adatokat, amelyek a kistérségben a legrosszabbak közül valók. Daróczi Gábor jogvédő, aki piliscsabai lakosként is jól ismeri a helyzetet, lapunknak azt mondja: a 2014-es 6. osztályos mérés adatsorából látszik, a jókais gyerekek teljesítménye mélyen az országos átlag alatt van.

– A legriasztóbb az, hogy még a legrosszabb eredményeket nyújtó falusi kisiskolákba járók is sokkal jobban teljesítenek náluk.
Nem függetlenül az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) településen végzett jogvédő munkájától, a miniszter tavaly bejelentette: „nem engedélyezi újabb cigány osztály indítását”. De arról elfelejtett gondoskodni, hogy a már beiratkozott gyerekek sorsát az általa vezetett hivatal rendezze. Tanévkezdéskor ugyanis a Klik – illetve az illetékes kormányhivatal – nem jelölt ki kötelező felvételt biztosító iskolát, ami megalázó helyzetbe hozta a roma szülőket. Egyikük sem kapott ugyanis tájékoztatást sem az iskolától, sem a pilisvörösvári tankerülettől arra vonatkozóan, ha nem indul új első osztály, akkor melyik iskolában kezdheti meg gyermekük az első évet. Még augusztus végén sem tudták, mi lesz. Az intézmények viszont nagy magabiztossággal utasították el a felvételi kérelmeket, hiszen volt mire hivatkozni: nem körzetesek a gyerekek. Roma szülők elmondása szerint a Klik helyett civilszervezetek segítettek a helyzeten, de így is felemás megoldások születtek. Az egyik gyerek például Tinnyére kénytelen ingázni, bérlettámogatás nélkül, ami igencsak megterheli a családi kasszát.

Ma már látszik, a miniszteri bejelentés ellenére Balog Zoltán arról nem gondoskodott, hogy döntését a Klik is megértse: a piliscsabai szegregált iskola idén is meghirdette az első osztályt. Ráadásul a helyi képviselő-testület egy tavaszi határozata szerint az önkormányzat felkéri a Kliket a Jókai Mór Általános Iskola fenntartásával kapcsolatos koncepció kidolgozására. Vagyis kifogyhatatlan a kreativitás akkor, ha a cigány iskola további működésének biztosítása a cél. Pedig egy felmérés szerint a Jókai népszerűtlen, a ballagó óvodások szülei nem akarják oda járatni a gyereküket. A már a Jókaiba járó gyerekek szüleinek többsége is valamely külső kényszert jelölt meg az iskolaválasztás indokául – ebben az esetben tehát nem hangoztathatja egyetlen politikus sem azt a gyakorta előhúzott érvet, miszerint valójában a cigány szülők akarják a cigány iskolát. Nem mintha ilyen esetben a jogszabályok engedélyeznék a szegregációt.

Az önkormányzat, úgy tudni, azon töri a fejét, hogy a hejőkeresztúri csodaiskola modelljét hoznák el a Jókaiba, ezzel téve vonzóvá az intézményt. Igen ám, de a Jókaiba még egy teljes osztályra való gyerek sem jár, most mindössze 28 tanulójuk van, így a csoportbontásra épülő pedagógiai módszer ott eleve alkalmazhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy az önkormányzat hiába ötletel különböző pedagógiai modellekről, azok bármelyikének bevezetéséről csak a Klik dönthetne.

Daróczi Gábor arra is emlékeztet, hogy erre a kis létszámú iskolára a település évente több mint 25 millió forintot költ, ami elképesztő pazarlásnak látszik.

– A Jókai léte vagy bezárása nemcsak azoknak fontos, akik oda járnak, hanem az összes piliscsabai gyereknek. Ha ugyanis nincs a településen a súlyos piliscsabai közpénzmilliókból üzemeltetett klikes iskola, akkor a vonatkozó törvények szerint az államnak kötelessége lenne biztosítani a más településre való bejárást, például a bérletek kifizetésével. Ami tízezreket jelentene egy-egy családnak, összességében éves szinten további milliókat – mondja Daróczi, és üzen a várost kereszténydemokrata politikusként vezető Farkas Andrásnak, „apukatársának” is. – Ha ő a Jókaiba viszi a gyerekét, megígérem, hogy az én félig cigány gyerekem lesz a padtársa, mert ennél világosabban nem lehet kifejezni, miként gondolkodunk az integrációról. Ha viszont elzárkózik ettől, akkor el kell gondolkodni azon, mit is jelent az a szöveg, hogy „Piliscsaba Város Önkormányzata Képviselő-testület kifejezi eltökéltségét a következő piliscsabai generációk integrált oktatása mellett”.
Megkérdeztük a Kliktől, hogy hány gyerek jelentkezett az első osztályos beiratkozásra. Azt felelték: nem indul első osztály, ami nem a kérdésre adott válasz. Merthogy nem a Kliken és Balog Zoltánon múlt, hogy így alakult. Tavasszal ugyanis megjelent egy úgynevezett iskolacsalogató, amely a leendő elsősöket igyekezett megszólítani – tehát igenis el akarták indítani az első osztályt. Nem az akarat hiányzott: mindössze egyetlen gyerek jelentkezett.