Inkább elmennek bolti eladónak a színházi munkások, mert a Tescónál vagy az Aldinál többet keresnek

Egyre kétségbeesetten keresnek díszletrendező, öltöztető, pakoló és világító szakembereket a budapesti és vidéki színházak – írja Szántó Péter színpadmester és rendezőasszisztens, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt művészeti titkárának a Facebook-posztja nyomán az Index. 

A kétségbeesés oka – derül ki a portál cikkéből – a munkaerőhiány, vagyis hogy egyre többen hagyják el a színházakat, mert senki nem szeretne bruttó 180 ezerért díszítő lenni egy vidéki teátrumnál úgy, hogy helyette az Aldiban vagy valamelyik másik áruházláncnál megkereshet bruttó 242 ezret napi ténylegesen 8 órás munkaidőben, ráadásul még az estéi is szabadok. Színházi munkára már csak azért is nehéz embert találni, mert előadások hétvégén is vannak, szilveszterkor is, ünnepnapokon is. A munkaidő nem egy átlag ember munkaideje, itt nem 9-től 5-ig dolgozik a személyzet és sokaknak családja van, akik az esti előadások miatt nem láthatják egymást eleget. Azt a törvényt pedig, hogy a túlórákért mennyi szabadnap jár a színházi személyzetnek nagyon nehéz betartani. 

Egy vidéki színházban – emlékeztet Szántó Péter – 160 ezerből kell megélnie a fiatal munkásnak, Budapesten kicsit jobb a helyzet, itt össze lehet szedni 200 ezret, de ez még mindig kevesebb, mintha valaki egy boltban beállna a pénztárba. De nem csak a pénzen múlik, hiszen most volt fizetésemelés az egyik nagy budapesti színházban, mégsem volt érezhető a hatása.

Nem véletlen, hogy a szakmunkások elvándorlása keményen rányomja a bélyegét a színházra, külföldön ugyanis simán megkapják azt a pénzt, amelyből itthon házat vesznek. Pedig a színházi szakemberekre nagy szükség van Magyarországon, annál az egyszerű oknál fogva is – jegyzi meg fanyarul Szántó Péter –, hogy ne dőljön rá színészre a díszlet.