Ilyen eredményt senki nem várt

- Hétfőn kora este beszélgetünk. A gyorsértékelés megvolt már?

– Igen. A legfőbb tapasztalat az, hogy ilyen eredményt senki nem várt. Nem láttak olyan jeleket se a jelöltjeink, se az aktivisták, amelyek alapján erre számítottak volna.

– A közvélemény-kutatók jelezték, csak nem hittek nekik.

– Nem teljesen így van, mert az elmúlt időszakban sok mindent láttak, ami nem jött be. A kitelepüléseken érzékelhető hangulat nem is volt a 2010-eshez hasonlítható. A Jobbik erősödése sem látszott a napi munka során.

– Már tudható: nem gondolkodott a lemondáson, mert az idei három választásra vállalta a munkát. Érvelt azzal is, hogy húsz százalékkal több szavazatot kaptak, mint négy éve. Csakhogy győzelemre készültek.

– Igen, de feladat a következő két voksoláson is akad még bőven. Tudtuk, ez az év három kampánnyal telik, és e szerint is készültünk.

– Van a fejében forgatókönyv a jövőjére nézve, ha a következő két választáson sem lesz túl sikeres a párt?

– Azért ne felejtsük el, hogy az MSZP-t a nulláról kezdtük újjáépíteni. 2010-ben sokan egy lyukas garast nem adtak volna azért, hogy stabilizálni tudjuk. Ha ma nincs hálózatunk, infrastruktúránk, ez a választás másképp végződik. Négy évet beletettünk, hogy 2014-ben leváltsuk a kormányt. De ha nem most, akkor 2018-ban kell megtennünk. A politikában fontos az elemzés, de nem lehet hosszan folytatni az önmarcangolást, mert amikor befelé fordulunk, utat is vesztünk.

– A választás éjszakáján ön se magára, se a pártra, se a szövetségre vonatkozóan nem mondott semmilyen kritikát.

– Mert azt gondolom, a szövetség jól működött. Amit ember tehetett, azt mi és a szövetségeseink is megtették. Magam nyolcvanegynéhány településen jártam, öt hét alatt több mint tízezer kilométert utaztam, az autóban éltem. A politikai teljesítmény csak akkor mérhető, ha egyenlő feltételek között versenyzünk. Azokért a tényezőkért, amelyek tőlünk függetlenek, nem tudunk felelősséget vállalni.

– Vasárnap azt hallottam, hogy miközben a többi pártelnök óráról órára járta a körzeteket, ön egész nap Veszprémben volt.

– Ki mondja ezt?

– A szövetségesei.

– Ők ezt nem tudhatják, mert a saját hálózatunkon belül mozgósítottunk az utolsó pillanatig. Én Veszprémben Pál Bélával kampányoltam, majd az országos mozgósítást szerveztem.

– Mégsem volt elég hatékony.

– Egyfolytában telefonáltunk és folyamatosan küldtük az SMS-eket végig a héten, még vasárnap is. Az én Facebook-oldalam is több százezer embert ért el csak vasárnap. A telefonhívások az én hangommal egy héten keresztül mentek.

– Én meg ott álltam vasárnap a nagyobb budapesti csomópontokban, és azt láttam, üres tereken visszhangoztak a végtelenített buzdítások.

– Ebből is látszik, hogy mindent elkövettünk, az utcákon, tereken és személyesen is.

– A számok mégis azt mutatják, a részvétel elmaradt a várttól.

– Sajnos igen, én is magasabb részvételre számítottam. A közhangulat – utólag azt látjuk – apatikus maradt, és nem volt általános az a hangulat, hogy el kell menni szavazni.

– Nem éppen ilyen hangulat kialakítása lett volna az ellenzék feladata?

– Alulértékeltük az elektronikus média, a Fidesz negatív kampányának a hatását. Eközben alig kaptunk lehetőséget az üzeneteink elmondására, számos csatornán agyonhallgattak minket, ami a Fidesz tudatos hideg és negatív kampányának következménye.

– Ezek a feltételek rövid időn belül aligha fognak változni.

– Így van.

– Akkor?

– Saját médiafelületeket kell teremteni.

– Miből?

– El kell gondolkodnia a baloldali vállalkozóknak, ha még léteznek az országban, hogy mit tehetnének az egyenlőtlenségek csökkentéséért. Mert mit látunk? A baloldali orgánumok finanszírozása nem teszi lehetővé, hogy olyan hatékonysággal tudják ellátni a feladatukat, mint azt a jobboldali, militáns rendezettségű média teszi a Fidesz mellett.

– Nem gondolom, hogy jó volna, ha a baloldali média is militáns droidsereggé válna.

– Nem is ezt mondtam. A baloldali médiumoknak nincsenek olyan lehetőségeik, mint a Hír TV-nek, az MTV-nek. Őket felveti a pénz. Ha nincs olyan médiaerő, amely napi szinten, tudatosan épít egy sztorit, akkor nagyon nehéz felvenni a versenyt. Az elmúlt négy évben minden ellenzéki médium a túlélésért küzdött, ráadásul a mi alapítványi forrásaink kimerültek, nincs több szalmaszál, amibe kapaszkodni lehetne.

– A hiányolt vállalkozók a félelem miatt maradnak távol, vagy azért, mert elégedetlenek a baloldal, így az MSZP állapotával is?

– Nem a baloldal teljesítménye miatt kell támogatni az ellenzéki médiumokat, hanem azért, mert fontos értéket képviselnek és segítik a demokratikus működést.

– Még mindig ott tartunk, hogy önök nem hibáztak semmit.

– Erről szó sincs. Elmondtam, hogy alulértékeltük az elektronikus média, a negatív kampány erejét. Az elmúlt években a szervezetépítésünkből kihagytuk a kisebb településeket, így ott nem volt meghatározó a jelenlétünk. A mozgósításban jobban nyithattunk volna a civil szervezetek felé, hiszen ők is nagyon sok embert tudnak megszólítani. És a kampányeszközeinkkel (személyes találkozók, Facebook, szórólap) nem tudtuk elérni a politika iránt kevésbé érdeklődő bizonytalanokat. Voltak technikai, logisztikai nehézségek is, bár ezek jelentősen nem befolyásolták a kampány végeredményét. Továbbá nem kezeltük jól a Jobbikot. Vonáékat a Fidesz tudatosan nem támadta, mi is csak a kormánypártra koncentráltunk, és nem hívtuk fel az emberek figyelmét a Jobbik igazi arcára.

– Le kell ülni velük vitázni?

– Egyelőre csak azt mondom, át kell gondolni a stratégiát, hogy elég-e átnézni rajtuk. Kérdés, nem jobb-e szembesíteni az embereket a kétféle állásponttal, nyilvánvalóvá tenni és bizonyítani, hogy elfogadhatatlanok és megvalósíthatatlanok a javaslataik.

– Ön szerint rendben van a szövetség működése. Bajnai viszont azt mondta: újra kell gondolni a szervezeti, személyi feltételeket.

– Én azt mondtam, hogy szerintem a kampányban jól működött a szövetség. Persze egy vereség után mindig érdemes mindent átgondolni.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)