Illiberális?!

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogatottunk.

The New York Times
Merkel Budapesten kizárta a lehetőségét, hogy a németek fegyvert szállítsanak Ukrajnának, de hangsúlyozta, hogy Európának egységesnek kell maradnia az orosz agresszióval szemben. A kancellár öt év óta először látogatott Magyarországra, amelynek kormánypártja hivatalosan ugyan szintén az EP konzervatív frakciójának tagja, ám az utóbbi hónapokban felingerelte több nyugati szövetségesét is, köztük Berlint, mivel szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával és az ellenfelei által tekintélyelvűnek minősített irányvonalat folytat. A mosolytalan hétfői sajtóértekezleten Orbán megint elutasította Merkel demokráciafelfogását, a vendég azonban visszalőtt, mondván: a demokráciával összefüggésben nem tudja értelmezni az illiberális szót. Továbbá a kétharmados többség ellenére nyomatékosan ajánlotta a magyar vezetésnek a párbeszédet az ellenzékkel, a civilszervezetekkel, valamint a sajtóval.

The Daily Telegraph
Merkel azért utazott Budapestre, hogy megpróbáljon véget vetni a szoros magyar–orosz kapcsolatoknak, és hogy az Oroszország-ellenes frontba terelje a tekintélyelvű Orbán Viktort a Putyin-látogatás előtt. Éppen az autokrata magyar politika miatt a kancellár hosszú idő után nehezen szánta rá magát az útra. Csak hát az orosz elnök két hét múlva érkezik, jóllehet az EU-vezetők megállapodtak abban, hogy kétoldalú alapon nem tárgyalnak a Kremllel. Orbán azonban nyíltan nehezményezi a szankciókat, és azt közölte, hogy új gázszerződés megkötésére kívánja felhasználni a Putyinnal folytatandó megbeszéléseket. A kellemetlen hangulatú sajtóértekezleten nem sok jele volt annak, hogy Merkel el tudta téríteni szándékától a házigazdát. A két vezető ugyanis támadta egymást. A magyar belpolitika ügyében mutatkozó vita arra utalt, hogy a tárgyalások nem jó mederben folytak.

BBC
A német kancellár óvatosan és elegánsan tett eleget a magyar ellenzék várakozásának, hogy tudniillik támadja Orbán Viktort, mivel a „győztes mindent visz”-szemlélettel szűken értelmezi a demokráciát. Az Andrássy Egyetemen azután továbbment, hangsúlyozva, hogy a kormányoknak az erős civil társadalmat és a független, szabad médiát partnerként és nem ellenségként kell kezelniük. Az angol hírügynökség kitér arra, hogy az EU-n belül széles körben nehezményezik a tekintélyelvű orbáni politikát. A politikus külpolitikai törekvései ugyancsak konfliktust idéztek elő az EU-val és a NATO-val. Hírek szerint a német kabinet dühös, amiért Putyin ilyen rövid idővel a Merkel-látogatás után keresi fel Budapestet.

Die Welt
Orbán demokráciájával Merkel nem tud mit kezdeni, Ukrajna ügyében viszont egységesnek tűnik a két ország. A magyar fél egyértelműen értésre adta, hogy külpolitikáját a német vonalhoz akarja igazítani. A kancellár azonban kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy tényleg ilyen nagy-e a harmónia és az egyetértés. Valódi ellentét nyilvánult meg viszont akkor, amikor a vendéget arról kérdezték, mit szól az időközben híres-hírhedtté vált illiberális demokráciához, amit Orbán valóra akar váltani. Vagyis hogy az mennyire összeegyeztethető a kereszténydemokrata értékekkel. A magyar vezetés számára a látogatás – áldás. A miniszterelnök meg tudja mutatni vele, hogy nincs elszigetelve Európában, ellentétben azzal, ahogyan sok sajtóorgánum és az ellenzék előszeretettel hangoztatja. Ennek megfelelő volt a kancellár fogadtatása: a sajtótájékoztatóra felvonult a teljes magyar kormány, míg német részről csupán néhány kísérő volt jelen. A magyar vezetés magatartása ugyanakkor kétértelmű: egyfelől azon van, hogy növelje mozgásterét a kontinensen, másfelől viszont szelektív, piacvédő gazdaságpolitikát folytat, amely különösen keményen sújtja a német szolgáltatócégeket. Viszont ugyanez a politika a német iparvállalatok privilegizálására és a Németországgal kialakított stratégiai partnerségre épít. Utóbbit Merkel is kiemelte, de halk bírálatot gyakorolt az unortodox intézkedésekkel szemben, amikor a kiszámítható keretfeltételek szükségességéről beszélt.

Der Spiegel
Egész Európa reszket a szélsőségesektől, Merkel viszont eggyel találkozott közülük – stratégiailag azonban csak akkor van értelme a megbeszélésnek Orbán Viktorral, ha a német vezető nyíltan bírálja a házigazda illiberális politikáját. Hiszen olyasvalakiről van szó, aki régóta valóra tudja váltani szélsőséges elképzeléseit. Orbán megvalósítja minden radikális Európa-ellenes erő álmát. Önkényesen megnyomorítja a sajtószabadságot, az uniót megszálló hatalomnak titulálja. Ám Merkel Budapesten nem beszélt egyértelműen. Orbán lazíthat, mert a vendég eltekintett a kormányfő túlzottan szigorú bírálatától. Inkább megmaradt a kritikus utalásoknál, amelyek aligha lehettek nagyon fájdalmasak a házigazda számára. Tehát csalódás érte azokat, akik azt remélték, hogy a kancellár ugyanolyan világosan fog nyilatkozni, mint újévkor, amikor a németeket az iszlámellenes Pegidától óvta. Ezúttal viszont lehetővé tette, hogy Orbán megőrizze arcát, a kritikus fejtegetéseket művészien becsomagolta. Visszafogott maradt akkor is, amikor az energiáról volt szó. Pedig Putyin hamarosan Budapestre érkezik, hogy az új atom- és gázüzletekről tárgyaljon. A legszókimondóbbnak akkor bizonyult Merkel, amikor a liberális demokráciát elemezte, de ettől Orbán nem zavartatta magát.

FAZ
Magyarország távolodik a Nyugattól – állapítja meg kommentárjában a vezető német konzervatív újság. Kiemeli, hogy Orbán mindig úgy tekintett önmagára, mint aki az ’56-os hagyományokat folytatja, de most a jelek szerint Putyin antidemokratikus modelljéhez közeledik. Oroszország erővel igyekszik meggátolni a magyarokkal szomszédos Ukrajnát abban, hogy maga döntsön a sorsáról. A Nyugat meglepően határozottan reagál, ám vannak, akik nem nagyon akarnak a többiekkel együtt húzni. Közéjük tartozik Orbán, aki mintha megfeledkezett volna saját előéletéről. Két hét múlva Putyint látja vendégül, mintha mi sem történt volna. Merkel tegnap emlékeztette a magyar vezetőt, mekkora értéket képvisel az Oroszországgal szembeni uniós egység. Hogy erre kényszerült, az következik abból is, miként kormányoz Orbán: mert az biztos, hogy demokratikus választáson győzött, ám vezetése alatt az ország kezd elsodródni a demokráciától. Persze még messze van attól, ahová az oroszok jutottak. Ám figyelembe véve, hogy mit mond Orbán a kritikus sajtóról, a civilszervezetekről és az illiberális demokráciáról, felmerül a gyanú: kedvére való lenne, ha az ország ugyanott tartana, mint Oroszország.