Így pusztul Budapest Szíve
A Március 15. tér felújítása osztatlan elismerést váltott ki mindenkiből, éppen ezért óriási szégyen, hogy a tér zöldfelületei gazdátlanul pusztulnak a beruházás átadása óta - hívta fel a figyelmet az LMP.
Ez év március elején befejeződött a budapesti Március 15. tér átépítése, melyet a nagyközönség azonnal birtokba is vehetett. A tér megújulása pozitív visszhangot váltott ki a különböző fórumokon, elismeréssel illették a téren bekövetkezett funkcióváltást, a kivitelezés minőségét, az esztétikai kialakítást. A városlakók öröme azonban nem lehetett tartós, elnézve a téren manapság uralkodó állapotokat.
Bár a zöldfelületi kialakítás összességében kedvező és ízléses, az átépítés során nem törődtek a meglévő értékes növényzet megóvásával. A Városháza még az átépítés előtt felhívta a kivitelezők figyelmét egyes, az átépítési tervekben már nem szereplő növény megmentésére, amit azonban azok figyelmen kívül hagytak. Ennek következtében több – még átültethető állapotban lévő – páfrányfenyő, kőrisfa, valamint egy különlegesen értékes örökzöld, a tér korábbi dísze, egy termetes kanyon ciprus végezte a sittlerakóban. Ez utóbbi esetében felmerült, hogy a Parlament mellett méltó helyet lehetne találni a számára, de ez a terv végül csak illúzió maradt.
Úgy látszik, a tér újonnan ültetett növényeivel sem kegyesebb a sors. Az átadás idején tapasztalt széleskörű lelkesedés és csodálat mérséklődni látszik, miután a nyár közeledtével a felújított téren térdig érő gyomokat, parlagfüvet, kiégett gyepfelületet és száradó fákat talál az arra járó. A frissen ültetett, 15 cm átmérőjű fák levelei kókadoznak, leveleik hullanak, a fák körül száraz homok vagy tömörödött agyag várja az öntözést – hiába. A gyep az átadás óta még nem volt lekaszálva – már amennyire gyepnek lehet nevezni ezt az elhagyott gyárudvarra jellemző gyomokkal és parlagfűvel sűrűn megtűzdelt zöldfelületet. A napokban lehulló rendkívüli mennyiségű csapadék ezúttal – az eddig még be nem kapcsolt öntözőrendszer helyett – időlegesen megmenti a fákat, és egyben növeszti a gyomokat, sajátos karaktert adva ezzel Budapest Szívének, a Belvárosi templom szomszédságának.
Az LMP szerintjó lenne, ha a Városházán és az Erzsébet téren a kőszegélyekre ráugrató gördeszkák csattanásai mellett a belvárosban lakók, az itt pihenni és kikapcsolódni szándékozó hazai és külföldi járókelők, valamint a szomjazó fák és száradó fű „hangját” is meghallanák a város vezetői és „birtokba vennék” a területet, ahogy azt a parlagfű – példát mutatva a „lassú” embernek – már megtette. Mielőtt több ezernyi külföldi fényképezőgépen – és később a világhálón a városról megosztott fotókon – egy sivatagi táj képe rajzolódik ki itt – Budapest Szívében.
