Ígéretek csapdájában

– Mi érdekelte jobban: a psziché vagy a hatalom?

– Mindkettő, no és persze hatásuk egymásra. Mindenekelőtt a pszichoanalízis vonzott, mert ennek segítségével megtudhatunk valamit azokról a feltételekről, amelyek között az egyének hatalmat gyakorolnak mások felett. De izgatott a jobb- és baloldali tekintélyelvű hatalom lélektani feltételrendszere is. Friss kutatások igazolják: az autoriter személyiség „köszöni szépen, jól van”, túlélte a különféle totalitárius rendszerek, diktatúrák bukását és új erőre kapott a közép- és kelet-európai rendszerváltások után. De írok a vezéreszméről, a „Nagy Másik” által nyújtott biztonságról, illetve az annak elvesztésekor jelentkező nehézségről is.

– Az olvasó azonnal keresni kezdi, vajon ma mitől „őrülnek” meg a politikusok, mitől lesz hisztérikus a társadalom.

– Bár vannak köztük pszichopaták, a politikusok többsége nem elmebeteg, a szó klinikai értelmében nem őrültek. Orvosilag még Hitler sem volt őrült, legalábbis egy ideig, viszont kezdettől fogva tele volt gyűlölettel, ami folyamatosan torzította a személyiségét. Előfordult persze, hogy valaki gyakorló tébolyult, ilyen volt állítólag II. Lajos bajor király, akit vonzottak a bizarr épületek, különösen a kastélyépítésben lelte örömét. A ma hivatalban lévő magyar kormányfő a stadionok építését szorgalmazza, ami – ne értse félre – önmagában nem betegség, még ha politikai szempontból lehet is vitatni.

– A politizálás könnyen megbetegíthet; nagy stresszel és felelősséggel jár. Itt van például a menekültügy, ami szinte megoldhatatlannak bizonyul.

– Valóban, Orbán Viktor a szögesdrót kerítések felállításával az európai vezetők körében gyorsan népszerűtlenné, szinte megvetett emberré vált. De aztán más országok is erre az útra tévedtek, a kerítés ötletével Ausztria szélsőjobboldali, populista államfőjelöltje, Norbert Hofer is komoly politikai tőkét kovácsolt, kis híján meg is választották. Eközben Orbánt a kormánypropaganda valósággal Európa védőbástyájának szerepébe juttatta. Ez lelkileg is nagy út.

– Ön most Bécsben végez pszichológiai kutatásokat. Az ottani államfőválasztás folyamatában – amelyben kancellárt is cserélt Ausztria – mi zajlott le az osztrákokban?

– Csak a választás hajrájában érződött némi feszültség, az osztrákok az utolsó pillanatban döbbentek rá: védhetetlen lenne, ha az osztrák államot nemzetközileg a nacionalista, populista, szélsőjobboldali Hofer képviselné.

– Aki nem mellesleg nácigyanús is...

– Valószínűleg el akarták kerülni azt a kínos helyzetet, amely korábban a náci múlttal rendelkező Kurt Waldheim elnökké választásával járt. 1999-ben az ugyancsak szélsőséges Jörg Haider pártjának, az FPÖ-nek néhány tagja is bekerült az osztrák kormányba. Ez súlyos nemzetközi blamázs volt az országnak, talán ebből okulva az utolsó pillanatban levélben aktivizálták magukat a választók, és a zöld színekben induló professzor, Alexander van der Bellen megválasztása mellett döntöttek. Bár az osztrák társadalom szélsőségesen megosztott maradt, nem észleltem olyan hisztériát, válságtüneteket, mint amilyet Magyarországon naponta tapasztalok.

– Mire gondol?

– Norbert Hofer kampányát csak a menekültügy hajtotta, amelynek politikai „hasznosságát” részben a magyar kormánytól tanulta. Fokozta a félelmet úgy általában az idegenektől, a bevándorlóktól, a munkát vállaló magyaroktól, a románoktól, az ukránoktól, az oroszoktól; szinte egész Kelet-Európa ott nyüzsgött a kampányában. De az ország stabil, fejlődik a gazdaság. Magyarországgal ellentétben az osztrákoknál jól működik a demokrácia, hisz az elégedetlenség miatt lemondani kényszerült Faymann kancellár. Itthon nem fordulhatna elő, hogy beáldozzák a miniszterelnököt.

– Amerikában is előkerült egy nagyhangú autokrata, aki – ugyancsak a félelmet kihasználva – a letelepedett muszlimokat kiutasítaná, atombombát adna Japánnak, Dél-Koreának, Iránnak.

– Ugyanakkor az amerikaiak nem tétlenek, élénken reagálnak a provokáló Trump szavaira. Ráadásul mindenki tudja, ha a milliárdost mégis megválasztanák, akkor visszakoznia kéne, mert az amerikai elnök hatalma nem korlátlan a szenátus és a képviselőház befolyása miatt. Az persze igaz, hogy Trump félelmetes jelenség, de mint elnök – az állam demokratikus berendezkedése miatt – képtelen lenne például megváltoztatni az alkotmányt vagy felszámolni a fékek és ellensúlyok rendszerét, amit egy európai kormányfő könnyebben elérhet, nálunk meg is történt.

– A magyar kormány miért csorbíthatja a demokráciát a bukás kockázata nélkül?

– A Fidesz rájött arra, hogy a magyar társadalom nem csak elfogad, még talán igényel is egy autoriter jellegű vezetőt, inkább, mint egy demokratikus felfogásút.

– Ráadásul politika hisztériát gerjeszt, felkorbácsolja a hangulatot a menekültekkel szemben, miközben alig vannak az országban. A társadalom miért nem látja ezt az ellentmondást?

– Azért, mert a helyzet kiválóan alkalmas a félelemkeltésre, ugyanis jelenlétük híján is bármit a menekültek számlájára lehet írni. A tömegek így elbizonytalanodnak és a hiedelmek áldozataivá válnak. Válsághelyzetekben a társadalom könnyen elveszíti józan eszét, az értelmiség sem képes mindig reflektálni a problémákra, programot pedig végképp nem ad. Az így kialakuló légüres térbe nyomulnak be zavaros világmagyarázataikkal a szélsőséges, populista mozgalmak. Mert az emberek hinni akarnak valakinek.

– Orbán Viktor Soros háttérhatalmáról beszél, s megpróbálja úgy beállítani, mintha a magyar származású amerikai milliárdos mozgatná a magyar kormányt bíráló Bill Clintont. Beszédeiben Rákosi Mátyás is imperialista összeesküvést vizionált. Ezt tényleg ma is elhiszi a magyar választó?

– A többségnek fogalma nincs arról, kicsoda Soros György. A „háttérhatalom” kifejezésről sem tudják, hogy az első világháborús propagandából származik. Anno azt szajkózta a német hírszolgáltatás, hogy a háborút nem a harctéren vesztették el, hanem azért, mert a zsidó tőke kiszállt a háború finanszírozásából, vagyis a Rothschild család felelős a bukásért, ahogy Trianonért is a zsidókat tették felelőssé. Ezek olyan „ikonokká” váltak a magyar történelemfejlődés során, amelyeket elég felmutatni, máris elérik vele a kívánt társadalmi hatást. Ezt nevezi a pszichológia bűnbakképzésnek.

– Véletlen-e, hogy a miniszterelnök generációjának oxfordi ösztöndíjait finanszírozó Sorost szemelték ki bűnbaknak, aki a rendszerváltást is segítette?

– A mai politika számára a legfőbb ellenfél a liberalizmus, Sorost pedig ennek nemzetközi képviselőjeként azonosítják. Emellett e fideszes generáció saját múltjával is leszámol az üzletember elleni kirohanásaival, ami történik, az felfogható az „apa” elleni lázadásként is. Ezt a jobboldalon is valószínűleg sokan ízléstelennek tartják, még akkor is, ha a milliárdos valóban kapcsolatban állna a Clinton családdal. Ezek abszurd dolgok, de ettől még hatásosak.

– Válsághelyzetben az igényelt erős vezér azt mond a társadalomnak, amit ő helyesnek gondol, vagy amit közönsége hallani akar?

– Hitler is azt mondta a társadalomnak, amit az hallani akart, ám ezzel saját bukását is beprogramozta. Mindenfajta populizmusnak következménye, hogy saját ígéreteinek foglya lesz a vezető. Hiába hivatkozik a megváltozott körülményekre, a csalódást képtelen megakadályozni. Ma már hiába állítják az illetékesek Magyarországon, hogy a nemzeti bank 260 milliárdját a középosztály támogatására vagy unortodox közgazdászképzésre fordítják. Ezt a kormány hívei ideig-óráig elfogadták, de amikor kiderült, hogy az unokatestvérek és más haverok teljesítmény nélkül százmilliókat kaptak, mélyen csalódtak.

– De továbbra is barátok kapják az állami földeket meg az uniós támogatást, haverok nyerik a közbeszerzéseket, miközben négymillió ember a létminimum alatt él. Ennek ellenére még mindig a Fidesz nyerné a választást. A társadalmat nem érdekli saját sorsa?

– A társadalom sokféle emberből áll. Van, akit felháborítanak a történtek, mások közömbösek, de természetesen haszonélvezők is akadnak. Ha a három csoport egyensúlya felborul, ha megnő az elégedetlenség, megpróbálnak változtatni a kialakult helyzeten. Ilyenkor szokott jönni a forradalom. Az elveszett illúziók miatt ugyanis könnyen válhat robbanásveszélyessé a helyzet. Hogy ez mikor következik be, és hogyan, azt nem tudni. De be fog következni.