Idegek az éjszakában

Figyelme minden részletre kiterjedt, a kampányolás menetétől az internet és a kereskedelmi média „kampánymentessé tételéig”. Nem úszta meg a megelőző támadást Bajnai új egyesülete sem. Egyesület, húsz év óta először, jelöltet nem állíthat. Ahogy az sem véletlen, hogy az újra megnyitott részletes vitát a hét utolsó napirendi pontjaként sajtómentes éji órára tették. Az ülést BUJÁK ATTILA virrasztotta át, huszonnégy képviselővel együtt.

Na jó, legyen a létszám huszonöt: a nyughatatlan Szakács Imre (Fidesz) úgyis folyton elmozog, átvándorol a jobb karéjba papcsákolni, smúzolni, néha már tényleg duplán látjuk, a szocik még az elején hazavonultak, hozzájuk méltatlan ez a barkácsmunka, berekesztették magukba a szót. A mozgékony Lehet Más-vezér, Schiffer András viszont hol kiszalad, hol beszalad, egy percig nem tud nyugton megülni, mint mellette a derék, lomha jobbikosok. Schiffert külön is bünteti a sors és az ültetési rend, lévén hogy a parlament Benjáminja, Novák Előd mellett kapott helyet, ami komoly csapás. Előd neje, a tűzrőlpattant Duró Dóra afféle választási szakértő lehet (de minimum olvasta a törvényt), mert komoly feladat vár rá, neki kell halomra döntenie a fideszes érveket.

A képviselő tehát kevés, a módosító tízszer annyi, egyelőre csak 227, de folyamatosan áradnak az újak, hogy azokat is visszavonják. Délelőtt bukkan fel a neten, hogy a bohókás „jegyző családlátogatási passzust” törlik. Országszerte fellázadtak a jegyzők, kicsit nehéz is hatvanezer választót a lakásán felkeresni. A kérdés most már csak az, hogyan kerülhetett az alapszövegbe az elképesztő marhaság.

Wiener György, az MSZP választási szakértője szerint a jegyzői állomány nagy részét 2010. óta megrostálták. Falun, kisvárosban nem kis presszió, hogy valaki regisztrál vagy nem regisztrál, mit mond (és mit hall) a baráti „elbeszélgetésen”, kit támogat a jelölőíveken. Az ajánlások alsó határát most emelnék 200-ról 500-ra, ennyi kell a jelöltállításhoz, de a káoszt fokozza, hogy egy választó akárhány jelöltet ajánlhat. Virágozzék száz virág, induljon több tucat jelölt, legyen az a szavazólap minél kaotikusabb, ne tudjunk eligazodni a jelöltek dzsungelében.

Papcsák képviselő támogató teamje finoman szólva nem a Fidesz-frakció elitje. Valami Vas, az említett Szakács, néhány szorgalmas KDNP-s biztosítja a légi fölényt a vitában. A telefonban egy rosszkedvű frakciótag tömören „Papcsák-takarítóbrigádnak” nevezi a szerkesztőket, mondván, az a feladatuk, hogy minden hulladék választási ötletet felporszívózzanak, és a törvénybe bezsákolják. A jövőben sok minden függ a közvélemény-kutatási ábrák alakulásától, ha a vonalak között lefelé megy a narancssárga, nő az ötletek száma. A regisztrációs törvényt már hajszál híján szavazásra bocsátották, amikor „a legmagasabb helyről” feddés érkezett: kevés, mi biztosra megyünk. És Papcsákék villámgyorsan takarítani kezdtek. Hatvan oldalt írtak a szöveghez eddig, néhány megszorító rendelkezésen enyhítettek, másokat „megbolondítottak”.

A jegyző mégsem köteles a választópolgárokat regisztráció előtt lakhelyükön fölkeresni.

Reklámspotok, politikai hirdetések nem szerepelhetnek a kereskedelmi csatornákon, de kerüljék el az internetes honlapokat is. A küzdelem színtere a közmédia legyen (MTV1, MTV2, Duna TV.) Egyesület (például a Bajnai-féle Haza és Haladás) nem állíthat többé jelöltet. Egy választópolgár több jelölt ajánlóívét alávésheti. Nem regisztráló (és nem szavazó) szavazó is jelölhet. A szavazókörökhöz tartozó polgárok létszámának alsó határa ezer helyett mégis maradhat hatszáz. A boríték nélkül bedobott szavazólap is érvényes. (Ez a csalások tárháza lett volna.)

„Őrültségek, de van bennük rendszer” (Wiener szakértő fogalmaz így), mert a papcsáki törmelékelemekből összeáll a teljes választási puzzle. A belső pártharcok háttere is kitapintható. Az óvatosabb Fidesz-vezetők láthatóan megijedtek: ebből nagy botrány lehet. A héják vérszemet kaptak: menjünk végig, ha ráléptünk az útra, nyomjuk ki belőlük a szuszt. Hogy kapkodnának, az csak a látszat, mindent pontosan átgondoltak, minden elemnek logikus helye, funkciója van.

Tóth Zoltán választási szakértő szerint épp ellenkezőleg. Elképesztő a zűrzavar. A módosítások és visszavonások rendszere arra utal, hogy a frakcióban nincs egy árva szakértő sem, aki értene ehhez.
– Pontosan tudom, hogy a Fideszben egy ember van, aki ebben járatos – mondja. – Áder János. De ő valahogy „nem ér rá”.

Pedig alkotmányossági aggályok lehetnének, ám a frakció el akarta kerülni az efféle kellemetlenségeket, ezért „beleírták a szövegbe” a választási regisztrációt. Az alkotmány nem lehet alkotmányellenes. Kész a nagy mű. Ezt kell az éjszakában megvitatni.

De még fiatal az idő. Negyed nyolc, gyülekeznek a választási verebek, a tévémaci ilyenkor szédeleg képernyőre. Óra indul. Papcsák Ferenc békülékeny tónusban kezdi. Ne tartsunk semmitől, a fülke magányában úgyis mindenki egyedül lesz. Már ha eljut odáig. Mert a manipulációs kísérletek Wiener Györgynek indirekt módon jelzik: maximum negyven-ötven százalékos részvétellel számol a Fidesz, „ennyire van igény”. De az sem baj, ha csak a békemenetek közönsége jelenik meg...

A Parlament nappali fényben meglehetősen ingerszegény környezet, de esti megvilágításban, a félhomályban derengő folyosókon, a pislákoló lámpafényben, a háttérben zümmögő vitával – kísérteties. Minden arany oszlopfő mögül előléphet egy elszabadult államtitkár. Odabenn kéttucatnyian kotlanak a törvényhalmazon, amely a demokrácia lényegét, lelkét, a szabad választást iktatja ki. Magyarországon 1990-ig a választásnak sosem volt politikaformáló szerepe. Százötven év alatt egyszer fordult elő (1906-ban), hogy a hatalmon lévő kormány megbukott. Orbánék azon fáradoznak, hogy visszaálljon a háború előtti régi jó világ, amelyben van ugyan ellenzék, de cselekvésképtelen. Most fordulnak a célegyenesbe.

Méltó politikai médium ehhez az univerzális Papcsák ügyvéd, aki eddig minden létező poszton bevált. Ő minden stiláris regiszteren játszik. Megértő, előzékeny, édeskés, smuzőr, mosolygós, majd váratlanul fogvicsorgatva rád támad, perekkel, bilincsekkel fenyeget. Eddig nem is értettük, miért tartják elviselhetetlennek szegényt annyian, most közelebb jutottunk a megfejtéshez.

– Ó, Vas képviselőtársam javaslata kicsit a közmédiumok felé terelgetné a kampányt. A kereskedelmi médiumokat célszerű kiiktatni – édeleg Papcsák.

Pedig a pimaszul szellemes LMP-vezérek, Schiffer és Karácsony jó helyen kapiskálnak. Ha a kereskedelmi tévéket kitakarítják a választási bizniszből, egyetlen hatékony felület marad, az óriásplakát, ott meg a Simicska-féle Mahir birodalom játszik domináns szerepet. A tökéletesen ellenőrzött M1 és M2 maradék közönsége süket és vak minden ellenzéki hangra.

A Fidesz, amióta megvívta forradalmát, állandó lelki harcban áll a titokzatos árnyékmédiummal, az alattomos internettel. Korlátoznák, elfoglalnák, de nem tudják igazán nyakon csípni. Ez a kínai pártokráciának sem sikerült, és a Fidesz ma még kisebb erőt képvisel, mint Kína. A két fős LMP-kontingens körében elemi derültséget vált ki a módosítók leggyengébb láncszeme, a netes kampánykorlátozás bevezetése. Gyanítjuk, ez csak a sajtójogilag bejelentett, ellenőrizhető portálokra vonatkozhat. (Mondjuk a Fidesz.hu-ra.) A Facebook-kampányt nem tudják lelőni, az mulatságos kísérlet lenne. A legerősebb érv a kampánycsend felszámolása mellett az, hogy ezzel „megszűnik a kampánycsendsértés” nevű visszatérő bűncselekmény. (Újabb siker.) Ahogy hamarosan megszűnik maga a kampány. A regisztrációs határnap lejárta után csak vaktölténnyel lőnek, az eredmény borítékolható.

Tíz óra, a vita reménytelenül hullámzik a kétpercesek tengerén, lassan, de biztosan hullunk át az éjszakába. Fél percre még a Celtic-Barca meccsre gondolunk, jó lenne a zártláncot átkapcsolni az utolsó tíz percre, de uralkodunk magunkon, Iniesta helyett megnézzük, mit tud Staudt Gábor (Jobbik), ha már az MSZP is hazaslisszolt. Pedig ők kitettek magukért. Nyitásként deklarálták, milyen méltatlan hozzájuk ez a szócséplés, ki vannak borulva és vonulva, barkácsoljon a Papcsák bármit, a nép úgyis le fogja őket váltani, ez már tuti. Úgyhogy kalap-kabát, édes az otthon, nyolckor már ágyban a helyük.

Fél tizenegy: jobb híján formálódik a furcsa „kiskoalíció”, az LMP és a Jobbik maradványainak alkalmi kettőse. Együtt szórják Papcsákra az ellenzéki villámokat. Duró Dóra időben észbe kap, nehogy félreértsük a helyzetet:
– Úgy látom, Papcsák képviselőtársam éket akar verni közénk. Fölösleges: ami köztünk van, nem rés, de valóságos szakadék.

Papcsák elkerekedő szemekkel bámul, Lezsák levezető alelnök az órájára pillant, le kéne ezt a meccset fújni, ha úgyis le van vajazva az eredmény.

Koronaőrök szobroznak a félhomályban. Nehéz munka, és ez akkor is így marad (és ők is így maradnak), ha már mindenki hazament. Ez a legteljesebb, legtisztább magány. De legalább nyugi van.

Odabenn a képviselők rendületlenül tépik egymást. Utoljára lódulunk neki. Papcsák egyre fölényesebben mosolyog:
– Próbáljuk ki, majd meglátjuk, milyen jó ez. Majd kiforrja magát.

Csönd lesz .A beálló némaságban Lezsák kiváló tempóérzékkel bezárja az ülést. Nincs már mit mondani, Magyarország „időkerete elfogyott”. 2014-ben lesz itt valami szavazási díszlet, bizottság, jegyzőkönyv és urna.

Négy óra alatt lefutott a vita, húsz év alatt a demokrácia.