Hűbéri rend épül a közszférában
Úgy tűnik, a Fidesz-kormány számára a legfontosabb feladat az, hogy minél gyorsabban a saját képére formálja az intézményrendszert és azt a saját megbízható kádereivel töltse fel. Ennek jegyében rohamtempóban folynak a személycserék a közszférában, az általános bizonytalanság szinte megbénítja az állami szervek és vállalatok működését.
A választási kampányban a Fidesz minden területen azonnali intézkedéseket ígért a szerinte a tönk szélére juttatott ország megmentésére. Mint a párt vezetői mondták, kész terveik vannak a dolgok rendbe tételére a pénzügyektől kezdve az egészségügyön és a közigazgatáson át a gazdaság egészéig. Ehhez képest eddig egyetlen olyan kidolgozott programmal sem álltak elő, amely bármely ágazat lényegi gondjainak a megoldását szolgálná, konkrét elképzeléseket csak a sebtiben összeszedett 29 pont tartalmaz, azok is gyökeresen szembenállnak a korábbi ígéretekkel.
Félreértés ne essék, természetes dolog, hogy egy új kormány a megalakulását követő néhány hétben még nem áll elő nagyszabású reformokkal és kiérlelt intézkedés-csomagokkal. Az óvatosság és megfontoltság jogos elvárás ilyenkor, nem véletlenül adnak a demokráciákban száz nap türelmi időt az új hatalomnak. Nálunk azonban most más a helyzet. Valószínűleg sokan félreértették Orbán Viktort, amikor kijelentette, nekik nem kell száz nap arra, hogy megtegyék a legfontosabb lépéseket. A választók ugyanis ebből arra gondolhattak, hogy néhány héten belül megvalósul az egyszeri és nagyarányú adócsökkentés, elindulnak a munkahelyteremtő programok, pénzhez jut az egészségügy, gőzerővel elkezdődik a nagy veszteséggel működő állami cégek rendbe tétele stb.
A jelek szerint azonban a Fidesz elnöke másra gondolt, pártjának prioritásai nem ezek voltak. A valóban égető problémák gyors vizsgálata és a szükséges változások előkészítése helyett egyelőre minden energia a teljhatalmi pozíciók kiépítésére fordítódik az élet minden területén. Az államirányítás és közigazgatás átszervezése önmagában is működési zavarokat okoz, pláne akkor, ha mindez tömeges személycserékkel párosul. A kormánypárt nem titkolja, hogy minden fontosabb pozícióban a saját embereit akarja látni, és elvárja, hogy ebből mindenki levonja a kellő következtetést és önként távozzon. Arra is van jó megoldás, ha nem teszi: a most elfogadott törvénymódosítás szerint bármely köztisztviselő indoklás nélkül, kéthavi végkielégítéssel elbocsátható. Ez a szakszervezetek szerint 65 ezer közszolgát fenyegethet, közülük legalábbis azokat, akiket a hatalom birtokosai nem megbízhatónak minősítenek.
A legfelső vezetőknek mindenképpen távozniuk kell, a minisztériumokban a helyettes államtitkárokig bezárólag már mindenki ment, több tucatnyi vezetőből csupán kettő maradhatott a helyén. Helyettük – a korábbi ígéretekkel szemben – többnyire nem szakemberek, hanem politikusok jöttek, még a szakmainak nevezett posztokra is. A további tisztogatás még folyik, osztályvezetői szintig Navracsics Tibor személyesen dönthet a cseréről. Ami a beosztott apparátust illeti, kiszivárgott hírek szerint a szelektálást sajátosan végzik. A főosztályokat úgy tesztelik, hogy különböző feladatokat adnak nekik, úgymond döntéselőkészítő anyagokat kell kidolgozniuk. Ha az eredmény egybeesik a kormánypárt elvárásaival, az érintettek maradhatnak, ha nem, megbízhatatlannak minősülnek. Nem titkoltan a politikai lojalitás a meghatározó szempont, aki nem túl fontos poszton van és alkalmazkodik, megőrizheti az állását. Egy fideszes képviselő szerint arra számítanak, hogy az apparátus 70-80 százaléka meg fog felelni, a többieket elküldik és csak részben pótolják. Ezzel a költségcsökkentési célok egy részét is teljesíteni tudják.
