Hosszú Katinka és a CEU: attól, hogy őt kinyírják, senki nem fog gyorsabban úszni

Támadások kereszttüzébe került a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), amely komolyan elköteleződött a CEU védelmében: a 888.hu nevű kormánypropaganda-oldal már rárontott Lovász Lászlóra, az intézmény elnökére is, akivel kapcsolatban azt firtatták, hogy amerikai állampolgársága miatt nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot.

Az MTA szerint kockázata inkább annak van, hogy tényleg elmegy a CEU, nem véletlen, hogy az akadémia hét elején megtartott, 188. közgyűlése elfogadott egy, a CEU jövőjéről szóló eszmecsere segítését tartalmazó határozatot. E dokumentum lényege, hogy felhatalmazza az MTA-t egyfajta közvetítő szerepre a kormány és a CEU vezetői között az egyetem megmaradása, magyarországi tevékenységének folytatása érdekében.

Fotó: MTA

Az MTA ezzel a határozattal a maga óvatos, lassan őrlő módján, de eljutott a határozott fellépésig, még ha ez valójában szimbolikus lépés is: természetesen semmi szükség nem lenne szakmai moderálásra a CEU és a kormány között, hiszen az egész ügynek semmi köze sincs szakmai kérdésekhez. Orbán Viktor miniszterelnök – ahogy meghozta – egyetlen mozdulattal vissza tudná vonni a CEU-t ellehetetlenítő törvényt, ehhez tehát nem kell közvetíteni. Az MTA támogatása azonban ennek ellenére is kiemelkedően fontos: arról ad visszajelzést, hogy a tudományos elit a lex CEU elfogadása óta nap nap után a bőrén érzi azt a presztízsveszteséget, amit a magyar kormány okozott a barbárságával.

Csütörtökön először ültek egy asztalhoz a felek, és ha másban nem is értettek egyet, abban igen, hogy a jövő héten folytatják a tárgyalásokat.

A fórumon először Palkovics László oktatási államtitkár foglalta össze a kormány álláspontját. Palkovics nincs könnyű helyzetben, hiszen maga is akadémikus, ismeri a tudományos világot, és nyilvánvalóan tisztában van a CEU tudományos és kutatási tevékenységének jelentőségével. Ugyanakkor a kormányzati működés logikája miatt technokrata módon hajtja végre Orbán Viktor utasításait. Ő ül ugyan az asztalnál, de lényegében nincs döntési jogköre.

Az államtitkár elmondta, hogy a fő probléma a CEU kettős identitása. A kormány azt a „fura konstrukciót” kívánta a törvénymódosítással megszüntetni, hogy van egy magyar akkreditációval rendelkező intézmény, a Közép-európai Egyetem, illetve az amerikai akkreditációjú és Amerikában bejegyzett Central European University (CEU), amely az Egyesült Államokban nem végez oktatási tevékenységet. Palkovics szerint ez a konstrukció 2005-ben az akkori miniszter, Magyar Bálint szemét is szúrta, aki állítólag szintén törvénymódosítással akarta rendezni a CEU körüli jogi helyzetet. Ám ekkor – idézte fel Palkovics – Soros György, a CEU-t alapító üzletember, személyes hangvételű levélben fordult az akkori kormányhoz, hogy ne módosítson a jogszabályokon, mert csak így maradhat működőképes a CEU üzleti modellje.

Fotó: MTA

Az államtitkár a nemzeti felsőoktatási törvényre hivatkozva elmondta, hogy abban lefektették a Magyarországon működő magánegyetemek működési feltételeit. Ezeket a feltételeket a törvény szerint ötévente felül kell vizsgálni, a kormány pedig – törvénytisztelő módon – betartotta ezt a jogszabályt. A felülvizsgálat 2016-ban jött el, és ennek során „egy sor dolgot” átgondolt a kormány, „ebből a folyamatból jött ki a törvénymódosítás”, ami a külföldi egyetemek működéséhez szükséges kritériumokat szabályozta újra. E szerint elvárás, hogy a diplomát kiadó egyetem otthon is rendelkezzen oktatási tevékenységgel (ez a rendelkezés végzi ki a CEU-t). Az unión kívüli külföldi egyetemek egyedi igényeit pedig rendezze államközi szerződés – zárta Palkovics a helyzetet összefoglaló beszédét.

Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese leszögezte: a CEU és a kormány között semmiféle információcsere, egyeztetés nem volt az ügyben. Gondnak nevezte a törvényben lefektetett rendkívüli határidőket is, amelyek alapján az Oktatási Hivatal már október 11-én visszavonhatja a CEU engedélyét. Sérelmezte az utólagos tárgyalások hiányát is: a CEU-val eddig senki sem ült le a kormány részéről. Kiemelte azt is, hogy a kormány kampánybeszédmódot használ az egyetemmel kapcsolatban (a Soros György elleni kampány részeként ócsárolja a CEU-t – a szerk.).

– Most sem a nevünkön hívnak – utalt arra, hogy a kormánypropaganda egyszerűen csak Soros-egyetemnek nevezi a CEU-t. Enyedi Zsolt szerint a lex CEU egyik legnagyobb baja, hogy nemzetközi egyezmények lététől, azaz politikusok kényétől-kedvétől teszi függővé az egyetem működését. Ha a politikusok nem hajlandóak ilyen megállapodást kötni, amit még csak indokolniuk sem kell, akkor az egyetem ellehetetlenül.

– Márpedig az USA kormánya nem kíván konkrét egyetemekről szerződést kötni – hangsúlyozta Enyedi Zsolt, utalva azokra a sajtóban megjelent korábbi hírekre, amelyek szerint  a Fehér Ház dolgozói nem értik az egész ügyet. A rektorhelyettes szerint az sem világos, mégis, mit akar a magyar kormány látni egy ilyen szerződésben. A CEU nem tud annak az elvárásnak megfelelni, hogy Amerikában is működtessen kampuszt, az intézmény működésének a színvonala nem az amerikai működés létén vagy nem létén múlik, és a minőségre annak sincs semmilyen hatása, hogy fizikailag hol van az egyetem. Nem is lenne ésszerű a CEU-nak, ha pénzét és energiáját egy amerikai kampusz létrehozására pazarolná.

Fotó: MTA

– Számos egyetem működik a világban úgy, hogy nincs kampusza az eredeti országában. A minőségbiztosításnak semmi köze ahhoz, hogy van-e ott kampusz vagy nincs. Mi átmegyünk számos minőségbiztosítási eljáráson Magyarországon és Amerikában is. A CEU attól amerikai egyetem, hogy amerikai tanrend szerint működik, amerikai módszertantan szerint tanít, amerikai rendszerben értékeljük a tanárokat és oktatókat. Olyan igazgatótanács irányít minket, amelyben amerikai egyetemek kancellárjai vesznek részt. Nem kell ehhez amerikai kampusz – szögezte le, hozzátéve: az, hogy a CEU amerikai diplomát ad, nem privilégium, hanem hozzáadott érték. A nélkül juthat teljes értékű amerikai diplomához egy magyar hallgató, hogy kint kellene tanulnia.

Enyedi Zsolt nem látja tisztán, mi haszna lenne a magyar felsőoktatásnak abból, ha a kormány elüldözné a CEU-t. Példaként említette, hogy a náluk működő kognitív tudományok tanszék rendkívül sikeres az európai ösztöndíjak megszerzésében, viszont a doktori programja nincs akkreditálva Magyarországon. Ugyanakkor a kutatói gárda a magyar kutatókkal együttműködve rengeteg uniós pénzt hoz Magyarországra. Ha kihúzzuk alóluk az akkreditált doktori programot, összeomlik az egész rendszer. Enyedi leszögezte: ha nem őrizheti meg az egyetem a kettős identitását, illetve azt a receptet, amelynek segítségével magas színvonalú tudományos és kutatói munkát végezhet, akkor el kell hagynia Magyarországot. Mindez a magyar kormányon múlik.

A fórumon Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke is szót kapott. Helytelenítette, hogy „ügy van”, mint mondta, a CEU miatt most már a „magyarázatok magyarázatánál tartunk”. Szerinte ez az egész felsőoktatási szférának sokat ártott és árt a mai napig is. Szerinte a kérdések egyszerűek.

– Jó, hogy 25 éve létrejött a CEU? Igen. Jó, hogy értéket termel? Igen. Akarjuk-e, hogy tovább működjenek? Igen. Akarjuk-e, hogy a törvényeket betartsák? Igen – utalt arra, hogy a CEU-t itt, Magyarországon kell tartani, és nem szabad ellehetetleníteni.

A fórumot Lovász László szavai zárták. Elmondta: megkereste őt egy jobboldali újságíró, aki azt kérdezte tőle, hogy miért avatkozik bele az MTA a CEU és a kormány ügyébe, hiszen ez politikai ügy. Bár Lovász nem mondta ki, a sajtóban megjelent hírek alapján tudható, hogy a kérdés egyenesen a Habony-művekből, a 888-ból érkezhetett. Az MTA elnöke így válaszolt a kérdezőnek:– Minden olyan kérdés, ami a magyar tudományt érinti, az az MTA-ra is tartozik. Arra a kormányzati propagandamaszlagra pedig, hogy a CEU versenyelőnyben van, ami kedvezőtlenül hat a magyar felsőoktatási intézményekre, frappáns hasonlattal reagált: ha Hosszú Katinkát kinyírjuk, azzal még a többi versenyző nem fog versenyelőnyhöz jutni. Ez azt jelenti, hogy ha egy Magyarországon működő intézmény ott van a világ élvonalában, akkor az az összes többi magyarországi egyetemet is előreviszi.

Szomorú és a magyarországi közállapotokra jellemző epizódja volt a fórumnak, amikor a felszólalók sorrendjéről döntöttek.  Az esemény házigazdája felkérte Hargittai Magdolna Széchenyi-díjas kémikust, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, hogy a CEU és a kormány közötti megbeszélés szónokai és irányítói, azaz egy kizárólag férfiakból álló asztaltársaság tagjai közül sorsolja ki a felszólalók sorrendjét. Ennyi szerep jutott a nőknek. A helyzet annyira abszurd volt, hogy a közönség soraiban ülő akadémikusok közül valaki félhangosan így kommentálta a sorsolást: „Tapsoljuk meg a kislányt!”.