"Holokauszt-tagadó" díszpolgár Újpesten

Újabb gesztust tett a fideszes vezetés a szélsőjobboldali politikának - ezúttal Újpesten. A kerület díszpolgárává választják Erkel Tibor egyetemi tanárt. Ő nem csak arról ismert, hogy Erkel Ferenc leszármazottja, hanem arról is, hogy a MIÉP színeiben 1998-2002 között parlamenti, 2002-2006 között fővárosi képviselő volt. Utóbbiként 2005-ben - az auschwitzi haláltábor felszabadításának 60. évfordulóján - a közgyűlés egyperces néma főhajtással való megemlékezéséről frakciójával együtt kivonult, ami a holokauszt tagadásaként is értelmezhető - az újpesti zsidó hitközség vezetőjének véleménye szerint.

Amint arról az antiszemitizmus.hu hajdan beszámolt, a fővárosi közgyűlés említett ülésén még a napirendek tárgyalása előtt a Demszky Gábor főpolgármester által kezdeményezett egyperces néma főhajtás idejére a MIÉP-esek elhagyták a termet. /.../ A négyfős MIÉP-frakcióból Zsinka László, majd az egyperces néma főhajtásra készülődő képviselők sorait maguk mögött hagyva Erkel Tibor, Marsi Péter Pál és Dancsecs György is távozott az ülésteremből.
A frakció nevében Zsinka László mindezt azzal magyarázta, hogy elegük lett a főpolgármester beszédéből. Szerinte Demszky történelmet hamisított, mert „gyalázta Horthy Miklóst”. Ha csak fejet kellett volna hajtani, akkor nem hagyták volna el a termet, mert „azt bármikor megtesszük”, tette hozzá.

A Népszabadság másnapi számában Marsi Péter Pál hozzátette: a négyfős frakció „nem deklaráltan vonult ki az ülésteremből”, magánemberként álltak fel. Közölte: semmi kifogásuk nem lett volna, ha a főpolgármester az áldozatokra való megemlékezésre szólít fel, de „ezt a fejtegetést nem voltunk hajlandóak végighallgatni”.
Az Index röviden összefoglalta Demszky Gábor szavait, és ez alapján elmondható, hogy a beszédben semmi újdonság nem hangzott el, Demszky jól ismert tényeket fogalmazott meg: elmondta, hogy Budapestről 1944. május 15. és július 7. között 400 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba. A deportálást a fővárosba rendelt német Adolf Eichmann Sztójay Döme miniszterelnök lelkes közreműködésével irányította.

Július 8-án azonban Horthy Miklós kormányzó megálljt parancsolt az elhurcolásnak. A főpolgármester szavai szerint a nyugati nyomásnak engedelmeskedve, illetve egy belső puccstól tartva „addigi bűnrészes pozícióját megváltoztatva” állíttatta le a deportálásokat.
Arról lehet vitatkozni, hogy Horthy miért nem akadályozta meg a vidéki zsidóság deportálását, az viszont tény, hogy kormányzósága alatt mégiscsak megsemmisítő táborokba hurcolták a vidéki zsidókat. Nemcsak emiatt terheli felelősség, hanem – közvetve – a zsidótörvények meghozataláért is. A főpolgármester beszéde és a kormányzó megítélése azonban inkább csak ürügy volt a MIÉP számára. Amennyiben a MIÉP képviselői valóban ki akarták volna fejezni együttérzésüket az áldozatokkal, és nemtetszésüket a beszéddel kapcsolatban, akkor a főhajtás után vonultak volna ki - ám nem ezt történt.

Az újpesti képviselő-testület vitatható döntéséről megkérdeztük a helyi zsidó hitközség vezetőjét, Szerdócz J. Ervint, aki az alábbiakban kommentálta a díj megítélését:
"Hivatalomból és meggyőződésemtől indíttatva elfogadhatatlannak tartom azt, hogy egy holocaust-tagadó díszpolgári megtiszteltetést kapjon - viszont nem óhajtok a polgármesteri hivatal és az önkormányzat közös akaratával szembemenni. Dicséretesnek venném azt, ha s amennyiben az úr ennek ellenére megkapja ezt a kitüntetést, akkor valamilyen formában ezt az akkori –feltehetően tévesen megcselekedett- „gesztusát”, amit lehet, hogy egy elhamarkodott, lehet, hogy egy át nem gondolt pillanatnyi zavar következtében tett, szeretném és örömmel venném, ha ezt ő visszavonná. Állítom azt, hogy kell egy bizonyos fokú emberi bátorság ahhoz, hogy az ember átgondolja és átértékelje a tévedéseit és ha ezt megteszi, nagy örömmel és nagyon dicséretes emberi gesztusként venném. Amennyiben ezt nem teszi meg és ennek ellenére megkapja ezt a kitüntetést, akkor azt én sajnálattal és bizonyos fokú ellenérzéssel, de tudomásul veszem.

-Amennyiben mindez elmarad, tervez-e bármifajta hivatalos nyilatkozatot a döntés ellen?

-A mi liturgiai periodusunk szerint most kezdődik a három hetes gyászhét július 8. és 29. között a Tammuz, amikor többek között a szentély lerombolására, a zsidó nép szétszóratására, az áldozatainkra emlékezünk. Erre a megemlékezésre való tekintettel én személyesen semmiféle tiltakozást nem tervezek. Én mindenkinek meg tudom bocsájtani, amit ellenem vagy a közösségem ellen tesz, de aki az emberi volta, tartása, az emberiség ellen vét, azt én hogy’ tudom megbocsájtani?
Az én közösségem békés és nagyon humánus légkörére és emberi tartására való tekintettel semmilyen politikai hangvételű dologba nem akarok belefolyni. A történelem megy tovább, mi maradunk, vannak jó idők, rossz idők, én nem szeretnék újabb hullámokat kavarni. Biztos, hogy ezek a dolgok, amik pillanatnyi zavar miatt bekövetkeznek, a Teremtőben személyesen vagy abban a közösségben, amit az említett személy képvisel, át fognak értékelődni. Nagyon sajnálom, hogy még a 21. században vannak emberek, akik azt mondhatják, ha hatalmon vannak, lehet tegyenek bármit egy másság ellen – pedig a másság a többséget csak gazdagítja."