Hol nem él vidéken egér?

Kriza Ákos miskolci polgármester hamar kiadta az ukázt. A városi közgyűlésben kijelentette: „a megélhetési segélynek vége”, „azok a csoportok kerülnek előtérbe, amelyek előreviszik a várost”. Szerinte sokan várnak a támogatásra, miközben a rezsit sem fizetik, ezért ők nem szegények, inkább tolvajok, akik „fél hatkor még fekszenek, miközben mások egész nap dolgoznak”. Meg is vágta rendesen az új miskolci rendelet az adható segélyek körét és mértékét. Eztán nem bíbelődnek például holmi adósságkezelési szolgáltatással, s csökken a lakásfenntartási támogatás is.

Százhetven kilométerrel odébb más a módi.

– Senki ne fagyjon meg, ne éhezzen, ne kerüljön kórházba azért, mert nem tudta megvenni a gyógyszereit. Nálunk az alapvető életfeltételek megteremtéséről szól a segélyezés – mondja a 168 Órának Győrtelek polgármestere, Halmi József.

Az 1740 lelkes szabolcsi faluban 24 százalékos a munkanélküliség, a lakosság fele cigány származású és aluliskolázott. Mostanában a közeli Mátészalka ipari parkjában is megszűnnek a munkahelyek, nemhogy felvétel lenne. Győrtelek cirka 200 milliós büdzséjébe csupán ötmillió forint iparűzési adó folyik be, 12 milliót költenek szociális ellátásra.

Halmi József azt mondja, ők sem tehetnek mást, mint hogy kevesebbet adnak.

– A lakásfenntartási támogatás eddig négyezer forint volt családonként, és 154 család kapta, ezután már csak kétezret tudunk adni és kevesebb helyre. Amit lehet, igyekszünk természetben nyújtani: tűzifát, alapvetőélelmiszer-csomagot, iskoláztatási támogatást. Megpróbálunk megállapodni a közműcégekkel, leginkább a vízszolgáltatóval és a gyógyszertárral is, hogy a lakásfenntartási és a gyógyszertámogatást közvetlenül mi utaljuk. Persze megértem azt, aki ha pénzhez jut, előbb a gyerekének ad enni. Egy idős házaspár nemrég azzal keresett meg: ha megszűnik a méltányossági közgyógyellátás és a lakásfenntartási támogatás, 28 500 forintból kell megélniük. Eldönthetik, hogy gyógyszert vesznek vagy rezsit fizetnek.

A kormány az átalakításkor arra hivatkozott, hogy eddig átláthatatlan volt a szociális támogatási rendszer, és sok a visszaélés. Sőt Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár még azt is bedobta a köztudatba, hogy becslések szerint a támogatások mindössze 60 százaléka jutott el a leginkább rászorulókhoz.

– A három állítás mindegyike kétes. A visszaélésekről „önkormányzati jelzések” vannak, amiből semmi nem következik. A mi adatfelvételeink szerint a segélyekkel való visszaélés legfeljebb néhány százalékos: arányában is, összegében pedig végképp sokkal alacsonyabb, mint mondjuk az adócsalásoké – állítja Ferge Zsuzsa. A szociológus szerint Czibere Károly 60 százalékos adata igaz, de tévesen értelmezett. – Ez valójában nagyon nagy arány. Azt jelenti, hogy 2012-ben a segélyek és munkanélküli-ellátások 60 százaléka a legszegényebb ötödhöz jutott, a két felső ötödhöz pedig szinte semmi. Minthogy munkanélküliség mindenütt lehet, ennél jobb célzás alig elképzelhető. A járásokhoz került valamennyi ellátást eddig is országos elvek, normák szabályozták. A változás annyi, hogy iszonyú papírtömeg zúdul a járásokra, sok pluszköltséggel.
A szakember szerint az átláthatósággal is baj van.

– Ami az önkormányzatokat illeti, hogyan lehetne átlátható az a rendszer, amelyben 3200 különféle helyi rendelet szabályoz? Törvényességi felügyeletük alig megoldható, még ha valaki törekedne is erre. De azzal is nőtt a zavarosság, hogy helyben csak a név lett egységesen települési támogatás, azon belül sokféle segély lehet. A feltételek az eddigieknél is keményebbek, gyakran sértik az alapjogokat meg az emberiességet is. Olyan feltételeket találunk, hogy „a ház berendezéseinek, felszereléseinek felülete portalan” és „a nyílászárók tiszták” legyenek. Előfordul, hogy egy korábbi egészségügyi jogszabályból vették át a ház körüli kártevők kötelező irtását a tetűtől a bolhán át az egérig. „Óriási” találmány erre hivatkozni a segélyezésnél, hiszen pusztán ezen az alapon mindenki kizárható – hiszen hol nem él vidéken egér?!

A kormány persze sietett kijelenteni, senkit nem hagy az út szélén. Az állam több mint 30 milliárd forintot ad a településeknek a segélyezésre, és a Belügyminisztériumnál további ötmilliárdra pályázhatnak azok az önkormányzatok, amelyeknek elfogyott az e célra rendelkezésre álló keretük. És persze nyugodtan lehet új adót kivetni.

– Az állam minden településnek az adóerő-képessége alapján – sávosan – nyújt segítséget. A központi költségvetésben idén 30 milliárd forintot különítettek el a 42 ezer forint/fő adóerő-képesség alatti települések szociális támogatására. De mi lesz, ha a 2016-os büdzsébe ezt már nem tervezik be? Akkor miből fogja ez a 2800 település kigazdálkodni a segélyeket? Bevételük nincs, azt meg senki nem gondolhatja komolyan, hogy adót fognak tudni kivetni – mondja lapunknak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke.

Schmidt szerint a kormány szándéka egyértelmű: elvenni az önkormányzatoktól, amit lehet (iskolák, egészségügy), s meghagyni nekik a konfliktusos, alulfinanszírozott területeket. Az elnök arra is emlékeztet, hogy a mostani változtatással a gazdagabb települések is nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen őket az állam sem segíti.

Nem is üdvözölte az átalakítást az évente hétmilliárd forintos iparűzési adóbevétellel gazdálkodó Budaörs polgármestere. Wittinghoff Tamás a Világgazdaságnak úgy nyilatkozott: hiába a hétmilliárdos bevétel, ha annak jelentős része a helyi intézményrendszer és szolgáltatások fenntartására megy el. Szerinte biztos, hogy Budaörsnek „nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha a korábbi szinthez szeretné közelíteni a szociális ellátások színvonalát”. Úgy számol, ez várhatóan százmilliós nagyságrendű pluszkiadást jelent a városnak, így pedig kevesebb jut fejlesztésekre.

A teljes képhez nem mellékes adat az sem, hogy a szociális államtitkár megerősítette: 2018-ra éves szinten a jelenlegi 4,45 hónapról a maximális 12 hónapra szeretnék növelni a közfoglalkoztatás idejét. Ez cirka 700 milliárdba kerülne, az idei évre tervezett 270 milliárdhoz képest.

– A költségvetésből a szándék világos: a normatív jövedelempótló ellátások köre szűkül, a segélyekre szánt kiadások érdemben csökkennek. A számok viszont zavarosak – mondja Ferge Zsuzsa. – Annyi bogozható ki, hogy a segélyeket is tartalmazó tétel 72 milliárddal csökken, a közfoglalkoztatásra szánt pénz 35 milliárddal nő. A segélyezettek száma tehát biztosan visszaesik, becslésünk szerint jobban, mint amennyivel a közmunkásoké nő.

A szociológus szerint most, hogy a segélyekről az önkormányzat (vagy egyedül a polgármester) dönt, itt is megjelenik, amit a közmunka esetében már látunk: feudális viszonyok jönnek, visszacsúszunk kétszáz évet.

– Nem gondolom, hogy minden önkormányzati vezető szeme előtt csak a szavazatok lebegnének, de az ilyen döntéseknél elkerülhetetlen a részrehajlás és a hatalmi érdek. A polgármesterek többsége humánus, de követnie kell a közösséget. Ha például helyben nagy a cigányellenesség, ők lesznek az első kiszorulók, ami eddig nem volt jellemző. Egy biztos: a szegények kiszolgáltatottsága és ellátatlansága nő.
Halmi József, Győrtelek szocialista polgármestere korábban volt munkanélküli és közmunkás is.

– Aki ezt nem élte át, nem tudja, milyen érzés. A faluban mindenkinek azt mondom: mivel egy családban csak egy ember kaphatja a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatást, jelentkezzen közmunkára, aki tud. Jól jön az a plusz 52 ezer. Sose nézem, kinek milyen a politikai nézete, felveszem, akit lehet. De az emberek már eddig is féltek. Ezer helyről hallom, hogy elhiszik: nem kapnak segélyt, közmunkát, ha nem a fideszes polgármesterre szavaznak. Márpedig a szegénység egyet jelent a kiszolgáltatottsággal.