Hogyan tovább?

- Magyarország igazi arcát akarják megmutatni. De valaki vagy észreveszi maga körül a valóságot, vagy megrögzött Fidesz-hívő, nem?

– Pont ez a lényeg, hogy nem! Mi, akik naponta foglalkozunk politikával, azt hisszük, mások is ugyanennyire tájékozottak. A közszolgálati csatornák azt zengik: Magyarország jobban teljesít, miközben a többség érzi, ez nem igaz. A trafikmutyi átsöpört az országon, mégis, a magyarok nagy része a szót ugyan már hallotta, de nem tudja pontosan, mi történt. Pedig a trafikügy csak a jéghegy csúcsa: tisztességes emberektől egyetlen tollvonással elvették a megélhetést, és a boltot újraosztották egymás között.

- És mit mond az MSZP a kis halaknak? Újra átnézik majd a trafik- és földpályázatokat?

– Átnézzük.

- Milyen alapon vizsgálódnak? A nem nyertes trafikpályázatokat vissza is küldték a pályázókhoz, vagyis a dokumentumok sincsenek meg már.

– A konkrét ügyekben meg kell majd találni a megfelelő jogi eljárásokat, persze a megoldás függ a kormányváltás tényétől és mértékétől. A politikai cél az, hogy igazságot tegyünk. Lehetőséget és újra megélhetést szeretnénk adni azoknak, akiket a Fidesz átvert. Jogállami eszközökkel akarjuk elérni, hogy a törvénysértéseknek legyenek következményei. De ez nem jelent politikai boszorkányüldözést. Azt szeretnénk, ha a kormányváltás után az igazságszolgáltatás úgy működne, hogy bíznak benne az emberek. Ennek feltételeit az új kormány meg tudja teremteni.

- Mindegyik kormány így gondolja, csak a végén úgy szokott kinézni, hogy a saját elvárásainak felel meg az igazságszolgáltatás.

– Én a független igazságszolgáltatásban hiszek. Saját politikai érdekem is az, hogy rendszerszerűen olyan legyen, amibe nem lehet belenyúlni. Ha az igazságszolgáltatás elvégzi a dolgát, a bíróság dönt. De ma sok ügy vagy nem tud eljutni odáig, mert nem engedik, vagy éppenséggel akkor is megpróbálják végigvinni, ha maga a bíróság mondja ki, hogy teljesen megalapozatlan vagy akár törvénytelen eszközökkel alátámasztott a vád.

- 2014 után nem Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt?

– Ha kiderül, hogy személyi problémák okozzák a hibát, annak is kell hogy legyen következménye. Ennél többet ha tudnék, se mondanék, mert olyan intézményátalakítás is szóba jöhet, ahol még nem tartunk. Lesz viszont szociális igazságszolgáltatás is. A helyzet ma ugyanis nem az, hogy az egész ország meghúzza a nadrágszíjat, nagy levegőt vesz, és közösen kikeveredünk a válságból. A döntő többség egyre rosszabbul él, miközben a leggazdagabbak köszönik, jól vannak. A trafik-, a föld-, a takarékmutyikkal, a magánnyugdíjak lefoglalásával és a Közgép sok száz milliárdjával a fideszesek gazdagodnak. Na, ezt kell megállítani, és munkát, kenyeret adni az embereknek.

- A többség mégsem haragos, hanem közönyös.

– Az átlagember elszokott attól, hogy valaki komolyan foglalkozik vele. A többség nemcsak pénzügyi, de jogi, politikai kiszolgáltatottságban él. Főleg a végeken elképesztő politikai nyomás alatt állnak, ezért apolitikusak. Közéleti szerepvállalásával ma bárki bajba sodorhatja a családját. Ezért nem tudok neheztelni arra, aki már a tévét is fél bekapcsolni, nehogy valaki lássa, milyen rendezvényt néz. De a választás vasárnapján felszabadító érzés lesz, hogy tehetnek a sorsukért, a félelem, az elnyomás ellen. 2001-ben és 2002-ben a görcs ugyanígy ott bujkált a gyomorban, a Fidesz viszont nem értette, hogy a mérések ellenére miért győztük le. Most azt hiszik: aki pénzt kapott tőlük, rájuk fog szavazni. Pedig az élet nemcsak erről szól. Bár a középosztály pár tízezer forinttal többet vihet haza, olyan légkörben él, amelytől kirázza a hideg. Ellenük fognak szavazni, mert elvették a Nemzeti Színházukat, mert félnek, hogy nem mondhatják el a szakmai véleményüket, és látják: a különadókkal még a pluszpénzt is visszaveszik tőlük. A négymillió kisemmizett pedig eleve tudja, Orbántól nem számíthat semmire.

- A félelem, ami biztosan létezik, mentsvára is az ellenzéknek. Jó indok, miért nem állnak mellé tömegek.

– Ez fogalmilag kizárt. Ok-okozati az összefüggés. Nézzük meg az elmúlt időközi választásokat. Az akkoriban 23-25 százalékra mért MSZP és a többi, néhány százalékos párt közös jelöltje mindenhol 40, van, ahol 52 százalék fölött végzett. 2001 januárjában fej fej mellett mérték az MSZP-t és a Fideszt, a legnépszerűbb politikai szervezet a „nem tudja/nem válaszol” volt. 2002 januárjában 32 százalékon álltak a bizonytalanok, és utána indult el a változás. Amikor az emberek be merték vallani a kutatóknak, kire szavaznának, mert érezték, van esély. És el is mentek voksolni. Ha most is így tesznek, nem lesz gond.

- A félelem mellett azért vannak még a kormányváltást hátráltató tényezők, például maga az ellenzék. Október 23. nem volt sikersztori. Az ellenzék tüntetésén épp az ellenzék vezető pártjának elnökét alig hagyták szóhoz jutni.

– Ilyet épp október 23-án az ellenfelemmel sem teszek meg. Gyurcsány azért, hogy este úgy menjen haza, hogy „a mai napot megnyertem”, tönkretette a közös ünnepet. De mondhatnám Kuncze Gábort vagy Bokros Lajost is, akik nulla támogatottsággal és nulla felelősséggel csinálták végig a délutánt. Nem az a baj, hogy az MSZP-vel mit tettek, nem a szövetséget féltem, mi megvédjük magunkat. Az ott lévő tízezreknek és a tévénézők tömegének nem adták meg azt az élményt, hogy láthassanak egy erős, egy irányba néző ellenzéket. Megérte Gyurcsány címlapsztorija? Szerintem nem.

- Talán többre jutunk, ha az érdemi kritikával foglalkozunk. Hiszen tudható volt: a szövetséget a politikai szereplők, de az ellenzéki közvélemény egy része sem tartja elégségesnek.

– Ez a szövetség alkalmas arra, hogy minden egyéni körzetben legyen jelölt, aki az Orbán-rendszert eltakarítja, és élhető világot hoz. Ebbe nekem szélsőségek nem férnek bele. Az lenne a szövetség és a közös kormányzás alapja, ami október 23-án a színpadon és a rakparton történt? Ebből zsarolás, hiszti, botrány lenne.

- Ha nyitva hagynának egy kaput, talán nem lenne ekkora a nyomás.

– A kap- nyitva volt.

- A bizalom van oda?

– Az mindenképp. Felrúgták a megbeszélteket a címlapért, az önfényezésért. Lehet, a DK, Gyurcsány nyert aznap, de az ellenzék akkorát bukott, ami nehezen felmérhető. Megfelelő választ kell adni az embereknek: ezek után hogyan tovább?

- Praktikusan egyelőre úgy, hogy például a Belvárosban egymás ellen indul Juhász Péter és Kerék-Bárczy Szabolcs, a XIII. kerületben pedig Vadai Ágnes és a kerület szocialista alpolgármestere, Hiszékeny Dezső. Gyurcsány habitusától várhatók még meglepetések – mint a múlt heti facebookos nyílt levele, amelyben Bajnait és Mesterházyt kéri hátralépésre – s az MSZP-s Szanyi Tibor is mindig szavakész, nemrég a DK elnökét a Fidesz listájára akarta ültetni. Közben Orbán kéri a sokadik kávét.

– Ezt a helyzetet nem mi teremtettük. Mi tesszük a dolgunkat – és még mi védekezzünk, meg beszéljünk arról, aki felrúgta a megállapodást?

- Nem, arról beszéljünk, mert ez az érdemi kérdés: biztosan a kormányváltás szövetségét kötötték-e meg?

– Az lenne a jó, működőképes szövetség, amit mindennek a felrúgásával kizsarolnak?!

- Kizsarolás önök szerint – jobb kompromisszum szerintük.

– Így szokás kompromisszumot kötni?! Orbáni módra, hogy először odavágok, aztán kérdezek?! Ez zajlik! Ha a DK tisztességes politizálással eléri a kritikus tömeget, és megkerülhetetlen, az másik történet – elmondtuk, ezt a forgatókönyvet tavasszal még megnézhetjük. De ezek után?! Megfelelő választ kell adni arra, hogy mik a játékszabályok, mert így nem mehet tovább. Ferinek abban igaza van: ez így a bukás útja.